Tévétorrent

Véghelyzet

This Is Going to Hurt

Kritika

Alulfizetett alkalmazottak, elhasznált vizsgálati eszközök, hajszolt, kialvatlan rezidensek és a frissen szült anyukára szakadó plafon.

Mindez akár Budapesten is történhetne, de a fájóan ismerős képsorok az NHS (az államilag finanszírozott brit egészségügyi rendszer) egyik intézményéből valók. Itt dolgozik az örökké elgyötört, kissé mizantróp Adam Kay (Ben Whishaw), akinek a születés mindennapi csodájából leginkább az ágyékára fröccsenő testnedvek, az izzadva üvöltő anyák és a változatos komplikációk tűnnek ki. Ugyanis dr. Kay frissen munkába állt szülész-nőgyógyász, aki ugyan még fiatal, de az illúziói már régen odavesztek. Míg ő folyamatosan túlórázik és ebédelni is alig marad ideje, a dölyfös főorvos (Alex Jennings) Bentley-vel gurul a leharcolt kórház elé és puccos magánklinikákon gyűjti a zsebpénzt, nem orvosként dolgozó barátainak pedig megmaradt az életkedvük, és még családot alapítani is van idejük. Pedig még csak 2006-ban járunk: hol van még a koronavírus-járvány, a Brexit és az igazán dühöngő privatizáció és költségvetés-csökkentés.

Adam Kay saját, azonos című memoárjából írta a hétrészes sorozatot. Karrierjét szülész-nőgyógyászként kezdte, de a folyamatos stressz és az egyre elviselhetetlenebb munkakörülmények miatt az írás felé fordult. Keserű humorban és véres részletekben bővelkedő regényére olvasók milliói voltak kíváncsiak: a szerző festette miliő kissé más képet mutat, mint a heroikus Vészhelyzet, a romantikában gazdag A Grace klinika vagy a bravúros nyomozónarratívára felépített Doktor House (habár Kay arrogáns, szúrós karaktere nem áll messze Gregory House-étól). Míg az orvosos sorozatok amerikai ágában jobbára még uralkodik a pátosz, a romantika és a fekete-fehér moralitás, a szervezeti háttér hiányosságairól pedig kevés szó esik (viszonylag ritkán látunk olyat, hogy az orvosoknak nem állnak rendelkezésükre a szükséges munkaeszközök), addig a brit darabokban gyakori a kíméletlen, már-már felzaklató őszinteség, amely az etikai szürke zónákat és az államilag finanszírozott rendszer hiányosságait sem palástolja (lásd például Jed Mercurio Cardiac Arrest, Bodies és Critical című felkavaró munkáit). Nos, Kay a még meglévő illúzióinkat is porrá zúzza, és ami még fájóbb, mindezt éppen a szülészet egyébként felemelőnek hitt terepén teszi.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Két tüntetés Magyarországon

Internetes tartalomgyártók egy csoportja szervezett tüntetést két héttel ezelőtt pénteken a Hősök terére. A rendezvényen nagyszámú érdeklődő, úgymond tüntető jelent meg, egyes becslések szerint 50 ezren voltak, mások 150 ezresre saccolták a tömeget, nem tudjuk pontosan, a számláló a mai napig pörög, s nem is fogja abbahagyni, míg egy új követőt, feliratkozót is fial. Tény viszont, ami tény, az utóbbi évek legnépesebb tiltakozó megmozdulásáról van szó.

Te(l)jes kanna

A múlt évadban egy szombathelyi előadás, a Horváth Csaba rendezte Kivilágos kivirradtig nyerte el a legjobb előadás és a legjobb rendezés díját a Színházi Kritikusok Céhétől.

Olvasó kerestetik

Miközben tudjuk, milyen nehézségekkel küzdenek mind a független, mind a kőszínházi társulatok, talán nem az a színházi szféra legnagyobb kérdése, hogy olvasnak-e még az emberek leírt drámaszövegeket.

„Mintha a saját családjukról szólna”

Alföldi Róbert rendezésében mutatták be ősszel a Radnóti Színházban a 3tél című darabját, amelyet korábban London és Zágráb mellett Tokióban is nagy sikerrel játszottak. A szerzővel történelem és politika összefüggéseiről, személyes kötődésről és az állandó kívülállóság érzéséről is beszélgettünk.

Mindent a szemnek

Védi-e szerzői jog a látványtervezőket? A törvény betűje szerint akár védhetné, de a gyakorlatban ezt nehéz érvényesíteni, és jogdíjra csak nagyon ritkán tarthatnak számot a díszlet- és jelmeztervezők. Két szakmabelivel, Nagy Fruzsinával és Egyed Zoltánnal beszéltünk a kérdésről.

„Valami furcsa kereszt”

Júliustól ő lesz a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatója. Az eddig szabadúszóként dolgozó alkotót a ma kivételszámba menő, szakmai szempontokon alapuló pályázat mellett a tervei­ről és arról is kérdeztük, miért távolodott el a Freeszfétől.

 

Színjátékkal leplezett hátraarc

Az Országgyűlés hétfőn ratifikálta Svédország NATO-tagságát, előtte pedig Ulf Kristersson kisegítette Orbán Viktort az egyre kínosabb másfél éves színjáték lezárásában. A gyorsan aláírt katonai megállapodások jó ideje a fiókban heverhettek, azaz nem új fejlemények, mint azt a propaganda sulykolja.

Európai választások, hazai tétek

Az elmúlt hetekben a magyar politika a K. Endrének adott elnöki kegyelem, majd Novák Katalin lemondása körül forgott. A történtek jelentőségéhez nem fér kétség: a mélyen megosztott magyar társadalomban szinte páratlan, hogy olyan ügy foglalkoztassa a közéletet, amelynek megítélése tömegek számára nem pártpolitikai kérdés.

„Nem elég a János bácsikat lecserélni”

Egy megismételt kutatás szerint a gyermekbántalmazásért kiszabott büntetések összességükben tovább enyhültek, és a felderített esetek száma is több mint a felére csökkent. És többnyire továbbra sem az agresszort emelik ki a családból, sokkal inkább a gyermekeket.

 

Káderhiány

Kemény, az aljasságtól sem mentes lejárató kampányokra számítanak ellenzéki polgármesterek. A Fidesz imázsát sok más ügy mellett a kegyelmi botrány is megtépázta, és az is látszik, hogy számos helyen nem sikerült a kormánypárti csapatoknak újraszer­vezni magukat 2019 után.