Tévésorozat

Rendőr a tetőn

A torony

Kritika

Nyilván nem ez a sorozat a legjobb reklám a népszerűsége mélypontján lévő rendőri erőknek. Kate London, a háromrészes miniszéria alapjául szolgáló regény szerzője maga is rendőrként szolgált, aki munkája során önszorgalomból szinte etnográfiai részletességgel rögzítette a napi eseményeket; a rendőrök apró hibáit, botlásait, melyek később nagyobb problémákhoz vezettek.

Karrierje során bőséges alapanyag gyűlt össze, több regényhez is. Mára tragikus esetek sora tette világossá, hogy nemcsak „apró botlásokról” volt/van szó; a rendőrök nap mint nap élnek vissza hatalmukkal és erőszak-monopóliumukkal (különösen néhány jól körülhatárolható csoport kárára). Köreikben elterjedt a rasszizmus és a szexizmus, és amikor egyik társukra a gyanú árnyéka vetül, szorosan összezárnak, ami megkönnyíti a napi munkát és egyben tartja közösségüket, egyben annak is a kulcsa, hogy megfélemlítsék azokat, akiknek a védelmére felesküdtek. Nem mellesleg a nyilvánosság kritikájától is óvja a testületet.

A sorozat nem veszteget sok időt a sűrű atmoszféra megalapozásával, egyből a zavaros események közepébe hajítja a nézőt. Sarah Collins korrupciós ügyekkel foglalkozó nyomozó (Gemma Whelan) sietve érkezik a londoni Portland Tower tövébe, ahol egy veterán rendőr, Hadley Matthews (Nick Holder) és egy 15 éves líbiai menekült lány, Farah (Lola Elsokari) fekszik vérbe fagyva. A torony tetején egy reszkető újonc, Lizzie Adama (Tahirah Sharif) szorongat egy medvének öltözött kisfiút – akit sikerült megmenteni a zuhanástól –, miközben Lizzie főnöke, Kieran feldúltan üvöltözik. A helyzet egyszerre tűnik megtévesztően egyszerűnek és bizarrnak. Ráadásul a szereplők már a torony tetején történtek előtt is ismerték egymást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.