Kiállítás

Nosztalgia nélkül

Kádár-kocka

Kritika

A kiállítás központi témája a vidéki Magyarország ikonikus épülete, a sátortetős és négyzetes alaprajzú, elsősorban a tömeges lakásigény kielégítésére szolgáló háztípus.

Bár a modell a kor szocialista vezetőjéről kapta a nevét, az épület terve már a harmincas években készen állt. Igaz, központi utasításra valóban csak a hatvanas években vezették be, s bármennyire is úgy tűnhet, nem voltak hozzá konkrét típustervek, csak sémák, amelyeket aztán a tulajdonosok egyedi igényeire szabtak. A művészek kiindulópontja most egy véletlen konstelláció; az építész és látványtervező Rajk László és a festőművész Birkás Ákos egymástól függetlenül, de közel egy időben nyúlt a „látszólag építészeti, valójában társadalmi problémához”.

Soós Andi, a kiállítás kurátora a tíz művet (műcsoportot) bemutató tárlathoz rendelt alcímmel, Felforgató művészeti reakciók (1973–1977), egyszerre mutat rá a kiállítás egyik művére, illetve arra a kritikai attitűdre, amellyel a két művész a témához közelített.

A szó szerint felforgató, a talpáról a fejére állított művet Rajk jegyzi: a Pozíció című (a megfordított kockaház alaprajzát és látványtervét is tartalmazó) munka nem a standardizált háztípus megváltoztatását, hanem az egyhangúság megtörését célozza meg; ezzel nem csupán egyedivé változtatja az alapvetően unalmas házat, de megőrzi a lakhatás funkcióit is. Rajk e ritkán látható munkái nagyon érdekesek, és messze megelőzik korukat. A Ház a falban című koncepció a Madách térre, a két már álló, modern lakóház közé ékelődő régi bérház „helyé­re” készült. Rajk itt a homlokzat megtartását javasolta, de nem olyan szellemben, mint a mostanság Budapesten oly divatos faszádmegoldások, amelyek felülírják vagy épp elrejtik az épület eredeti funkcióját. A gépi vezérléssel működtetett pszeudoházban nappal kinyílnak az ablakok, este kiszűrődik a tévé kékes fénye, sőt a földszinti üzletek is „kinyitnak”, majd be is zárnak. A Megszakítás című munkájában a panelház felső emeletét „vágja le”, mintha az építkezés váratlanul félbemaradt volna: nincs tető, és az üres ablakok, a félbehagyott homlokzat mögött a semmibe tekinthetünk. A dolgozat egyben emlékmű is a 43. Számú ÁÉV-nek (Állami Építőipari Vállalat) és a FŐBER-nek (Fővárosi Beruházási Vállalat), az egykori nagypaneles épületek kivitelezőinek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.