Film

Talaj

Robin Campillo: A vörös sziget

  • 2025. január 22.

Kritika

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Éles szemmel veszi észre az őt körbevevő idilli világ kulisszáin a repedéseket. Családja otthona ugyanis egy francia katonai támaszpont Madagaszkáron, a névleg már független, de a gazdasági kiszolgáltatottság és persze a katonai jelenlét okán egykori gyarmattartójától még mindig függő afrikai szigeten. 1971/72 fordulóján vagyunk. Hermetikusan elzárt világ ez, külön iskolával, templommal, sőt stranddal, nem beszélve a roppant hangárokról, amelyekből útjukra indulnak a repülőgépek, hogy a kormánycsapatok segítségére legyenek a korrupt kormányzást megelégelő lázadók leverésében. A kolónia főleg a fehéreket kiszolgáló személyzeten keresztül érintkezik szigetlakókkal. Nincs a filmnek igazi története az érlelődő változások lassú, a gyermeki tekintet elől elrejteni hiába próbált, és csak a film végén egyértelművé váló kibontakozásán kívül. Thomas érzi a fokozódó és csupán családi összezördülésekben kifejeződő feszültséget. Történések vannak, hangulatok, benyomások, megfigyelések. A tiszt papa egy mulatságon túlságosan nagy érdeklődést mutat alárendeltje, egy őrmester menyasszonya iránt, nem történik semmi, de a mama innentől mindenért bünteti a férjét. Kedvesen, de nyilvánosan kérdezi egy más alkalommal, hogy volt-e már, miként bajtársai, prostituálttal, sőt egyszer le is robertózza, emlékeztetvén őt ebben a nacionalista közegben nem emlegetett spanyol származására (az idő tájt a szegény spanyolok voltak a gazdag Franciaország lenézett vendégmunkásai). Miután menyasszonya hazautazik („nem bírja a klímát”), az őrmester beleszeret egy színes bőrű helybéli lányba, de őt nem engedik be a karácsonyi ünnepségre, sőt bizarr szertartással űzné ki belőle az ördögöt a bennszülöttek babonáit amúgy lenéző francia pap. A film ezeket a drámákat mintegy mellékesen, jobbára valami zajos esemény hátterében, Thomas nézőpontjából mutatja meg. Ez a termékeny bizonytalanság, a „valójában mit is látunk” talánya, az utólag összeálló kép pontosan tükrözi a kisfiúban zajló folyamatot, szembesülését a valósággal. Kár, hogy a végül bekövetkező forradalom himnikus ábrázolása elveszti ezt a látószöget – és persze Thomast is, aki nyilván nem lehet ott a lelkesítő beszédek elhangzásakor. Arra pedig nem is lehet reflexió, ami ez után következett: a franciát felváltotta a szovjet befolyás. Hogy ne csak a talaj legyen vörös.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.