Lemez

Széteső álomvilágok

Midnight Oil: Resist

Kritika

Az ausztrál alternatív rock legismertebb zenekara egyértelműen a Midnight Oil: hazájukban elképesztő rajongás veszi körül őket, a nyolcvanas évek második felében pedig sikerült Amerikát és Európát is meghódítaniuk.

Mindezt annak ellenére, hogy zenéjük nem nélkülözi a komplex megoldásokat: gazdagon hangszerelt, sokrétű dalaikban elég gyakoriak a meglepő váltások. Dalszövegeikben nagy hangsúlyt kap a politikai aktivizmus és a társadalomkritika; emellett a nem túl nagy hanggal megáldott, de annál szuggesztívebb énekes, Peter Garrett komoly politikai karriert is befutott időközben.

A Midnight Oil elődjének tekinthető Farm zenekart 1972-ben alapította a dobos Rob Hirst, a gitáros Jim Moginie és a basszusgitáros Andrew James. Egy évvel később csatlakozott a joghallgató Peter Garrett, ezzel pedig kialakult a zenekar első felállása, és az 50 év alatt csupán a basszusgitáros poszton történtek változások: James-t előbb Peter Gifford váltotta 1980-ban, az ő kiválása után pedig a tavaly elhunyt Bones Hillman csatlakozott az együtteshez. A Midnight Oil nevet 1976-ban vették fel, és a korábban játszott bluesos hard rockot egyre inkább felváltotta a punk lendületét kölcsönző, de gyakran progresszív váltásokkal operáló eklektikus rockzene.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.