Lemez

Tizenegyes

Metallica: 72 Seasons

Kritika

A Metallica életműből általában az első három albumot (Kill ’Em All, 1983; Ride the Lightning, 1984; Master of Puppets, 1986) szokás kikezdhetetlen remekművekként emlegetni.

A fanyalgók szerint az 1988-as …And Justice for All túl prog-metalos lett, a három évvel későbbi, cím nélküli „fekete lemez” túl slágeres, a Load/Reload páros (1996/1997) túl alternatív, a hivatalos basszusgitáros nélkül felvett St. Anger (2003) túl gyenge, a Death Magnetic (2008) meg szimplán szarul szól. Hosszú idő után a 2016-os Hardwired… to Self Destruct lett az az album, amelyik a kritikusoknak és a rajongóknak is tetszett, és sikeresen visszaállította a Metallica mint alkotó közösség nimbuszát.

A bő négy évtizede létező thrash metal zenekar jó ideje abban a fázisban van, amikor hosszú szünet után jelentet meg lemezeket. Ha nem számítjuk a Lou Reeddel készült Lulut, a 72 Seasons a tizenegyedik Metallica-album. A lemezt hat és fél éves kihagyás előzte meg, s ennyi időbe természetesen sok minden belefért. Rengeteg koncert (köztük egy 2018-as budapesti fellépés, amelynek során egy Tankcsapda-feldolgozás is elhangzott), nagyszabású tribute projekt (The Metallica Blacklist), az 1999-es szimfonikus S&M (Symphony and Metallica) koncert és lemez 2019-es folytatása, James Hetfield rehabja, Covid, lemezgyárvásárlás, hogy tényleg csak a leglényegesebb epizódokat említsük. És ott volt a legutóbbi Stranger Things évad, amelynek egyik legemlékezetesebb momentumaként az Eddie nevű karakter az univerzum megmentése érdekében elgitározta a Master of Puppets című számot, így egy újabb, fiatalabb közönség ismerhette meg a Metallica zenéjét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.