Koncert

Valaki Júdást kiált

Cat Power

Bob Dylan protest folkdalok szerzőjeként és előadójaként mutatkozott be, de már 1964-ben eltávolodott a folktól, akusztikus gitárját rockzenészekre cserélte.

Ezzel sikerült is kivívnia fordulatos pályafutásának legerősebb kritikai visszhangját, és megutáltatnia magát rengeteg követőjével. Dylan 1965 őszétől kezdett turnézni The Hawks nevezetű „koncertzenekarával” (ez lett később a The Band), a fellépéssorozat Nagy-Britanniában ért véget, a londoni Royal Albert Hallban. Fura módon a brit közönség tartotta a leginkább visszataszítónak Dylan stílusváltását, és a manchesteri koncertjén valaki Júdást kiáltott a nézőtérről. Amúgy az 1966. május 17-i manchesteri koncert felvételét később kiadták, ám tévesen az volt a címe: The Bootleg Series Vol. 4: Bob Dylan Live 1966, The „Royal Albert Hall” Concert.

2024 nyarán, amikor az 52 éves atlantai születésű, indie- és alternatív rock világában is otthonosan mozgó dalszerző-énekesnő, Cat Power tapsvihar közepette megjelenik a Wiener Konzerthaus színpadán és belekezd a She Belongs to Me című Dylan-klasszikusba, biztosak lehetünk abban, hogy nem lehet semmiféle botrány. A Cat Power Sings Dylan: The 1966 Royal Albert Hall Concert című album 2023 novemberében jelent meg az előző év novemberében rögzített fellépés anyagából, amelyen az énekesnő egy az egyben adta elő a híres manchesteri koncertet a londoni Royal Albert Hall közönsége előtt, így még a hibás lemezcímet sem kellett kijavítania. Ennek ismeretében a bécsi koncert sem tartogat meglepetést: Power akusztikus hangzással – egy gitárossal és egy billentyűssel – sorra veszi a ’66-os Dylan-fellépés első hét dalát, majd elektromos, sokszereplős zenei felállással következik a többi nyolc szerzemény. Erősen gyanítható, hogy Power döntését nem fantáziátlanság, inkább vallásos tisztelet ihlette, amelyet csak felerősít a legendás koncertet betéve ismerő közönség reakciója. Taps, taps, taps, szótlan áhítat és a csodálat egyéb megnyilvánulásai, beleértve azt is, hogy senki nem veszi elő a telefonját, hogy egy-két felvételt rögzítsen, hiszen Power – éppúgy, mint a csodálat „ősforrása”, Bob Dylan – kikötötte, hogy nem ad interjút, és ragaszkodik ahhoz, hogy a koncerten nem szabad filmezni vagy fotózni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.