Koncert

Valaki Júdást kiált

Cat Power

Bob Dylan protest folkdalok szerzőjeként és előadójaként mutatkozott be, de már 1964-ben eltávolodott a folktól, akusztikus gitárját rockzenészekre cserélte.

Ezzel sikerült is kivívnia fordulatos pályafutásának legerősebb kritikai visszhangját, és megutáltatnia magát rengeteg követőjével. Dylan 1965 őszétől kezdett turnézni The Hawks nevezetű „koncertzenekarával” (ez lett később a The Band), a fellépéssorozat Nagy-Britanniában ért véget, a londoni Royal Albert Hallban. Fura módon a brit közönség tartotta a leginkább visszataszítónak Dylan stílusváltását, és a manchesteri koncertjén valaki Júdást kiáltott a nézőtérről. Amúgy az 1966. május 17-i manchesteri koncert felvételét később kiadták, ám tévesen az volt a címe: The Bootleg Series Vol. 4: Bob Dylan Live 1966, The „Royal Albert Hall” Concert.

2024 nyarán, amikor az 52 éves atlantai születésű, indie- és alternatív rock világában is otthonosan mozgó dalszerző-énekesnő, Cat Power tapsvihar közepette megjelenik a Wiener Konzerthaus színpadán és belekezd a She Belongs to Me című Dylan-klasszikusba, biztosak lehetünk abban, hogy nem lehet semmiféle botrány. A Cat Power Sings Dylan: The 1966 Royal Albert Hall Concert című album 2023 novemberében jelent meg az előző év novemberében rögzített fellépés anyagából, amelyen az énekesnő egy az egyben adta elő a híres manchesteri koncertet a londoni Royal Albert Hall közönsége előtt, így még a hibás lemezcímet sem kellett kijavítania. Ennek ismeretében a bécsi koncert sem tartogat meglepetést: Power akusztikus hangzással – egy gitárossal és egy billentyűssel – sorra veszi a ’66-os Dylan-fellépés első hét dalát, majd elektromos, sokszereplős zenei felállással következik a többi nyolc szerzemény. Erősen gyanítható, hogy Power döntését nem fantáziátlanság, inkább vallásos tisztelet ihlette, amelyet csak felerősít a legendás koncertet betéve ismerő közönség reakciója. Taps, taps, taps, szótlan áhítat és a csodálat egyéb megnyilvánulásai, beleértve azt is, hogy senki nem veszi elő a telefonját, hogy egy-két felvételt rögzítsen, hiszen Power – éppúgy, mint a csodálat „ősforrása”, Bob Dylan – kikötötte, hogy nem ad interjút, és ragaszkodik ahhoz, hogy a koncerten nem szabad filmezni vagy fotózni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.