Kiállítás

Nosztalgia nélkül

Kádár-kocka

Kritika

A kiállítás központi témája a vidéki Magyarország ikonikus épülete, a sátortetős és négyzetes alaprajzú, elsősorban a tömeges lakásigény kielégítésére szolgáló háztípus.

Bár a modell a kor szocialista vezetőjéről kapta a nevét, az épület terve már a harmincas években készen állt. Igaz, központi utasításra valóban csak a hatvanas években vezették be, s bármennyire is úgy tűnhet, nem voltak hozzá konkrét típustervek, csak sémák, amelyeket aztán a tulajdonosok egyedi igényeire szabtak. A művészek kiindulópontja most egy véletlen konstelláció; az építész és látványtervező Rajk László és a festőművész Birkás Ákos egymástól függetlenül, de közel egy időben nyúlt a „látszólag építészeti, valójában társadalmi problémához”.

Soós Andi, a kiállítás kurátora a tíz művet (műcsoportot) bemutató tárlathoz rendelt alcímmel, Felforgató művészeti reakciók (1973–1977), egyszerre mutat rá a kiállítás egyik művére, illetve arra a kritikai attitűdre, amellyel a két művész a témához közelített.

A szó szerint felforgató, a talpáról a fejére állított művet Rajk jegyzi: a Pozíció című (a megfordított kockaház alaprajzát és látványtervét is tartalmazó) munka nem a standardizált háztípus megváltoztatását, hanem az egyhangúság megtörését célozza meg; ezzel nem csupán egyedivé változtatja az alapvetően unalmas házat, de megőrzi a lakhatás funkcióit is. Rajk e ritkán látható munkái nagyon érdekesek, és messze megelőzik korukat. A Ház a falban című koncepció a Madách térre, a két már álló, modern lakóház közé ékelődő régi bérház „helyé­re” készült. Rajk itt a homlokzat megtartását javasolta, de nem olyan szellemben, mint a mostanság Budapesten oly divatos faszádmegoldások, amelyek felülírják vagy épp elrejtik az épület eredeti funkcióját. A gépi vezérléssel működtetett pszeudoházban nappal kinyílnak az ablakok, este kiszűrődik a tévé kékes fénye, sőt a földszinti üzletek is „kinyitnak”, majd be is zárnak. A Megszakítás című munkájában a panelház felső emeletét „vágja le”, mintha az építkezés váratlanul félbemaradt volna: nincs tető, és az üres ablakok, a félbehagyott homlokzat mögött a semmibe tekinthetünk. A dolgozat egyben emlékmű is a 43. Számú ÁÉV-nek (Állami Építőipari Vállalat) és a FŐBER-nek (Fővárosi Beruházási Vállalat), az egykori nagypaneles épületek kivitelezőinek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.