Kiállítás

Pí vörössel

Kritika

A Vintage Galéria a hetvenes évek konceptuális/koncept munkákra fókuszáló sorozatát most két olyan alkotó nagyjából egy­azon időben (1973–1974) készített munkáinak válogatásával folytatja, akik viszonylag távolról érkeztek el a képzőművészethez.

Csiky Tibor (1932–1989) előbb az ELTE Természettudományi Karára járt fizika–matematika szakra, majd a Bölcsészkaron magyar nyelv és irodalom szakra, azután történelemtudománnyal foglalkozott. 1956-tól általános iskolákban tanított, kollégiumi nevelő lett. Idejéből csak arra futotta, hogy „vasárnapi szobrász” legyen, és a legkönnyebben hozzáférhető anyaghoz, a fához fordult.

A hatvanas évek elején találkozott Attalai Gáborral (1934–2011), aki az Iparművészeti Főiskolán végzett, és textilképeket, gobelineket tervezett. 1963-tól együtt jártak a Zuglói Körbe, ahová többek közt Bak Imre vagy Deim Pál is. Molnár Sándor, a „kör” vezetője arra kapacitálta tanítványait, hogy mindenről tájékozódjanak a nemzetközi művészeti életben, legyenek intellektuálisan nyitottak, és ne a pénzre vagy a szokványos művészkarrierre hajtsanak. Ennek a körnek volt a pozitív „hozadéka” a Petrigalla Pál lakásán megrendezett kiállítássorozat, illetve Csiky és Attalai 1966-os közös kiállítása Göteborgban.

Csiky strukturalista reliefeket, Attalai kör­plasztikákat, koncept­műveket készített, és bekapcsolódott a nemzetközi hálózatokba, levelezett Beuysszal, Christóval, Jasper Johnsszal is. A két művész külön útjai 1971-ben értek össze, amikor Beke László meghívta őket az Elképzelés projektbe; Attalai szöveges munkákkal és koncepttervek leírásával, míg Csiky az Objektív valóság struktúrái című sorozatának első darabjaival debütált.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.