KÖNYVMELLÉKLET – kritika

Trójai ló a szív

Raphael Bob-Waksberg: Aki még romjaidban is szeret

Kritika

A népszerű, már-már kultikus, felnőtteknek szóló rajzfilmsorozat, a BoJack Horseman alkotójának első novelláskötete egy tipo­grá­fiailag is kitűnő humoreszkkel kezdődik.

A nő elégedetten állapítja meg az első randin, hogy a férfi jóképű, olyan kedves és elbűvölő, amilyennek az online oldalon tűnt, csak aztán a férfi megkínálja egy csomag „sózott cirkuszi kesuval”, amelynek a csomagolásán ez áll: „Ahhoz, hogy meglássa, hogy minden rendben lesz, ki kell nyitnia a dobozt, mely mozdulatot az ínycsiklandó, sózott, cirkuszi kesudiók már alig várják. Nem fogja megbánni, hogy bízott bennem, ezúttal másképp lesz; ígérem.” De persze lehet, hogy előugrik egy csörgőkígyó, ki tudja. Illő felütés a kötethez, amely el­átkozott vagy boldogságra ítélt szerelmi kapcsolatokról, magukat átlagosnak, unalmasnak tartó, de a nagyító alatt mégis rokonszenvet érdemlő emberekről szólnak. A doboz kesu metaforája kapcsán akár magukra a novellákra is gondolhat az olvasó, hiszen legyenek Bob-Waksberg történetei hullámzó színvonalúak, valahogy mindig szívesen lapoz az ember a következőre; ha az iménti éppen csak tetszett neki, akkor azt remélve, hogy „ezúttal másképp lesz”.

Mielőtt a tévének kezdett dolgozni, Bob-Waksberg egy nőt akart levenni a lábáról az írásaival, ezért fénymásolta le és fűzte össze legjobb verseit és novelláit. Kosarat kapott ugyan, de a kaleidoszkópszerűen tarka kötet gerince megszületett. A történetek nagy része megelőzi a BoJack Horse­mant, amelynek nihilista, keserédes alaptónusát itt is felfedezhetjük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.