Koncert

Valaki Júdást kiált

Cat Power

Bob Dylan protest folkdalok szerzőjeként és előadójaként mutatkozott be, de már 1964-ben eltávolodott a folktól, akusztikus gitárját rockzenészekre cserélte.

Ezzel sikerült is kivívnia fordulatos pályafutásának legerősebb kritikai visszhangját, és megutáltatnia magát rengeteg követőjével. Dylan 1965 őszétől kezdett turnézni The Hawks nevezetű „koncertzenekarával” (ez lett később a The Band), a fellépéssorozat Nagy-Britanniában ért véget, a londoni Royal Albert Hallban. Fura módon a brit közönség tartotta a leginkább visszataszítónak Dylan stílusváltását, és a manchesteri koncertjén valaki Júdást kiáltott a nézőtérről. Amúgy az 1966. május 17-i manchesteri koncert felvételét később kiadták, ám tévesen az volt a címe: The Bootleg Series Vol. 4: Bob Dylan Live 1966, The „Royal Albert Hall” Concert.

2024 nyarán, amikor az 52 éves atlantai születésű, indie- és alternatív rock világában is otthonosan mozgó dalszerző-énekesnő, Cat Power tapsvihar közepette megjelenik a Wiener Konzerthaus színpadán és belekezd a She Belongs to Me című Dylan-klasszikusba, biztosak lehetünk abban, hogy nem lehet semmiféle botrány. A Cat Power Sings Dylan: The 1966 Royal Albert Hall Concert című album 2023 novemberében jelent meg az előző év novemberében rögzített fellépés anyagából, amelyen az énekesnő egy az egyben adta elő a híres manchesteri koncertet a londoni Royal Albert Hall közönsége előtt, így még a hibás lemezcímet sem kellett kijavítania. Ennek ismeretében a bécsi koncert sem tartogat meglepetést: Power akusztikus hangzással – egy gitárossal és egy billentyűssel – sorra veszi a ’66-os Dylan-fellépés első hét dalát, majd elektromos, sokszereplős zenei felállással következik a többi nyolc szerzemény. Erősen gyanítható, hogy Power döntését nem fantáziátlanság, inkább vallásos tisztelet ihlette, amelyet csak felerősít a legendás koncertet betéve ismerő közönség reakciója. Taps, taps, taps, szótlan áhítat és a csodálat egyéb megnyilvánulásai, beleértve azt is, hogy senki nem veszi elő a telefonját, hogy egy-két felvételt rögzítsen, hiszen Power – éppúgy, mint a csodálat „ősforrása”, Bob Dylan – kikötötte, hogy nem ad interjút, és ragaszkodik ahhoz, hogy a koncerten nem szabad filmezni vagy fotózni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.