Koncert

Valaki Júdást kiált

Cat Power

Bob Dylan protest folkdalok szerzőjeként és előadójaként mutatkozott be, de már 1964-ben eltávolodott a folktól, akusztikus gitárját rockzenészekre cserélte.

Ezzel sikerült is kivívnia fordulatos pályafutásának legerősebb kritikai visszhangját, és megutáltatnia magát rengeteg követőjével. Dylan 1965 őszétől kezdett turnézni The Hawks nevezetű „koncertzenekarával” (ez lett később a The Band), a fellépéssorozat Nagy-Britanniában ért véget, a londoni Royal Albert Hallban. Fura módon a brit közönség tartotta a leginkább visszataszítónak Dylan stílusváltását, és a manchesteri koncertjén valaki Júdást kiáltott a nézőtérről. Amúgy az 1966. május 17-i manchesteri koncert felvételét később kiadták, ám tévesen az volt a címe: The Bootleg Series Vol. 4: Bob Dylan Live 1966, The „Royal Albert Hall” Concert.

2024 nyarán, amikor az 52 éves atlantai születésű, indie- és alternatív rock világában is otthonosan mozgó dalszerző-énekesnő, Cat Power tapsvihar közepette megjelenik a Wiener Konzerthaus színpadán és belekezd a She Belongs to Me című Dylan-klasszikusba, biztosak lehetünk abban, hogy nem lehet semmiféle botrány. A Cat Power Sings Dylan: The 1966 Royal Albert Hall Concert című album 2023 novemberében jelent meg az előző év novemberében rögzített fellépés anyagából, amelyen az énekesnő egy az egyben adta elő a híres manchesteri koncertet a londoni Royal Albert Hall közönsége előtt, így még a hibás lemezcímet sem kellett kijavítania. Ennek ismeretében a bécsi koncert sem tartogat meglepetést: Power akusztikus hangzással – egy gitárossal és egy billentyűssel – sorra veszi a ’66-os Dylan-fellépés első hét dalát, majd elektromos, sokszereplős zenei felállással következik a többi nyolc szerzemény. Erősen gyanítható, hogy Power döntését nem fantáziátlanság, inkább vallásos tisztelet ihlette, amelyet csak felerősít a legendás koncertet betéve ismerő közönség reakciója. Taps, taps, taps, szótlan áhítat és a csodálat egyéb megnyilvánulásai, beleértve azt is, hogy senki nem veszi elő a telefonját, hogy egy-két felvételt rögzítsen, hiszen Power – éppúgy, mint a csodálat „ősforrása”, Bob Dylan – kikötötte, hogy nem ad interjút, és ragaszkodik ahhoz, hogy a koncerten nem szabad filmezni vagy fotózni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.