Kiállítás

A művész varrógépe

Ladik Katalin: Bevarrt hangok

  • Tímár Katalin
  • 2021. augusztus 11.

Kritika

Amikor a 2010-es évek elején Ladik Katalin neve szóba került a hazai képzőművészeti szcénában, többen csak legyintettek, mondván, hogy ő csak egy színésznő, aki az 1980-as évek elején elsősorban televíziós filmjeivel vált híressé Magyarországon.

Ezekben a szerepekben Ladik olyan jelmezekben jelent meg, amelyek meztelenül hagyták, illetve a Kádár-kori viszonyokhoz képest erősen eroticizálva mutatták meg a felsőtestét, illetve az általa megformált női alakokat. Ladik irodalmi, hangköltészeti munkáit és performance-ait persze ismerték azok, akik élőben láthatták, hiszen a jugoszláviai születésű művész már az 1960-as évek végétől jelen volt a hazai – második nyilvánosságként számon tartott – művészeti közegben. Különösen érdekesen mutatkozik meg ez a kettősség a munkásságáról a 2010-es években megjelent két átfogó kötetben: az Újvidéken 2010-ben kiadott életmű-katalógus, illetve Kürti Emese 2017-es monográfiája roppant eltérő hangsúlyokkal tárgyalja az életművet. Az előbbi fotókkal is jól illusztráltan mutatja be Ladik színházi és filmes munkáit, míg utóbbi a képzőművészeti, zenei és költészeti művein kívül csak a rádiójátékait és a róla készült dokumentumfilmeket sorolja fel.

A most megnyílt kiállításon tizenhat olyan kollázst láthatunk, amilyeneket Ladik az 1970-es évek végétől kezdett készíteni. A művek egyik meghatározó „alapanyagát” az akkoriban nálunk is népszerű Burda magazin szabásmintái adják. Ladik ezekből vág ki részleteket és kombinálja kottarészletekkel, szavakkal, betűkkel, újságfotókkal, ábrákkal. Néha a kotta, máskor a szabásminta adja az alapot. A 2000-es években készült műveknél a varrás dominál; ennek kellékét, a régi varrógépet is elhelyezi Ladik a térben, kiegészítve egy Bér­anya felirattal és egy kis szívforma kontúrjával. Ezzel a varrógéppel a művész inszcenálja a galéria terét, amelyet így nemcsak a megnyitó performance révén változtat színpaddá, hanem a tárgy, a kellék folyamatos jelenlétével is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.