Film

Történelmi tapas

Pedro Almodóvar: Párhuzamos anyák

  • - köves -
  • 2022. január 26.

Kritika

Apából alig, ám anyából sokféle van Almodóvar új filmjében.

Vannak a címben is beígért párhuzamosak, akik nem a végtelenben, hanem egy madridi szülészeten találkoznak, de vannak merőlegesek és még sokféle szöget zárók, sőt az almodóvari anyák hosszú sorában egészen a spanyol polgárháborúig jutunk, a spanyol apahiány ősforrásáig, és egy máig ható nemzeti traumáig. De vissza a szülészetre, ahol épp egy tizenhét éves lány és egy negyvenes nő ad életet egy-egy gyermeknek. Még nem is sejtik, hogy mit tartogat számukra a pihent alkotói fantázia: nem egy vulkán tör ki a kórház alatt, de ha az törne ki, azt se lehetne rossz néven venni Almodóvartól, aki szokásához híven olyan véletlenekkel játszik, melyekkel más rögtön kiesne az első forgatókönyvírói rostavizsgán. Azt nem mondhatjuk el, hogyan csavarodik egymásba, sőt a nagybetűs történelembe a két egyedülálló kismama története, de azt igen, hogy abban a valóságtól néhány centire el­emelt világban, ahol Almodóvar hősei már rég­óta léteznek, ismét kellemes a tartózkodás, és persze ott a tetemes életmű is, mely sok minden alól felmentést ad. Ilyen felütést is csak Almodóvar engedhet meg magának az európai filmművésztben: egy kiadós címlapfotózást követően a divatfotós (Penélope Cruz) összejön a modelljével, aki történetesen törvényszéki antropológus, így rögtön szóba kerülhet egy feltáratlan tömegsír a polgárháború idejéből, és mielőtt forró ölelésben egyesülnének egymással, még szó esik a Történelmi emlékezet törvényről és Mariano Rajoy korábbi miniszterelnök nem túl dicső hozzáállásáról. Almodóvar mintha sietne túlesni a nehezén: most bizony a történelmi múltba ás le, hát elhadartatja a szereplőivel a leckét, hogy aztán – végre! – a fotogén emberpár sejtelmes zenére nagyot szeretkezzen egy nyitott madridi ablaknál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.