Film

Talaj

Robin Campillo: A vörös sziget

  • 2025. január 22.

Kritika

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Éles szemmel veszi észre az őt körbevevő idilli világ kulisszáin a repedéseket. Családja otthona ugyanis egy francia katonai támaszpont Madagaszkáron, a névleg már független, de a gazdasági kiszolgáltatottság és persze a katonai jelenlét okán egykori gyarmattartójától még mindig függő afrikai szigeten. 1971/72 fordulóján vagyunk. Hermetikusan elzárt világ ez, külön iskolával, templommal, sőt stranddal, nem beszélve a roppant hangárokról, amelyekből útjukra indulnak a repülőgépek, hogy a kormánycsapatok segítségére legyenek a korrupt kormányzást megelégelő lázadók leverésében. A kolónia főleg a fehéreket kiszolgáló személyzeten keresztül érintkezik szigetlakókkal. Nincs a filmnek igazi története az érlelődő változások lassú, a gyermeki tekintet elől elrejteni hiába próbált, és csak a film végén egyértelművé váló kibontakozásán kívül. Thomas érzi a fokozódó és csupán családi összezördülésekben kifejeződő feszültséget. Történések vannak, hangulatok, benyomások, megfigyelések. A tiszt papa egy mulatságon túlságosan nagy érdeklődést mutat alárendeltje, egy őrmester menyasszonya iránt, nem történik semmi, de a mama innentől mindenért bünteti a férjét. Kedvesen, de nyilvánosan kérdezi egy más alkalommal, hogy volt-e már, miként bajtársai, prostituálttal, sőt egyszer le is robertózza, emlékeztetvén őt ebben a nacionalista közegben nem emlegetett spanyol származására (az idő tájt a szegény spanyolok voltak a gazdag Franciaország lenézett vendégmunkásai). Miután menyasszonya hazautazik („nem bírja a klímát”), az őrmester beleszeret egy színes bőrű helybéli lányba, de őt nem engedik be a karácsonyi ünnepségre, sőt bizarr szertartással űzné ki belőle az ördögöt a bennszülöttek babonáit amúgy lenéző francia pap. A film ezeket a drámákat mintegy mellékesen, jobbára valami zajos esemény hátterében, Thomas nézőpontjából mutatja meg. Ez a termékeny bizonytalanság, a „valójában mit is látunk” talánya, az utólag összeálló kép pontosan tükrözi a kisfiúban zajló folyamatot, szembesülését a valósággal. Kár, hogy a végül bekövetkező forradalom himnikus ábrázolása elveszti ezt a látószöget – és persze Thomast is, aki nyilván nem lehet ott a lelkesítő beszédek elhangzásakor. Arra pedig nem is lehet reflexió, ami ez után következett: a franciát felváltotta a szovjet befolyás. Hogy ne csak a talaj legyen vörös.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.