Rádió

Mint a moziban

Filmes podcast 2024-ről

Kritika

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Bár az agyzsibbasztó év végi listázások és szubjektív összefoglalók szezonja lejárt, azért egypár összegző műsor átevickélt az új évbe. Így történt ez a Filmhu nevű magyar portál Filmhu podcast műsorával is. És elmondható: a januári uborkaszezonban ennél jobb beszélgetést aligha találhattunk volna a magyar filmgyártás elmúlt évéről. Pozsonyi Janka, a 104. részénél tartó podcastfolyam házigazdája rögtön belecsap a lecsóba: úgy tűnik – mondja –, végképp kettészakadt a magyar filmes közeg, 13 államilag támogatott és 10 független film készült 2024-ben, valamint 40 tévéfilm. Ez utóbbiakról aztán nem esik szó a maratoni, két és fél órás műsorban, ami kár, mert több rendezőnek jelent ma is menekülő utat a visszadobált mozifilmes pályázatok között.

Az óévben összesen 1 164 321 néző volt kíváncsi magyar filmekre a magyar mozikban, ami „durva szám”, ahogy Pozsonyi fogalmaz. Mármint durván magas, ha jól értjük. A műsor további része aztán nagyban árnyalja ezt a „durva számot”, annál is inkább, mert nagyjából négy film hozta össze ennek jó részét, s azok közül tulajdonképpen csak egy volt valóban független, vagyis a régi terminológia szerint: művészfilm.

A beszélgetés résztvevői rögtön az adás elején tesznek egy kísérletet arra, hogy a független és a nem független film kategóriáját a hazai kontextusban tisztázzák. Magyarországon 2024-ben független az a film, amelyet a Nemzeti Filmintézet nem támogat. Így lehetséges, hogy az év legnépszerűbb mozija, Herendi Gábor Futni mentem című filmje is függetlennek minősül. (Minden egyéb nézőpontból nem kellene annak látnunk.) Ez van, itt élünk. Az egyik beszélgető, Schwechtje Mihály rendező meg is jegyzi, hogy a Futni mentem simán lehetett volna NFI-s film is, mint ahogy az év második legnépszerűbb filmje, Orosz Dénes Demjén Ferenc-slágerekre felhúzott Hogyan tudnék élni nélküled? című limonádéja sem azért rossz, mert az NFI egymilliárd forintot tolt bele. Amúgy a beszélgetés résztvevői nem is mondják ki róla, hogy rossz, ezt mi mondjuk, ők egyszerűen nem nagyon beszélnek róla.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Brutális teljesítmény: gaming PC-k, amiktől leesik az állad

  • Támogatott tartalom

Egy gaming pc nem pusztán szimpla számítógép, hanem látványos erődemonstráció is. A modern gamer konfigurációk egyszerre szólnak nyers teljesítményről, vizuális élményről és technológiai precizitásról. A kérdés nem az, hogy mire képesek, hanem az, hogy mennyire tudják kiszolgálni azt az intenzív élményt, amit a mai játékok megkövetelnek.

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.