Kiállítás

Szenvedély és szenvedés

Frida Kahlo fotógyűjteménye

Kritika

A fényképek nem az egyedi hangú és stílusú latin-amerikai festő munkásságát, hanem a viharos, sok fájdalommal sújtott életét, emberi kapcsolatait, intim pillanatait mutatják be.

A Frida Kahlo (1907–1954) fotógyűjteményéből összeállított válogatás 2009 óta járja a világot. A művész által gyűjtött anyagot (más személyes tárgyakkal egyetemben) a halála után megnyitott mexikóvárosi lakásmúzeumban, a Museo Frida Kahlóban – más néven La Casa Azulban (Kék Házban) – évtizedekig a nyilvánosság elől elrejtve őrizték, özvegye, Diego Rivera kívánságára. Ennek következtében sok fotó károsodott, de azért a bemutatott 241 fénykép is sok mindent elmond arról, hogy Kahlo miként viszonyult a fotográfiához mint művészeti ághoz, illetve emlékeket megőrző médiumhoz.

A kiállítás hat tematikus egységre bomlik, amelynek első részében (Gyökerek) egy hosszabb szöveget olvashatunk a fotóalbumok kialakulásáról; e szöveg szerint az albumok azért jöttek létre, hogy a „szöveges névjegyeket” a látvánnyal is kiegészítsék. Itt azért meg kell jegyezni, hogy a kiállítás rendezője sok, itthoni szempontból kevéssé vagy alig ismert információt nem oszt meg a látogatókkal. Jól jött volna egyebek mellett mondjuk Mexikó „zanzásított”, Frida szempontjából releváns története. Így rejtve marad a többi közt az is, hogy Kahlo a Porfirio Díaz antidemokratikus uralma és újraválasztása ellen kitört forradalom előtt tisztelegve változtatta meg a születési dátumát 1910-re. Ebben az egységben a családi fotók mellett leginkább Frida apja, Guillermo Kahlo, a neves mexikói fényképész önarcképei szerepelnek. (Guillermo Kahlo munkáit 2019-ben a Műcsarnokban állították ki párhuzamosan Frida Kahlónak a Magyar Nemzeti Galériában bemutatott festményeivel. A családi és művészi kapcsolat olyan erős volt közöttük, hogy Rivera kérésére a Frida hamvait tartalmazó urnát a Kék Házban Guillermo Kahlo portréja mellé helyezték el.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.