Könyv

Mi történik a föld alatt?

Baróthy Zoltán: Utolsó napok

Kritika

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Az elbeszélő nem sieti el: részletesen ismerteti velünk a könyvtár hely- és állományrajzát, a hosszú és sötét folyosók kinézetét, a szobák és a gyűjtemények elhelyezkedését, a raktárak és a liftek hollétét, sőt a különböző burkolatok típusát is. Aztán a 165. oldalon váratlan fordulatot vesznek az események: a szokványos bűnügyi történetet sejtető elbeszélés átlendül valamiféle okkult pszicho­thrillerbe.

Kultúrkrimi – ez a meghatározás hangzik el legtöbbet a regénnyel kapcsolatos interjúkban és kritikákban, ami rögtön behív olyan előképeket, mint a Bábeli könyvtár, A rózsa neve vagy A Da Vinci-kód. De ez a regény nem utánérzés vagy újraírás. Persze, ott vannak benne ennek a krimitípusnak az elemei, ezekből építkezik. Ott van rögtön a helyszín, titokzatos és veszélyes könyvekkel, van összeesküvés, okkult tudás, vannak szekták. Mégis utánozhatatlanul egyedi világ, ahova ezeket a rekvizitumokat elhelyezi.

Budapest sem csak egy város a sok közül. Rejtett és titokzatos arca tárul elénk. A budai kis utcák, lépcsők, a pesti oromfalak világa. A homlokzatok és ájfurtok mögött húzódó rejtélyes sorsok és történések sorát eleveníti meg az elbeszélés. Miközben a főszereplő épp eltűnni szeretne az őt üldözők (például a felügyelő) elől, aközben a budai hegyek látványos és zegzugos tereit, vagy épp a konspirálók társaságába igyekezve, a pesti Kolónia munkástelep szürke épületeit „nyitja meg” előttünk a képzelet. A Nemzeti Nagykönyvtár pince- és egészen a Gellért-hegy gyomráig vezető alagútrendszere pedig a „megképződött” ezotériába visz. Itt található az atombiztos Lyuk, ahová a közösség működésére globálisan is veszélyes könyveket és antropomorf lényeket zárják el a beavatottak. Ők valamennyien az árnyékkatalógus létrehozásán fáradozó (re)katalogizálók, akik versenyt futnak az idővel. Vészesen közeledik ugyanis a Múzeumok Éjszakája néven ismert rendezvény, amikor – ha nem dolgoznak ki kellő stratégiát az ellenálláshoz – a könyvtári állományra, különösen annak titkos részére igényt tartó oligarchák, élükön a fő gonosz Irénnel, Jolánka (az ellenállók fővezérének) ikertestvérével, átvehetik a hatalmat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.