Film

Tócsák között

Renny Harlin: Tolvajok társasága

  • - köves -
  • 2021. július 21.

Kritika

Tevékkel vagy tevéken viccelődni – a filmtörténetben ez eddig csak keveseknek sikerült méltósággal, és ezt az akadályt Pierce Brosnannak sem sikerült megugrania.

A teve kifogott rajta, de vannak itt kevesebb púpú, ám annál zavaróbb körülmények is. Közéjük tartozik Renny Harlin, akit mintha ugyanaz a 90-es évek Hollywoodba bevándorló akciórendezőit leterítő kór támadott volna meg, mint pályatársát, Wolfgang Petersent: örökre beleragadt a mondott évtizedbe. Pedig akkor olyan macsó akcióklasszikusokat rendezett, mint a Die Hard 2. és a Cliffhanger.

Mire Brosnant egy teve hátán megpillantjuk a Közel-Keleten, még van remény, hogy Renny Harlin feltámad poraiból. Brosnan úgy fest, mint akinek senki nem szólt, hogy már rég nem vele forgatják a Bond-filmeket, de egy Bondot mindig jó látni, főleg, hogy egy akkora akció van kilátásban, amekkorát csak az úri mestertolvajok legnemesebbike tud kivitelezni. Mellette viccesnek képzelt figurák fiatal csapata poroszkál a sivatagos forgatókönyv homokjában, akiket, bár más-más színész játssza őket, férfiak és nők vegyesen, nehéz megkülönböztetni egymástól. Az egyik jól gyorsul, a másik gyorsan beszél, a harmadik nagyokat rúg és van negyedik is, aki szőke, de ha kinyitják a szájukat, összeszorul a szívünk, hogy nem becsültük meg eléggé a kilencvenes évek akciódialógusait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.