Tévésorozat

Piros hó esik

Extrapolációk

Kritika

Tavaly nyáron szabályosan végigperzselte a magyar médiát Gelencsér András vegyész, légkörkutató, a Pannon Egyetem rektorának nyilatkozata, amelyben kifejtette: a klímaváltozást nem tudjuk visszafordítani, civilizációnk összeomlása már csak néhány évtized kérdése.

Pár héten belül egy rakás melegrekord dőlt meg itthon; az Alföld szabályosan kiszáradt; a fehér karácsonyt pedig egy ideje jobbára csak a Reszkessetek, betörőkből ismerjük – nem mondhatni tehát, hogy a klímaváltozás hatásai elkerülnék hazánkat. Mégis, az interjú mintha egy kijózanító pofonként hatott volna sokak számára.

Hasonló vészcsengőnek szánja sorozatát Scott Z. Burns is, aki egyszer, nem is olyan régen már ráhibázott a borúlátó jóslatával: ő írta Steven Soderbergh 2011-es Fertőzésének forgatókönyvét, amely bemutatójakor langyos fogadtatásra talált, a pandémia idején azonban már éleslátásáért éltették, a belőle kiragadott részletek pedig úgy terjedtek a neten, mint Nostradamus állítólagos jóslatai. Burns egy ideje már rendezőként is aktív, filmjeiben (A jelentés) és sorozataiban (A legharsányabb hang) általában a legfelsőbb körök függönyök mögötti mocskos kis játékait igyekszik leleplezni. Az Extrapolációban ismét kedvenc témáit játssza: előrejelzéseket ad a jövővel kapcsolatban, miközben a fókusz ismét a felső tízezer néhány kiváltságos tagján áll. Az egészet pedig a klímaváltozás katasztrófája köti össze, hiszen ez az, ami az előttünk álló évtizedeket alapjaiban fogja meghatározni.

Az antológiasorozat sztorija 2037-ben indul, de akár napjainkban is játszódhatna: a világot egy narcisztikus milliárdos uralja, akinek szava többet ér, mint egy-egy ország vezetőjéé; a klímavédelmi tüntetések élén egy tüzes szónoklatú fiatal lány áll; a soros klímacsúcson csücsülő, nyakkendős alakok pedig épp azon izzadnak, hogyan csalhatnák feljebb még pár fokkal a meghatározott hőmérséklet-emelkedést – még annak árán is, hogy így a biztos pusztulás vár bolygónkra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.