Színház

Végérvényesen

AlkalMáté Trupp: Jordán Adél

Kritika

A legtöbben az utolsó pillanatig reménykedtünk, hogy lesz valamiféle folytatás. Talán úgy, hogy az előadás végén megint elkezdik kihúzni a neveket a kalapból, vagy esetleg bejelentik, ahogy korábban ötlet szintjén felmerült, hogy jövőre Máté Gábor kerül sorra.

Ám, hogy ebben aztán végképp ne is reménykedjünk, az őt játszó Dömötör András rituális öngyilkosságot követ el a nyílt színen, az előadás végén pedig mindenki leül a színpad szélére, szembenézve a közönséggel. Összegződnek a korábbi előadások ebben az elnyújtott pillanatban, átélhetővé válik az eddigi kitárulkozások minden kínja és öröme. Meg a búcsú szomorúsága. Az SZFE-t elhagyó Máté Gábor búcsújának szomorúsága is.

Persze már az is óriási teljesítmény, hogy a 2003-ban végzett színészek végig tudták csinálni, amit tizenvalahány éve vállaltak: hogy minden osztálytársuk életéről készítenek egy előadást. Divatot teremtettek, sőt színháztörténetet csináltak: a személyesség és az önirónia mentén jelenetező, az emberi esendőséget ilyen mértékben felvállaló munkamódszerükkel új műfajt hoztak létre. (Hogy csak két példát mondjak: Határátlépések, Call Girl.)

A sorozat utolsó, Jordán Adélt bemutató darabjában talán még az eddigieknél is erősebb a magánéleti szál. Ennek az lehet az egyik oka, hogy Jordán coming-outja miatt (jelenleg egy nővel, Székely Kriszta rendezővel él párkapcsolatban) a néző akarva-akaratlanul is az útkeresés és a megnyugvás dramaturgiai ívét véli felfedezni az előadásban. Ráadásul Jordán családjánál nehéz lenne színészibb dinasztiát találni: Lázár Kati és Jordán Tamás gyermeke számára a színház is (csak) élet. Nem csoda, ha a kettő az előadásban is végérvényesen összefonódik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.