Tévésorozat

Rendőr a tetőn

A torony

Kritika

Nyilván nem ez a sorozat a legjobb reklám a népszerűsége mélypontján lévő rendőri erőknek. Kate London, a háromrészes miniszéria alapjául szolgáló regény szerzője maga is rendőrként szolgált, aki munkája során önszorgalomból szinte etnográfiai részletességgel rögzítette a napi eseményeket; a rendőrök apró hibáit, botlásait, melyek később nagyobb problémákhoz vezettek.

Karrierje során bőséges alapanyag gyűlt össze, több regényhez is. Mára tragikus esetek sora tette világossá, hogy nemcsak „apró botlásokról” volt/van szó; a rendőrök nap mint nap élnek vissza hatalmukkal és erőszak-monopóliumukkal (különösen néhány jól körülhatárolható csoport kárára). Köreikben elterjedt a rasszizmus és a szexizmus, és amikor egyik társukra a gyanú árnyéka vetül, szorosan összezárnak, ami megkönnyíti a napi munkát és egyben tartja közösségüket, egyben annak is a kulcsa, hogy megfélemlítsék azokat, akiknek a védelmére felesküdtek. Nem mellesleg a nyilvánosság kritikájától is óvja a testületet.

A sorozat nem veszteget sok időt a sűrű atmoszféra megalapozásával, egyből a zavaros események közepébe hajítja a nézőt. Sarah Collins korrupciós ügyekkel foglalkozó nyomozó (Gemma Whelan) sietve érkezik a londoni Portland Tower tövébe, ahol egy veterán rendőr, Hadley Matthews (Nick Holder) és egy 15 éves líbiai menekült lány, Farah (Lola Elsokari) fekszik vérbe fagyva. A torony tetején egy reszkető újonc, Lizzie Adama (Tahirah Sharif) szorongat egy medvének öltözött kisfiút – akit sikerült megmenteni a zuhanástól –, miközben Lizzie főnöke, Kieran feldúltan üvöltözik. A helyzet egyszerre tűnik megtévesztően egyszerűnek és bizarrnak. Ráadásul a szereplők már a torony tetején történtek előtt is ismerték egymást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.