KÖNYVMELLÉKLET – kritika

Trójai ló a szív

Raphael Bob-Waksberg: Aki még romjaidban is szeret

Kritika

A népszerű, már-már kultikus, felnőtteknek szóló rajzfilmsorozat, a BoJack Horseman alkotójának első novelláskötete egy tipo­grá­fiailag is kitűnő humoreszkkel kezdődik.

A nő elégedetten állapítja meg az első randin, hogy a férfi jóképű, olyan kedves és elbűvölő, amilyennek az online oldalon tűnt, csak aztán a férfi megkínálja egy csomag „sózott cirkuszi kesuval”, amelynek a csomagolásán ez áll: „Ahhoz, hogy meglássa, hogy minden rendben lesz, ki kell nyitnia a dobozt, mely mozdulatot az ínycsiklandó, sózott, cirkuszi kesudiók már alig várják. Nem fogja megbánni, hogy bízott bennem, ezúttal másképp lesz; ígérem.” De persze lehet, hogy előugrik egy csörgőkígyó, ki tudja. Illő felütés a kötethez, amely el­átkozott vagy boldogságra ítélt szerelmi kapcsolatokról, magukat átlagosnak, unalmasnak tartó, de a nagyító alatt mégis rokonszenvet érdemlő emberekről szólnak. A doboz kesu metaforája kapcsán akár magukra a novellákra is gondolhat az olvasó, hiszen legyenek Bob-Waksberg történetei hullámzó színvonalúak, valahogy mindig szívesen lapoz az ember a következőre; ha az iménti éppen csak tetszett neki, akkor azt remélve, hogy „ezúttal másképp lesz”.

Mielőtt a tévének kezdett dolgozni, Bob-Waksberg egy nőt akart levenni a lábáról az írásaival, ezért fénymásolta le és fűzte össze legjobb verseit és novelláit. Kosarat kapott ugyan, de a kaleidoszkópszerűen tarka kötet gerince megszületett. A történetek nagy része megelőzi a BoJack Horse­mant, amelynek nihilista, keserédes alaptónusát itt is felfedezhetjük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.