Színház

Kóválygó ködfoltok

Ványa bá

Kritika

Ódon udvarház szobabelsője, a lócán meglett ember pihen, fejét egy széthajtott újság takarja el. Kint süvít a szél. Nem is biztos, hogy süvít, de mi úgy érzékeljük a csehovi színteret, mint egy természeti elemektől védett szigetet. Persze azt is tudjuk, hogy a melankolikus hangulatú teázás (itt kávézás lesz) mellé drámát is kapunk. Ám először egy kis vizet: szódásüvegből arcra (Ványa báéra – Görög László), a házi vízgyűjtő aknából meg nyakra és főre (Ásztrov doktorra – Szabó Győző). Nyár van. Egy görögdinnye is előkerül.

Szerebrjakóv mindent elvett Ványától: előbb a húgát, majd annak halála után a szerelmét, Jelénát (Czakó Julianna), ahogy a vágyott tudományos pályát is a doktor teljesítette be ő helyette. Ványa számára (bár kívülről mindenkinek rég egyértelmű) csak akkor válik nyilvánvalóvá, hogy az életét más éli helyette, amikor mindenkinél betelne a pohár: el akarják adni a házát. A szereplők egyetlen percig sem boldogok, leszámítva egy-egy bevodkázott estét, amikor reménytelen vágyaikat néhány pillanatig elérhetőnek látják. Nem kell semmi világrengető tervre gondolni, ki-ki már azzal is megelégedne, ha elcsábíthatná a másikat: Ványa Jelénát, Szerebrjakóv lánya, Szónya (Martos Hanga) Ásztrov doktort, aki persze szintén Jelénáért bomlik. A boldogtalanságot kissé enyhíteni képes legbanálisabb célokat sem sikerül senkinek elérnie.

Az élet pusztítóan unalmas, de ha szerelmesek vagyunk, elviselhetetlen is – üzeni Csehov. Kelemen József rendező tisztán interpretálja az üzenetet, mégsem veszi el teljesen a reményt, hogy a jövő esetleg hordozza a beteljesülést. A drámai csúcspont szinte katarzis nélkül csap át az előadás elejét átlengő békebeli hangulatba. Minden megy tovább a maga útján: a csehovi szereplők mint „kóválygó ködfoltok” tovább élik a hétköznapibbnál is hétköznapibb életüket – s ez valahol megnyugtató. A teát sem hiányoljuk. Kelemen modernizálja a darabot, beleértve annak nyelvezetét is (Hamvai Kornél fordítása), mégsem vész el semmi az alapmű klasszikus bájából. Átérezzük a szereplők vívódását, a saját éle­tünkből is eszünkbe jut hasonló helyzet, mégsem tévesztjük szem elől a tágabb kontextust: a 19. századi vidéki Oroszország kilátástalanságát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.