Mindhárom cím indokolható, de mindhárom kissé megtévesztő is, mert egyik sem számol azzal, hogy nekünk itt, Kelet-Európában teljesen mást jelent a Nyugat, mint az íreknek. A darab ugyanis egy világtól elzárt ír faluban játszódik, valahol a nyugati végeken. Mintha – ha már Miskolc – Borsod egyik zsákfalujában járnánk, ahonnan sem a valóságban, sem képletesen nem vezetnek utak kifelé. Vagy Irgácson, Egressy Zoltán Portugáljának színhelyén, mely darabot már csak azért is meg kell említeni, mert Synge minden bizonnyal hatott Egressyre. Mindkét mű egy falusi kocsmában játszódik, mindkettőnek a kocsmáros lánya az egyik főszereplője, aki elvágyódik a közegéből, megmentőjét pedig egy betérő idegenben véli megtalálni.
Synge drámájában Pegeen korántsem fehér lovon érkező „királyfija” azzal vív ki tiszteletet a helyi közösségben, hogy messziről jött idegenként az apja megölésével dicsekszik. Abszurd ötlet, ismerve azonban Martin McDonagh nálunk is sokat játszott, szintén az ír vidéken játszódó drámáit, már nem lepődünk meg az alkoholba és erőszakba oldott kilátástalanságon.
Antal Csaba díszletében a falakról és az ajtóról pereg a festék, minden szürke, koszlott, a székek vaslába rozsdás, a falakon fakult képek, a luxus netovábbja pedig egy giccses, hálózatra kapcsolt tájkép, amelyet, ha jól oldalba vágnak, világít. Szlávik Juli jelmezei sem a darab keletkezésének idejét, hanem az időtlen jelent idézik. Ha elmegyünk egy magyar faluba, nagyon hasonló öltözeteket láthatunk: steppelt mellény, kockás ing, munkásnadrág és gumicsizma. És a fiatal lányok, nők suta igyekezetét, hogy azért egy-két second hand darabbal kitűnjenek a környezetükből. Egyre gyarapodó sár- és vérfoltok az arcokon, a ruhákon.
Ascher Tamás rendezése egyensúlyban tartja az abszurditást a realitással, pontos látleletet ad erről a világról, kibontja a szereplők motivációit, a színészek pedig élnek a lehetőséggel.
A címszereplő, Börcsök Olivér kamaszos alkatával, riadtságával, zilált külsejével korántsem egy hős képzetét keltve érkezik a kocsmába. Űzött vad, aki már attól boldog, hogy tiszta ágyneműben alhat, és beállhat pultos fiúnak. Van azonban egy nagy előnye: ő a távolról jött ember, aki azt mond, amit akar. S rádöbben arra, hogy életében először rá is figyelhetnek, ő is lehet valaki. Ha mással nem, hát azzal a mesével, hogy egy ásóval kettévágta az apja fejét. A színész néhány apró mozzanattal is képes érzékeltetni, hogy milyen is volt eddig Christy Mahon élete. Ahogy az ágyneműt csodálja, ahogy a közönsége lankadó érdeklődését látható igyekezettel és újabb, még véresebb részletekkel igyekszik fenntartani, visszaszerezni. Ahogy a figyelemmel együtt megjön az önbizalma is, és élvezi az ünneplést, amikor megnyeri a helyi falunap versenyét.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
