Rádió

Volt röhögni?

Szilveszterikabaré-kísérletek

Kritika

Az év utolsó napja, akármilyen volt is az az év, hagyományosan a jókedvé és kacagásé kellene, hogy legyen. De akad-e még olyasmi, amin röhögni lehet?

E kérdés a rádiós műsorvezetők és szerkesztők számára is nagyrészt megoldhatatlan dilemmaként derengett fel. Megpróbáltak ugyan úgy tenni, mintha tudnák, merre kellene a röhögés forrását keresni, aztán mégsem sikerült odáig elvezetniük a tisztelt publikumot. Más kérdés, hogy van-e ilyen publikum még egyáltalán. A régi arcok, a régi otthonos díszletek, gesztusok java rég a feledésé, ami nem is biztos, hogy baj, legfeljebb egy-egy kipusztulni képtelen poén kering még az éterben, amelyek már új korukban sem voltak érdekesek.

A szent magyar sugárzásban olybá tűnik, hogy van valamiféle nosztalgia a régi trendek iránt, ugyanakkor ezek feléleszthetetlenségének tudata több-kevesebb iróniával csapódik le a műsorkészítői jegyzetekben. A Klubrádió például – hogy a honi paletta egyik végpontját említsük rögtön – a maga internetes száműzetésében igyekszik a normalitás érzetével lekötelezni a hallgatóit, miközben azért időről időre fel is lebbenti ennek az érzetnek a vásznát, s amolyan alulnézeti bepillantást nyújt a valóságra. Szilveszter délutánján egy monstre négyórás szórakoztató műsor ígéretével csábítottak, hogy aztán rögtön kiderüljön, a Para kabaré nevezetű produkció az elejétől a végéig előre rögzített etűdökből áll. Aligha találni annál kevésbé szórakoztató víziót, mint amilyen egy üres stúdióból közreadott óévbúcsúztató kabaré. Ennyi erővel végül is elszörfözgethet a hallgató a YouTube-on is, és lehet, hogy nem is jár rosszabbul vele.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.