Könyv

Sváb Švejk

Slobodan Šnajder: Rézkorszak

  • Orcsik Roland
  • 2023. június 14.

Kritika

Tényleg előbb-utóbb minden történelmi, háborús, traumairodalom megporosodik, kérdezheti az olvasó a második világháborút tematizáló új művek kapcsán.

Igen, ha emlékezetünk ideológiai zsákutcává válik, és nem engedi be azokat a nézőpontokat, amelyek árnyalják a domináns narratívákat. A horvát író első magyarul olvasható regénye a „többirányú emlékezet” (Rothberg) jegyében mesél egy a magyar történelem szempontjából sem elhanyagolható Közép-Európáról, a közös európai roncsokról.

A németek második világháborús szerepe kapcsán ritkán esik szó a vérbe fojtott német ellenállási mozgalomról (Weiße Rose), vagy a nácik által brutálisan kivégzett német kommunistákról. Természetesen, nem relativizálni akarom a német nemzetiszocializmus és más európai csatlósainak, köztük Magyarország bűnét, bűnrészességét. Šnajder sem ezt teszi, amikor az elbeszélő apjának, a szlavóniai Volksdeutsch Georg Kempf sorsáról mesél. A Rézkorszak az alulnézet regénye, a családi hagyatékot is felhasználó autofikciós próza.

A történet, mint minden közép-európai történet, Mária Terézia uralkodásával, a Monarchiával kezdődik. Pontosabban, kezdetben vala a mese. Mese a patkányokról és az emberekről. A hamelni patkányfogó legendája – a Miłosz-mottó nyomán is – a csábítás meséjévé változik, a totalitárius ideológiák manipulációjának allegóriájává.

Kempf ősei a jobb élet reményében indulnak el az ígéret földjére, Transilvaniába, ám útközben lehorgonyoznak Szlavóniában, Vukovárban. A regény első mondata: „Éhség van Németországban.” Ez nem pusztán Hamsun nevezetes regényével hozható összefüggésbe, mintegy annak bírálataként, hanem a menekülés, a tömeges migráció, az örökös vándorlás problémájára is utal. „Az író emigráns”, nyilatkozta nemrég Šnajder, akit a 90-es években az akkori nacionalista horvát propaganda nemkívánatos személlyé nyilvánított, és a kritikus nézetei miatt távozni kényszerült Horvátországból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.