Film

Valaki jön

Max Walker-Silverman: A szerelem dallama

Kritika

Klasszikus, szinte filmiskolai expozíció, a főhős reggeli rutinjának bemutatása. Egy barázdált arcú hatvanas nő kilép a lakókocsijából a hegyvidéki kempingben.

Kisétál a tópartra, és a vízből kihúz egy kis rákcsapdát, majd szerény méretű zsákmányával visszasétál a lakókocsihoz, és felteszi főni a rákokat és a kávét is. A kinti padon jóízűen elfogyasztja a reggelit, aztán pedig vár. Nem tudjuk, hogy Faye (Dale Dickey) honnan jött és kire vagy mire vár, de jól láthatóan vár. A coloradói hegyek és a tópart mintha az időn kívül létezne, akárcsak Beckett Godot-jában, de a táj itt nem kilátástalanságot, hanem inkább reményt sugall. Faye-é nem értelmetlen várakozás, hanem talán valami újnak a kezdete.

A rendező Max Walker-Silverman lassan-lassan csepegteti az információkat; csak annyit árul el a láthatóan sokat megélt asszonyról, amennyit feltétlenül szükséges. Finoman, szinte észrevétlenül variálja a fent részletezett napi rutint, és fokozatosan nézőit is bevonja a várakozás bizsergető izgalmába. A film szerkezete, címéhez hűen, egy dalhoz hasonlít: a fő dallam variációkban visszatér, de végig felismerhető marad; egy ponton duetté válik, majd a fő szólam ismét magára marad. A monotóniát csak a nappali madárles, az éjszakai égbolt kémlelése és az öreg rádió hallgatása töri meg, a készülék valahogy mindig az adott hangulathoz éppen illő, ideálisan szemcsés, kopott countryballadát játszik. Faye magányát néhány váratlan találkozás enyhíti csupán: egyszer öt testvér költöztetné új helyre apjuk maradványait (melyek épp az ő lakókocsija alatt nyugszanak), máskor egy leszbikus pár invitálja őt vacsorára, időnként pedig benéz hozzá a postás, akit láthatóan reménykedve vár. Ahányszor kopognak lakókocsija ajtaján, idegesen megigazítja a haját, csinosítgatja magát; szerelem vagy annak az ígérete van a levegőben. Ez nem a kamaszkori első randi előtt érzett pezsgés, de valami abból is van benne; az egyszerre bölcs és kislányos Dickey ezer más apró rezdülés mellett ezt is szavak nélkül adja át.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.