Rádió

Volt röhögni?

Szilveszterikabaré-kísérletek

Kritika

Az év utolsó napja, akármilyen volt is az az év, hagyományosan a jókedvé és kacagásé kellene, hogy legyen. De akad-e még olyasmi, amin röhögni lehet?

E kérdés a rádiós műsorvezetők és szerkesztők számára is nagyrészt megoldhatatlan dilemmaként derengett fel. Megpróbáltak ugyan úgy tenni, mintha tudnák, merre kellene a röhögés forrását keresni, aztán mégsem sikerült odáig elvezetniük a tisztelt publikumot. Más kérdés, hogy van-e ilyen publikum még egyáltalán. A régi arcok, a régi otthonos díszletek, gesztusok java rég a feledésé, ami nem is biztos, hogy baj, legfeljebb egy-egy kipusztulni képtelen poén kering még az éterben, amelyek már új korukban sem voltak érdekesek.

A szent magyar sugárzásban olybá tűnik, hogy van valamiféle nosztalgia a régi trendek iránt, ugyanakkor ezek feléleszthetetlenségének tudata több-kevesebb iróniával csapódik le a műsorkészítői jegyzetekben. A Klubrádió például – hogy a honi paletta egyik végpontját említsük rögtön – a maga internetes száműzetésében igyekszik a normalitás érzetével lekötelezni a hallgatóit, miközben azért időről időre fel is lebbenti ennek az érzetnek a vásznát, s amolyan alulnézeti bepillantást nyújt a valóságra. Szilveszter délutánján egy monstre négyórás szórakoztató műsor ígéretével csábítottak, hogy aztán rögtön kiderüljön, a Para kabaré nevezetű produkció az elejétől a végéig előre rögzített etűdökből áll. Aligha találni annál kevésbé szórakoztató víziót, mint amilyen egy üres stúdióból közreadott óévbúcsúztató kabaré. Ennyi erővel végül is elszörfözgethet a hallgató a YouTube-on is, és lehet, hogy nem is jár rosszabbul vele.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.