Könyv

Mi történik a föld alatt?

Baróthy Zoltán: Utolsó napok

Kritika

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Az elbeszélő nem sieti el: részletesen ismerteti velünk a könyvtár hely- és állományrajzát, a hosszú és sötét folyosók kinézetét, a szobák és a gyűjtemények elhelyezkedését, a raktárak és a liftek hollétét, sőt a különböző burkolatok típusát is. Aztán a 165. oldalon váratlan fordulatot vesznek az események: a szokványos bűnügyi történetet sejtető elbeszélés átlendül valamiféle okkult pszicho­thrillerbe.

Kultúrkrimi – ez a meghatározás hangzik el legtöbbet a regénnyel kapcsolatos interjúkban és kritikákban, ami rögtön behív olyan előképeket, mint a Bábeli könyvtár, A rózsa neve vagy A Da Vinci-kód. De ez a regény nem utánérzés vagy újraírás. Persze, ott vannak benne ennek a krimitípusnak az elemei, ezekből építkezik. Ott van rögtön a helyszín, titokzatos és veszélyes könyvekkel, van összeesküvés, okkult tudás, vannak szekták. Mégis utánozhatatlanul egyedi világ, ahova ezeket a rekvizitumokat elhelyezi.

Budapest sem csak egy város a sok közül. Rejtett és titokzatos arca tárul elénk. A budai kis utcák, lépcsők, a pesti oromfalak világa. A homlokzatok és ájfurtok mögött húzódó rejtélyes sorsok és történések sorát eleveníti meg az elbeszélés. Miközben a főszereplő épp eltűnni szeretne az őt üldözők (például a felügyelő) elől, aközben a budai hegyek látványos és zegzugos tereit, vagy épp a konspirálók társaságába igyekezve, a pesti Kolónia munkástelep szürke épületeit „nyitja meg” előttünk a képzelet. A Nemzeti Nagykönyvtár pince- és egészen a Gellért-hegy gyomráig vezető alagútrendszere pedig a „megképződött” ezotériába visz. Itt található az atombiztos Lyuk, ahová a közösség működésére globálisan is veszélyes könyveket és antropomorf lényeket zárják el a beavatottak. Ők valamennyien az árnyékkatalógus létrehozásán fáradozó (re)katalogizálók, akik versenyt futnak az idővel. Vészesen közeledik ugyanis a Múzeumok Éjszakája néven ismert rendezvény, amikor – ha nem dolgoznak ki kellő stratégiát az ellenálláshoz – a könyvtári állományra, különösen annak titkos részére igényt tartó oligarchák, élükön a fő gonosz Irénnel, Jolánka (az ellenállók fővezérének) ikertestvérével, átvehetik a hatalmat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.