Kiállítás

Szenvedély és szenvedés

Frida Kahlo fotógyűjteménye

Kritika

A fényképek nem az egyedi hangú és stílusú latin-amerikai festő munkásságát, hanem a viharos, sok fájdalommal sújtott életét, emberi kapcsolatait, intim pillanatait mutatják be.

A Frida Kahlo (1907–1954) fotógyűjteményéből összeállított válogatás 2009 óta járja a világot. A művész által gyűjtött anyagot (más személyes tárgyakkal egyetemben) a halála után megnyitott mexikóvárosi lakásmúzeumban, a Museo Frida Kahlóban – más néven La Casa Azulban (Kék Házban) – évtizedekig a nyilvánosság elől elrejtve őrizték, özvegye, Diego Rivera kívánságára. Ennek következtében sok fotó károsodott, de azért a bemutatott 241 fénykép is sok mindent elmond arról, hogy Kahlo miként viszonyult a fotográfiához mint művészeti ághoz, illetve emlékeket megőrző médiumhoz.

A kiállítás hat tematikus egységre bomlik, amelynek első részében (Gyökerek) egy hosszabb szöveget olvashatunk a fotóalbumok kialakulásáról; e szöveg szerint az albumok azért jöttek létre, hogy a „szöveges névjegyeket” a látvánnyal is kiegészítsék. Itt azért meg kell jegyezni, hogy a kiállítás rendezője sok, itthoni szempontból kevéssé vagy alig ismert információt nem oszt meg a látogatókkal. Jól jött volna egyebek mellett mondjuk Mexikó „zanzásított”, Frida szempontjából releváns története. Így rejtve marad a többi közt az is, hogy Kahlo a Porfirio Díaz antidemokratikus uralma és újraválasztása ellen kitört forradalom előtt tisztelegve változtatta meg a születési dátumát 1910-re. Ebben az egységben a családi fotók mellett leginkább Frida apja, Guillermo Kahlo, a neves mexikói fényképész önarcképei szerepelnek. (Guillermo Kahlo munkáit 2019-ben a Műcsarnokban állították ki párhuzamosan Frida Kahlónak a Magyar Nemzeti Galériában bemutatott festményeivel. A családi és művészi kapcsolat olyan erős volt közöttük, hogy Rivera kérésére a Frida hamvait tartalmazó urnát a Kék Házban Guillermo Kahlo portréja mellé helyezték el.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.