Kiállítás

Szenvedély és szenvedés

Frida Kahlo fotógyűjteménye

Kritika

A fényképek nem az egyedi hangú és stílusú latin-amerikai festő munkásságát, hanem a viharos, sok fájdalommal sújtott életét, emberi kapcsolatait, intim pillanatait mutatják be.

A Frida Kahlo (1907–1954) fotógyűjteményéből összeállított válogatás 2009 óta járja a világot. A művész által gyűjtött anyagot (más személyes tárgyakkal egyetemben) a halála után megnyitott mexikóvárosi lakásmúzeumban, a Museo Frida Kahlóban – más néven La Casa Azulban (Kék Házban) – évtizedekig a nyilvánosság elől elrejtve őrizték, özvegye, Diego Rivera kívánságára. Ennek következtében sok fotó károsodott, de azért a bemutatott 241 fénykép is sok mindent elmond arról, hogy Kahlo miként viszonyult a fotográfiához mint művészeti ághoz, illetve emlékeket megőrző médiumhoz.

A kiállítás hat tematikus egységre bomlik, amelynek első részében (Gyökerek) egy hosszabb szöveget olvashatunk a fotóalbumok kialakulásáról; e szöveg szerint az albumok azért jöttek létre, hogy a „szöveges névjegyeket” a látvánnyal is kiegészítsék. Itt azért meg kell jegyezni, hogy a kiállítás rendezője sok, itthoni szempontból kevéssé vagy alig ismert információt nem oszt meg a látogatókkal. Jól jött volna egyebek mellett mondjuk Mexikó „zanzásított”, Frida szempontjából releváns története. Így rejtve marad a többi közt az is, hogy Kahlo a Porfirio Díaz antidemokratikus uralma és újraválasztása ellen kitört forradalom előtt tisztelegve változtatta meg a születési dátumát 1910-re. Ebben az egységben a családi fotók mellett leginkább Frida apja, Guillermo Kahlo, a neves mexikói fényképész önarcképei szerepelnek. (Guillermo Kahlo munkáit 2019-ben a Műcsarnokban állították ki párhuzamosan Frida Kahlónak a Magyar Nemzeti Galériában bemutatott festményeivel. A családi és művészi kapcsolat olyan erős volt közöttük, hogy Rivera kérésére a Frida hamvait tartalmazó urnát a Kék Házban Guillermo Kahlo portréja mellé helyezték el.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."