A dizájn ugyanis nem kizárólag a külcsínről, hanem egy olyan tudatos magatartásról szól, amely tárgyak, szolgáltatások, online vagy offline felületek (és minden más) formájában manifesztálódik, s akkor tölti be legjobban a szerepét, ha természetesen, már-már észrevétlen módon épül be az életünkbe. Ha kényelmes egy kanapé, ha praktikus az applikáció. Az is fontos szempont, hogy a rendelkezésünkre álló tárgyak elkészítése, gyártása kövesse a fenntarthatósági elveket.
A kiállítás kurátorai, Szigeti Szilvia textiltervező és Radnóti Tamás belsőépítész évről évre a kiállított munkákkal bizonyítják, hogy a dizájn mennyire izgalmas és sokszínű. De mintha ugyanazokat a hibákat követnék el újra és újra. Kétségtelen, hogy az immár 18. alkalommal megrendezett kiállítás fejlődött, mégis mintha a hatalmas seregszemle közepette elfeledkeztek volna arról, hogy nemcsak a tartalmat, a formátumot is frissíteni kellene.
Jó hír viszont, hogy a merítés most is széles. Van fenntarthatósági elvekre épülő egyetemi projekt (például a finn Aalto Egyetem hallgatóitól a Design for Cooler Planet), slow fashion márka (a svájci Susanne Schweizer Poplin Projectje), rengeteg szebbnél szebb kortárs ékszer (a szlovák Nina Abramovičová, a spanyol Marc Monzó, a szlovén Martina Obid Mlakar és a portugál Ana Margarida Carvalho darabjai kiemelkedőek), de láthatunk igazi prototípust is (Lajos Tamás lámpáját a MOME-ról), szociálisan érzékeny projektet (a szlovák Zuzana Zmateková textiljeit, amelyeket roma gyerekekkel tervezett), és persze van rengeteg bútor és textil, no meg az Üveg Nemzetközi Évéhez kapcsolódóan egy tematikus válogatás használati és autonóm üvegtárgyakból, rögtön az első teremben. A felhozatalban hiba nincs, legfeljebb csak annyi, hogy továbbra sem tesztelhetjük a tárgyak jó részét.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
