Csiky Tibor (1932–1989) előbb az ELTE Természettudományi Karára járt fizika–matematika szakra, majd a Bölcsészkaron magyar nyelv és irodalom szakra, azután történelemtudománnyal foglalkozott. 1956-tól általános iskolákban tanított, kollégiumi nevelő lett. Idejéből csak arra futotta, hogy „vasárnapi szobrász” legyen, és a legkönnyebben hozzáférhető anyaghoz, a fához fordult.
A hatvanas évek elején találkozott Attalai Gáborral (1934–2011), aki az Iparművészeti Főiskolán végzett, és textilképeket, gobelineket tervezett. 1963-tól együtt jártak a Zuglói Körbe, ahová többek közt Bak Imre vagy Deim Pál is. Molnár Sándor, a „kör” vezetője arra kapacitálta tanítványait, hogy mindenről tájékozódjanak a nemzetközi művészeti életben, legyenek intellektuálisan nyitottak, és ne a pénzre vagy a szokványos művészkarrierre hajtsanak. Ennek a körnek volt a pozitív „hozadéka” a Petrigalla Pál lakásán megrendezett kiállítássorozat, illetve Csiky és Attalai 1966-os közös kiállítása Göteborgban.
Csiky strukturalista reliefeket, Attalai körplasztikákat, konceptműveket készített, és bekapcsolódott a nemzetközi hálózatokba, levelezett Beuysszal, Christóval, Jasper Johnsszal is. A két művész külön útjai 1971-ben értek össze, amikor Beke László meghívta őket az Elképzelés projektbe; Attalai szöveges munkákkal és koncepttervek leírásával, míg Csiky az Objektív valóság struktúrái című sorozatának első darabjaival debütált.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
