Színház

Kóválygó ködfoltok

Ványa bá

Kritika

Ódon udvarház szobabelsője, a lócán meglett ember pihen, fejét egy széthajtott újság takarja el. Kint süvít a szél. Nem is biztos, hogy süvít, de mi úgy érzékeljük a csehovi színteret, mint egy természeti elemektől védett szigetet. Persze azt is tudjuk, hogy a melankolikus hangulatú teázás (itt kávézás lesz) mellé drámát is kapunk. Ám először egy kis vizet: szódásüvegből arcra (Ványa báéra – Görög László), a házi vízgyűjtő aknából meg nyakra és főre (Ásztrov doktorra – Szabó Győző). Nyár van. Egy görögdinnye is előkerül.

Szerebrjakóv mindent elvett Ványától: előbb a húgát, majd annak halála után a szerelmét, Jelénát (Czakó Julianna), ahogy a vágyott tudományos pályát is a doktor teljesítette be ő helyette. Ványa számára (bár kívülről mindenkinek rég egyértelmű) csak akkor válik nyilvánvalóvá, hogy az életét más éli helyette, amikor mindenkinél betelne a pohár: el akarják adni a házát. A szereplők egyetlen percig sem boldogok, leszámítva egy-egy bevodkázott estét, amikor reménytelen vágyaikat néhány pillanatig elérhetőnek látják. Nem kell semmi világrengető tervre gondolni, ki-ki már azzal is megelégedne, ha elcsábíthatná a másikat: Ványa Jelénát, Szerebrjakóv lánya, Szónya (Martos Hanga) Ásztrov doktort, aki persze szintén Jelénáért bomlik. A boldogtalanságot kissé enyhíteni képes legbanálisabb célokat sem sikerül senkinek elérnie.

Az élet pusztítóan unalmas, de ha szerelmesek vagyunk, elviselhetetlen is – üzeni Csehov. Kelemen József rendező tisztán interpretálja az üzenetet, mégsem veszi el teljesen a reményt, hogy a jövő esetleg hordozza a beteljesülést. A drámai csúcspont szinte katarzis nélkül csap át az előadás elejét átlengő békebeli hangulatba. Minden megy tovább a maga útján: a csehovi szereplők mint „kóválygó ködfoltok” tovább élik a hétköznapibbnál is hétköznapibb életüket – s ez valahol megnyugtató. A teát sem hiányoljuk. Kelemen modernizálja a darabot, beleértve annak nyelvezetét is (Hamvai Kornél fordítása), mégsem vész el semmi az alapmű klasszikus bájából. Átérezzük a szereplők vívódását, a saját éle­tünkből is eszünkbe jut hasonló helyzet, mégsem tévesztjük szem elől a tágabb kontextust: a 19. századi vidéki Oroszország kilátástalanságát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.