A Frida Kahlo (1907–1954) fotógyűjteményéből összeállított válogatás 2009 óta járja a világot. A művész által gyűjtött anyagot (más személyes tárgyakkal egyetemben) a halála után megnyitott mexikóvárosi lakásmúzeumban, a Museo Frida Kahlóban – más néven La Casa Azulban (Kék Házban) – évtizedekig a nyilvánosság elől elrejtve őrizték, özvegye, Diego Rivera kívánságára. Ennek következtében sok fotó károsodott, de azért a bemutatott 241 fénykép is sok mindent elmond arról, hogy Kahlo miként viszonyult a fotográfiához mint művészeti ághoz, illetve emlékeket megőrző médiumhoz.
A kiállítás hat tematikus egységre bomlik, amelynek első részében (Gyökerek) egy hosszabb szöveget olvashatunk a fotóalbumok kialakulásáról; e szöveg szerint az albumok azért jöttek létre, hogy a „szöveges névjegyeket” a látvánnyal is kiegészítsék. Itt azért meg kell jegyezni, hogy a kiállítás rendezője sok, itthoni szempontból kevéssé vagy alig ismert információt nem oszt meg a látogatókkal. Jól jött volna egyebek mellett mondjuk Mexikó „zanzásított”, Frida szempontjából releváns története. Így rejtve marad a többi közt az is, hogy Kahlo a Porfirio Díaz antidemokratikus uralma és újraválasztása ellen kitört forradalom előtt tisztelegve változtatta meg a születési dátumát 1910-re. Ebben az egységben a családi fotók mellett leginkább Frida apja, Guillermo Kahlo, a neves mexikói fényképész önarcképei szerepelnek. (Guillermo Kahlo munkáit 2019-ben a Műcsarnokban állították ki párhuzamosan Frida Kahlónak a Magyar Nemzeti Galériában bemutatott festményeivel. A családi és művészi kapcsolat olyan erős volt közöttük, hogy Rivera kérésére a Frida hamvait tartalmazó urnát a Kék Házban Guillermo Kahlo portréja mellé helyezték el.)
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
