A nő elégedetten állapítja meg az első randin, hogy a férfi jóképű, olyan kedves és elbűvölő, amilyennek az online oldalon tűnt, csak aztán a férfi megkínálja egy csomag „sózott cirkuszi kesuval”, amelynek a csomagolásán ez áll: „Ahhoz, hogy meglássa, hogy minden rendben lesz, ki kell nyitnia a dobozt, mely mozdulatot az ínycsiklandó, sózott, cirkuszi kesudiók már alig várják. Nem fogja megbánni, hogy bízott bennem, ezúttal másképp lesz; ígérem.” De persze lehet, hogy előugrik egy csörgőkígyó, ki tudja. Illő felütés a kötethez, amely elátkozott vagy boldogságra ítélt szerelmi kapcsolatokról, magukat átlagosnak, unalmasnak tartó, de a nagyító alatt mégis rokonszenvet érdemlő emberekről szólnak. A doboz kesu metaforája kapcsán akár magukra a novellákra is gondolhat az olvasó, hiszen legyenek Bob-Waksberg történetei hullámzó színvonalúak, valahogy mindig szívesen lapoz az ember a következőre; ha az iménti éppen csak tetszett neki, akkor azt remélve, hogy „ezúttal másképp lesz”.
Mielőtt a tévének kezdett dolgozni, Bob-Waksberg egy nőt akart levenni a lábáról az írásaival, ezért fénymásolta le és fűzte össze legjobb verseit és novelláit. Kosarat kapott ugyan, de a kaleidoszkópszerűen tarka kötet gerince megszületett. A történetek nagy része megelőzi a BoJack Horsemant, amelynek nihilista, keserédes alaptónusát itt is felfedezhetjük.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
