Film

Tócsák között

Renny Harlin: Tolvajok társasága

  • - köves -
  • 2021. július 21.

Kritika

Tevékkel vagy tevéken viccelődni – a filmtörténetben ez eddig csak keveseknek sikerült méltósággal, és ezt az akadályt Pierce Brosnannak sem sikerült megugrania.

A teve kifogott rajta, de vannak itt kevesebb púpú, ám annál zavaróbb körülmények is. Közéjük tartozik Renny Harlin, akit mintha ugyanaz a 90-es évek Hollywoodba bevándorló akciórendezőit leterítő kór támadott volna meg, mint pályatársát, Wolfgang Petersent: örökre beleragadt a mondott évtizedbe. Pedig akkor olyan macsó akcióklasszikusokat rendezett, mint a Die Hard 2. és a Cliffhanger.

Mire Brosnant egy teve hátán megpillantjuk a Közel-Keleten, még van remény, hogy Renny Harlin feltámad poraiból. Brosnan úgy fest, mint akinek senki nem szólt, hogy már rég nem vele forgatják a Bond-filmeket, de egy Bondot mindig jó látni, főleg, hogy egy akkora akció van kilátásban, amekkorát csak az úri mestertolvajok legnemesebbike tud kivitelezni. Mellette viccesnek képzelt figurák fiatal csapata poroszkál a sivatagos forgatókönyv homokjában, akiket, bár más-más színész játssza őket, férfiak és nők vegyesen, nehéz megkülönböztetni egymástól. Az egyik jól gyorsul, a másik gyorsan beszél, a harmadik nagyokat rúg és van negyedik is, aki szőke, de ha kinyitják a szájukat, összeszorul a szívünk, hogy nem becsültük meg eléggé a kilencvenes évek akciódialógusait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.