Film

Tócsák között

Renny Harlin: Tolvajok társasága

  • - köves -
  • 2021. július 21.

Kritika

Tevékkel vagy tevéken viccelődni – a filmtörténetben ez eddig csak keveseknek sikerült méltósággal, és ezt az akadályt Pierce Brosnannak sem sikerült megugrania.

A teve kifogott rajta, de vannak itt kevesebb púpú, ám annál zavaróbb körülmények is. Közéjük tartozik Renny Harlin, akit mintha ugyanaz a 90-es évek Hollywoodba bevándorló akciórendezőit leterítő kór támadott volna meg, mint pályatársát, Wolfgang Petersent: örökre beleragadt a mondott évtizedbe. Pedig akkor olyan macsó akcióklasszikusokat rendezett, mint a Die Hard 2. és a Cliffhanger.

Mire Brosnant egy teve hátán megpillantjuk a Közel-Keleten, még van remény, hogy Renny Harlin feltámad poraiból. Brosnan úgy fest, mint akinek senki nem szólt, hogy már rég nem vele forgatják a Bond-filmeket, de egy Bondot mindig jó látni, főleg, hogy egy akkora akció van kilátásban, amekkorát csak az úri mestertolvajok legnemesebbike tud kivitelezni. Mellette viccesnek képzelt figurák fiatal csapata poroszkál a sivatagos forgatókönyv homokjában, akiket, bár más-más színész játssza őket, férfiak és nők vegyesen, nehéz megkülönböztetni egymástól. Az egyik jól gyorsul, a másik gyorsan beszél, a harmadik nagyokat rúg és van negyedik is, aki szőke, de ha kinyitják a szájukat, összeszorul a szívünk, hogy nem becsültük meg eléggé a kilencvenes évek akciódialógusait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.