Film

Tessék felébredni!

Joachim Trier: A világ legrosszabb embere

Kritika

Hiába az olaj és a magas életszínvonal, állítólag Norvégiában is vannak problémái az embe­rek­nek, egyeseknek lelki eredetűek is, amit persze illik fenntartásokkal fogadni, noha egyes alkotók akár egy teljes életművön át ezt bizonygatják.

A filmes mezőnyben ott van például Joachim Trier, aki először azzal jött, hogy az élet távolról sem fenékig tejfel, ha az ember írói álmokat dédelgető, érzékeny fiatalember Oslóban (Szerzők), ezt követően pedig egy tízessel idősebb alak rótta a norvég főváros utcáit, hogy valami kapaszkodót találjon a rehabról kapott egynapos eltávja során (Oslo, augusztus). Nem sokan jutnak el odáig az elveszett oslói lelkek lírai ábrázolásában, hogy harmadik filmjükben már Gabriel Byrne, Jesse Eisenberg és Isabelle Huppert nézzen fájdalmasan a kamerába, de Triernek ez is összejött: a Hétköznapi titkaink nem is maradt el az ízléses nemzetközi presztízsprodukciók míves középmezőnyétől.

Még egy kis kacérkodás is belefért a természetfelettivel (Thelma), de már itt volt az ideje szétnézni újra az ismerős oslói utcákon, hátha változott valami a felnőtté válást életvitelszerűen elszabotáló húszasok-harmincasok körében. Trier ismét leereszkedett oda, ahová előtte már sokan mások: csókolom, a korszellemet keresem, melyik sarkon találom? És a fiatalság? Hát, róla mit tudunk? Még mindig vannak olyan szeleburdi, lassan érő, kapcsolatról kapcsolatra bukdácsoló, bájos egyedek, akik nem a lakáskulcsukat, hanem önmagukat keresik gőzerővel minden áldott nap? Mint előtte már sokan mások, Trier is arra jutott, hogy igen vannak, s már csak rajta állt, vérmérsékletén és filmrendezői tehetségén, hogy mit kezd e breaking news-zal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.