Tévétorrent

Véghelyzet

This Is Going to Hurt

Kritika

Alulfizetett alkalmazottak, elhasznált vizsgálati eszközök, hajszolt, kialvatlan rezidensek és a frissen szült anyukára szakadó plafon.

Mindez akár Budapesten is történhetne, de a fájóan ismerős képsorok az NHS (az államilag finanszírozott brit egészségügyi rendszer) egyik intézményéből valók. Itt dolgozik az örökké elgyötört, kissé mizantróp Adam Kay (Ben Whishaw), akinek a születés mindennapi csodájából leginkább az ágyékára fröccsenő testnedvek, az izzadva üvöltő anyák és a változatos komplikációk tűnnek ki. Ugyanis dr. Kay frissen munkába állt szülész-nőgyógyász, aki ugyan még fiatal, de az illúziói már régen odavesztek. Míg ő folyamatosan túlórázik és ebédelni is alig marad ideje, a dölyfös főorvos (Alex Jennings) Bentley-vel gurul a leharcolt kórház elé és puccos magánklinikákon gyűjti a zsebpénzt, nem orvosként dolgozó barátainak pedig megmaradt az életkedvük, és még családot alapítani is van idejük. Pedig még csak 2006-ban járunk: hol van még a koronavírus-járvány, a Brexit és az igazán dühöngő privatizáció és költségvetés-csökkentés.

Adam Kay saját, azonos című memoárjából írta a hétrészes sorozatot. Karrierjét szülész-nőgyógyászként kezdte, de a folyamatos stressz és az egyre elviselhetetlenebb munkakörülmények miatt az írás felé fordult. Keserű humorban és véres részletekben bővelkedő regényére olvasók milliói voltak kíváncsiak: a szerző festette miliő kissé más képet mutat, mint a heroikus Vészhelyzet, a romantikában gazdag A Grace klinika vagy a bravúros nyomozónarratívára felépített Doktor House (habár Kay arrogáns, szúrós karaktere nem áll messze Gregory House-étól). Míg az orvosos sorozatok amerikai ágában jobbára még uralkodik a pátosz, a romantika és a fekete-fehér moralitás, a szervezeti háttér hiányosságairól pedig kevés szó esik (viszonylag ritkán látunk olyat, hogy az orvosoknak nem állnak rendelkezésükre a szükséges munkaeszközök), addig a brit darabokban gyakori a kíméletlen, már-már felzaklató őszinteség, amely az etikai szürke zónákat és az államilag finanszírozott rendszer hiányosságait sem palástolja (lásd például Jed Mercurio Cardiac Arrest, Bodies és Critical című felkavaró munkáit). Nos, Kay a még meglévő illúzióinkat is porrá zúzza, és ami még fájóbb, mindezt éppen a szülészet egyébként felemelőnek hitt terepén teszi.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk