Rádió

Mint a moziban

Filmes podcast 2024-ről

Kritika

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Bár az agyzsibbasztó év végi listázások és szubjektív összefoglalók szezonja lejárt, azért egypár összegző műsor átevickélt az új évbe. Így történt ez a Filmhu nevű magyar portál Filmhu podcast műsorával is. És elmondható: a januári uborkaszezonban ennél jobb beszélgetést aligha találhattunk volna a magyar filmgyártás elmúlt évéről. Pozsonyi Janka, a 104. részénél tartó podcastfolyam házigazdája rögtön belecsap a lecsóba: úgy tűnik – mondja –, végképp kettészakadt a magyar filmes közeg, 13 államilag támogatott és 10 független film készült 2024-ben, valamint 40 tévéfilm. Ez utóbbiakról aztán nem esik szó a maratoni, két és fél órás műsorban, ami kár, mert több rendezőnek jelent ma is menekülő utat a visszadobált mozifilmes pályázatok között.

Az óévben összesen 1 164 321 néző volt kíváncsi magyar filmekre a magyar mozikban, ami „durva szám”, ahogy Pozsonyi fogalmaz. Mármint durván magas, ha jól értjük. A műsor további része aztán nagyban árnyalja ezt a „durva számot”, annál is inkább, mert nagyjából négy film hozta össze ennek jó részét, s azok közül tulajdonképpen csak egy volt valóban független, vagyis a régi terminológia szerint: művészfilm.

A beszélgetés résztvevői rögtön az adás elején tesznek egy kísérletet arra, hogy a független és a nem független film kategóriáját a hazai kontextusban tisztázzák. Magyarországon 2024-ben független az a film, amelyet a Nemzeti Filmintézet nem támogat. Így lehetséges, hogy az év legnépszerűbb mozija, Herendi Gábor Futni mentem című filmje is függetlennek minősül. (Minden egyéb nézőpontból nem kellene annak látnunk.) Ez van, itt élünk. Az egyik beszélgető, Schwechtje Mihály rendező meg is jegyzi, hogy a Futni mentem simán lehetett volna NFI-s film is, mint ahogy az év második legnépszerűbb filmje, Orosz Dénes Demjén Ferenc-slágerekre felhúzott Hogyan tudnék élni nélküled? című limonádéja sem azért rossz, mert az NFI egymilliárd forintot tolt bele. Amúgy a beszélgetés résztvevői nem is mondják ki róla, hogy rossz, ezt mi mondjuk, ők egyszerűen nem nagyon beszélnek róla.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.