Koncert

Valaki Júdást kiált

Cat Power

Bob Dylan protest folkdalok szerzőjeként és előadójaként mutatkozott be, de már 1964-ben eltávolodott a folktól, akusztikus gitárját rockzenészekre cserélte.

Ezzel sikerült is kivívnia fordulatos pályafutásának legerősebb kritikai visszhangját, és megutáltatnia magát rengeteg követőjével. Dylan 1965 őszétől kezdett turnézni The Hawks nevezetű „koncertzenekarával” (ez lett később a The Band), a fellépéssorozat Nagy-Britanniában ért véget, a londoni Royal Albert Hallban. Fura módon a brit közönség tartotta a leginkább visszataszítónak Dylan stílusváltását, és a manchesteri koncertjén valaki Júdást kiáltott a nézőtérről. Amúgy az 1966. május 17-i manchesteri koncert felvételét később kiadták, ám tévesen az volt a címe: The Bootleg Series Vol. 4: Bob Dylan Live 1966, The „Royal Albert Hall” Concert.

2024 nyarán, amikor az 52 éves atlantai születésű, indie- és alternatív rock világában is otthonosan mozgó dalszerző-énekesnő, Cat Power tapsvihar közepette megjelenik a Wiener Konzerthaus színpadán és belekezd a She Belongs to Me című Dylan-klasszikusba, biztosak lehetünk abban, hogy nem lehet semmiféle botrány. A Cat Power Sings Dylan: The 1966 Royal Albert Hall Concert című album 2023 novemberében jelent meg az előző év novemberében rögzített fellépés anyagából, amelyen az énekesnő egy az egyben adta elő a híres manchesteri koncertet a londoni Royal Albert Hall közönsége előtt, így még a hibás lemezcímet sem kellett kijavítania. Ennek ismeretében a bécsi koncert sem tartogat meglepetést: Power akusztikus hangzással – egy gitárossal és egy billentyűssel – sorra veszi a ’66-os Dylan-fellépés első hét dalát, majd elektromos, sokszereplős zenei felállással következik a többi nyolc szerzemény. Erősen gyanítható, hogy Power döntését nem fantáziátlanság, inkább vallásos tisztelet ihlette, amelyet csak felerősít a legendás koncertet betéve ismerő közönség reakciója. Taps, taps, taps, szótlan áhítat és a csodálat egyéb megnyilvánulásai, beleértve azt is, hogy senki nem veszi elő a telefonját, hogy egy-két felvételt rögzítsen, hiszen Power – éppúgy, mint a csodálat „ősforrása”, Bob Dylan – kikötötte, hogy nem ad interjút, és ragaszkodik ahhoz, hogy a koncerten nem szabad filmezni vagy fotózni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.