Lemez

Tizenegyes

Metallica: 72 Seasons

Kritika

A Metallica életműből általában az első három albumot (Kill ’Em All, 1983; Ride the Lightning, 1984; Master of Puppets, 1986) szokás kikezdhetetlen remekművekként emlegetni.

A fanyalgók szerint az 1988-as …And Justice for All túl prog-metalos lett, a három évvel későbbi, cím nélküli „fekete lemez” túl slágeres, a Load/Reload páros (1996/1997) túl alternatív, a hivatalos basszusgitáros nélkül felvett St. Anger (2003) túl gyenge, a Death Magnetic (2008) meg szimplán szarul szól. Hosszú idő után a 2016-os Hardwired… to Self Destruct lett az az album, amelyik a kritikusoknak és a rajongóknak is tetszett, és sikeresen visszaállította a Metallica mint alkotó közösség nimbuszát.

A bő négy évtizede létező thrash metal zenekar jó ideje abban a fázisban van, amikor hosszú szünet után jelentet meg lemezeket. Ha nem számítjuk a Lou Reeddel készült Lulut, a 72 Seasons a tizenegyedik Metallica-album. A lemezt hat és fél éves kihagyás előzte meg, s ennyi időbe természetesen sok minden belefért. Rengeteg koncert (köztük egy 2018-as budapesti fellépés, amelynek során egy Tankcsapda-feldolgozás is elhangzott), nagyszabású tribute projekt (The Metallica Blacklist), az 1999-es szimfonikus S&M (Symphony and Metallica) koncert és lemez 2019-es folytatása, James Hetfield rehabja, Covid, lemezgyárvásárlás, hogy tényleg csak a leglényegesebb epizódokat említsük. És ott volt a legutóbbi Stranger Things évad, amelynek egyik legemlékezetesebb momentumaként az Eddie nevű karakter az univerzum megmentése érdekében elgitározta a Master of Puppets című számot, így egy újabb, fiatalabb közönség ismerhette meg a Metallica zenéjét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.