Színház

Végérvényesen

AlkalMáté Trupp: Jordán Adél

Kritika

A legtöbben az utolsó pillanatig reménykedtünk, hogy lesz valamiféle folytatás. Talán úgy, hogy az előadás végén megint elkezdik kihúzni a neveket a kalapból, vagy esetleg bejelentik, ahogy korábban ötlet szintjén felmerült, hogy jövőre Máté Gábor kerül sorra.

Ám, hogy ebben aztán végképp ne is reménykedjünk, az őt játszó Dömötör András rituális öngyilkosságot követ el a nyílt színen, az előadás végén pedig mindenki leül a színpad szélére, szembenézve a közönséggel. Összegződnek a korábbi előadások ebben az elnyújtott pillanatban, átélhetővé válik az eddigi kitárulkozások minden kínja és öröme. Meg a búcsú szomorúsága. Az SZFE-t elhagyó Máté Gábor búcsújának szomorúsága is.

Persze már az is óriási teljesítmény, hogy a 2003-ban végzett színészek végig tudták csinálni, amit tizenvalahány éve vállaltak: hogy minden osztálytársuk életéről készítenek egy előadást. Divatot teremtettek, sőt színháztörténetet csináltak: a személyesség és az önirónia mentén jelenetező, az emberi esendőséget ilyen mértékben felvállaló munkamódszerükkel új műfajt hoztak létre. (Hogy csak két példát mondjak: Határátlépések, Call Girl.)

A sorozat utolsó, Jordán Adélt bemutató darabjában talán még az eddigieknél is erősebb a magánéleti szál. Ennek az lehet az egyik oka, hogy Jordán coming-outja miatt (jelenleg egy nővel, Székely Kriszta rendezővel él párkapcsolatban) a néző akarva-akaratlanul is az útkeresés és a megnyugvás dramaturgiai ívét véli felfedezni az előadásban. Ráadásul Jordán családjánál nehéz lenne színészibb dinasztiát találni: Lázár Kati és Jordán Tamás gyermeke számára a színház is (csak) élet. Nem csoda, ha a kettő az előadásban is végérvényesen összefonódik.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.

Valóra vált álom

Az utókor korántsem elfogulatlan emlékezetében Horthy Miklós zömmel Magyarország kormányzójaként él, aki többnyire fess altengernagyi egyenruhában feszít, esetleg fehér lován léptet. Tette is mindezt 24 és fél éven keresztül, egy tengerrel nem bíró ország („király nélküli királyság”) államfőjeként.

Megalázva

Kedden ért véget a PDSZ meghirdette egyhetes országos, ún. gördülő pedagógussztrájk. A záróaktus a Szolidaritás Napja volt, amelyen a közoktatás szereplői mellett a szakképzési centrumok néhány intézményéből, valamint egyházi iskolákból is demonstráltak tanárok. 

Kezek az asztal felett

Jednou budem dál, jednou budem dál, jednou budem dál, já vím… – énekelte szombaton este kicsivel nyolc előtt a Vencel téren a spontán módon, mindenféle közösségi meghirdetés nélkül összeverődött sok száz fős tömeg. A megválasztott elnökként első televíziós interjújára a nemzeti múzeumba siető Petr Pavelt üdvözölték így.

Szégyen nélkül

Miközben a hajléktalan nők körében kifejezetten gyakoriak a nőgyógyászati problémák, az állami ellátáshoz való hozzáférésük finoman szólva is nehezített. A tavaly október óta működő traumatudatos nőgyógyászati rendelőben az egyszeri ellátásokon túl tartós segítséget és sokszor lelki támaszt is nyújtanak a nehéz helyzetű nőknek.

A szerencsés véletlen

Állítólag derült égből villámcsapásként érte a magyar kormányt a hír, miszerint az Európai Bizottság nem kíván több uniós forrást önteni az ún. közérdekű vagyonkezelő alapítványok tulajdonába kiszervezett egyetemekbe mindaddig, amíg a magyar kormány nem szigeteli el valamelyest ezen intézmények kuratóriumait a politikai felső vezetéstől.

Rendezzen-e Budapest olimpiát?

  • Szekeres István
Egyes fideszes politikusok újból bedobták az ötletet. A nekibuzdulás váratlanul jött, mert a gazdaság jelenlegi helyzetében nincs realitása a rendezésnek.