Film

Eldobható idolok

Blackpink – The Movie

  • Soós Tamás
  • 2021. augusztus 11.

Kritika

Sokak szemében máig a Gangnam Style jelenti a dél-koreai popzenét, pedig Psy virális slágere már a megjelenésekor is inkább a K-pop hol szórakoztatóan, hol irritálóan túltolt paródiája volt.

A Gangnam Style egy váratlanul nagy sikert arató vicc, amelynek legnagyobb erénye, hogy szélesre tárta az ajtót az akkor már bő egy évtizede a nemzetközi piacra igyekvő K-pop csapatok előtt. A rákövetkező években a K-pop globális tényezővé vált és többmilliós, fanatikus rajongótáborra tett szert, mert a dél-koreai zenei ügynökségek felismerték, hogy Amerika már jó ideje nem elégíti ki a kamaszok igényét a 90-es években még gombamód szaporodó fiú- és lánycsapatok iránt. A nagy zenei ügynökségek sorban rakták össze a tökéletesen kinéző és táncoló bandákat, akik közül a BTS mellett az amerikai slágerlistákat is uraló, milliárdos nézettségű klipeket publikáló Blackpink érte el a legnagyobb sikereket. Nem véletlenül: a Blackpink zenéje sokkal könnyebben fogyasztható a nyugati fül számára, mint egy átlagos K-pop csapat rágógumipopja vagy a klipjeik vibráló színű fagyiesztétikája.

Bár a négytagú lánycsapatot összeverbuváló YG Entertainment gurui gondosan ügyeltek rá, hogy a Blackpinknél is felismerhetőek maradjanak a K-pop jellegzetességei, mint az angol refrénekkel felütött koreai ének és a túlszínezett vizuálok, a zenéjüket kezdettől fogva a nyugati trendekhez szabták. A magukat naivnak és szexuálisan tapasztalatlannak mutató, mégis kihívóan öltözködő és táncoló, uniformizált ruhában fellépő koreai lánycsapatokkal szemben a Blackpink jóval individualistább, zenéjük elektronikusabb, szövegeik pimaszabbak – modellkinézetük ellenére is közelebb állnak pályatársaiknál ahhoz a kúlsághoz, amiért kiskamaszként rajongani szokás. A Blackpink meg is döntött szinte minden nézettségi csúcsot, amit YouTube-on, Instagramon, Spotify-on és egy arénaturnén meg lehet, leszerződött a Universal alá tartozó Interscope-hoz, dolgozott Lady Gagával, Selena Gomezzel és Cardi B-vel, forgatott dokumentumfilmet a Netflixszel, és első koreai csapatként fellépett a legnagyobb amerikai hipszterfesztiválon, a Coachellán – egyszóval meghatározó szereplőjévé vált a nemzetközi popzenének.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.