Film

Tócsák között

Renny Harlin: Tolvajok társasága

  • - köves -
  • 2021. július 21.

Kritika

Tevékkel vagy tevéken viccelődni – a filmtörténetben ez eddig csak keveseknek sikerült méltósággal, és ezt az akadályt Pierce Brosnannak sem sikerült megugrania.

A teve kifogott rajta, de vannak itt kevesebb púpú, ám annál zavaróbb körülmények is. Közéjük tartozik Renny Harlin, akit mintha ugyanaz a 90-es évek Hollywoodba bevándorló akciórendezőit leterítő kór támadott volna meg, mint pályatársát, Wolfgang Petersent: örökre beleragadt a mondott évtizedbe. Pedig akkor olyan macsó akcióklasszikusokat rendezett, mint a Die Hard 2. és a Cliffhanger.

Mire Brosnant egy teve hátán megpillantjuk a Közel-Keleten, még van remény, hogy Renny Harlin feltámad poraiból. Brosnan úgy fest, mint akinek senki nem szólt, hogy már rég nem vele forgatják a Bond-filmeket, de egy Bondot mindig jó látni, főleg, hogy egy akkora akció van kilátásban, amekkorát csak az úri mestertolvajok legnemesebbike tud kivitelezni. Mellette viccesnek képzelt figurák fiatal csapata poroszkál a sivatagos forgatókönyv homokjában, akiket, bár más-más színész játssza őket, férfiak és nők vegyesen, nehéz megkülönböztetni egymástól. Az egyik jól gyorsul, a másik gyorsan beszél, a harmadik nagyokat rúg és van negyedik is, aki szőke, de ha kinyitják a szájukat, összeszorul a szívünk, hogy nem becsültük meg eléggé a kilencvenes évek akciódialógusait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.