Könyv

Mi történik a föld alatt?

Baróthy Zoltán: Utolsó napok

Kritika

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Az elbeszélő nem sieti el: részletesen ismerteti velünk a könyvtár hely- és állományrajzát, a hosszú és sötét folyosók kinézetét, a szobák és a gyűjtemények elhelyezkedését, a raktárak és a liftek hollétét, sőt a különböző burkolatok típusát is. Aztán a 165. oldalon váratlan fordulatot vesznek az események: a szokványos bűnügyi történetet sejtető elbeszélés átlendül valamiféle okkult pszicho­thrillerbe.

Kultúrkrimi – ez a meghatározás hangzik el legtöbbet a regénnyel kapcsolatos interjúkban és kritikákban, ami rögtön behív olyan előképeket, mint a Bábeli könyvtár, A rózsa neve vagy A Da Vinci-kód. De ez a regény nem utánérzés vagy újraírás. Persze, ott vannak benne ennek a krimitípusnak az elemei, ezekből építkezik. Ott van rögtön a helyszín, titokzatos és veszélyes könyvekkel, van összeesküvés, okkult tudás, vannak szekták. Mégis utánozhatatlanul egyedi világ, ahova ezeket a rekvizitumokat elhelyezi.

Budapest sem csak egy város a sok közül. Rejtett és titokzatos arca tárul elénk. A budai kis utcák, lépcsők, a pesti oromfalak világa. A homlokzatok és ájfurtok mögött húzódó rejtélyes sorsok és történések sorát eleveníti meg az elbeszélés. Miközben a főszereplő épp eltűnni szeretne az őt üldözők (például a felügyelő) elől, aközben a budai hegyek látványos és zegzugos tereit, vagy épp a konspirálók társaságába igyekezve, a pesti Kolónia munkástelep szürke épületeit „nyitja meg” előttünk a képzelet. A Nemzeti Nagykönyvtár pince- és egészen a Gellért-hegy gyomráig vezető alagútrendszere pedig a „megképződött” ezotériába visz. Itt található az atombiztos Lyuk, ahová a közösség működésére globálisan is veszélyes könyveket és antropomorf lényeket zárják el a beavatottak. Ők valamennyien az árnyékkatalógus létrehozásán fáradozó (re)katalogizálók, akik versenyt futnak az idővel. Vészesen közeledik ugyanis a Múzeumok Éjszakája néven ismert rendezvény, amikor – ha nem dolgoznak ki kellő stratégiát az ellenálláshoz – a könyvtári állományra, különösen annak titkos részére igényt tartó oligarchák, élükön a fő gonosz Irénnel, Jolánka (az ellenállók fővezérének) ikertestvérével, átvehetik a hatalmat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.