Film

Eldobható idolok

Blackpink – The Movie

  • Soós Tamás
  • 2021. augusztus 11.

Kritika

Sokak szemében máig a Gangnam Style jelenti a dél-koreai popzenét, pedig Psy virális slágere már a megjelenésekor is inkább a K-pop hol szórakoztatóan, hol irritálóan túltolt paródiája volt.

A Gangnam Style egy váratlanul nagy sikert arató vicc, amelynek legnagyobb erénye, hogy szélesre tárta az ajtót az akkor már bő egy évtizede a nemzetközi piacra igyekvő K-pop csapatok előtt. A rákövetkező években a K-pop globális tényezővé vált és többmilliós, fanatikus rajongótáborra tett szert, mert a dél-koreai zenei ügynökségek felismerték, hogy Amerika már jó ideje nem elégíti ki a kamaszok igényét a 90-es években még gombamód szaporodó fiú- és lánycsapatok iránt. A nagy zenei ügynökségek sorban rakták össze a tökéletesen kinéző és táncoló bandákat, akik közül a BTS mellett az amerikai slágerlistákat is uraló, milliárdos nézettségű klipeket publikáló Blackpink érte el a legnagyobb sikereket. Nem véletlenül: a Blackpink zenéje sokkal könnyebben fogyasztható a nyugati fül számára, mint egy átlagos K-pop csapat rágógumipopja vagy a klipjeik vibráló színű fagyiesztétikája.

Bár a négytagú lánycsapatot összeverbuváló YG Entertainment gurui gondosan ügyeltek rá, hogy a Blackpinknél is felismerhetőek maradjanak a K-pop jellegzetességei, mint az angol refrénekkel felütött koreai ének és a túlszínezett vizuálok, a zenéjüket kezdettől fogva a nyugati trendekhez szabták. A magukat naivnak és szexuálisan tapasztalatlannak mutató, mégis kihívóan öltözködő és táncoló, uniformizált ruhában fellépő koreai lánycsapatokkal szemben a Blackpink jóval individualistább, zenéjük elektronikusabb, szövegeik pimaszabbak – modellkinézetük ellenére is közelebb állnak pályatársaiknál ahhoz a kúlsághoz, amiért kiskamaszként rajongani szokás. A Blackpink meg is döntött szinte minden nézettségi csúcsot, amit YouTube-on, Instagramon, Spotify-on és egy arénaturnén meg lehet, leszerződött a Universal alá tartozó Interscope-hoz, dolgozott Lady Gagával, Selena Gomezzel és Cardi B-vel, forgatott dokumentumfilmet a Netflixszel, és első koreai csapatként fellépett a legnagyobb amerikai hipszterfesztiválon, a Coachellán – egyszóval meghatározó szereplőjévé vált a nemzetközi popzenének.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.