Lemez

Verseny, társakkal

Beethoven – Complete Piano Concertos

Kritika

A járványadatok ismeretében fölöttébb abszurd és érzéketlen dolog lenne Beethovent megtenni 2020 nagy vesztesének, de tény, hogy a komponista emlékéve jócskán megsínylette a (kultúr)élet leállását.

Persze tudjuk, amúgy is minden egyes esztendő Beethovené a világ koncerttermeiben, s azért tavaly sem maradt el minden az évfordulóra szánt ünnepi vállalkozások közül. A Deutsche Grammophon például így is elkészíttette a zongoraversenyek összkiadását Krystian Zimermannal és Simon Rattle Londoni Szimfonikus Zenekarával. A felvételek közben természetesen a közösségi távolságtartás szempontjait is szigorúan szem előtt tartották, így a háromlemezes kiadványt hallgatva az lehet az egyik kézenfekvő alapkérdés, hogy vajon a hangzó végeredményből kiérezhető-e a szétültetés meg a plexifalak kényszermegoldása. Míg a másik okvetlenül választ igénylő kérdés valahogy így hangzik: kedveljük mi Krystian Zimermant, mármint úgy szívből, igazán?

Az utóbbi felvetésnél már csak azért is különösen indokolt az őszinte színvallás, mert a nagynevű lengyel zongorista nem szereplője a hazai koncertéletnek, és magyarországi megítélése legalábbis ambivalensnek nevezhető. Zimerman fellépett már Budapesten, még 1976-ban (egy évvel a varsói Chopin Nemzetközi Zongoraversenyen aratott szenzációs győzelmét követően), de azóta nem járt nálunk, így nincs is errefelé semminő kultusza, szemben Szokolovval vagy Koroljovval. S ha írtak is a pesti lapok az évek során a lemezeiről vagy a bécsi koncertjeiről, a beszámolókban az obligát elismerő szavakat többnyire olyan kitételek követték, mint például „unalmas”, „csalódás” vagy „ki­égett”. Ez ugyan a jelenleg 64 esztendős művésznek aligha szerzett álmatlan éjszakákat bázeli otthonában, ám e sorok íróját némiképp megzavarta. Mert akinek a játékát a most megjelentetett három lemezről pár hete újra és újra visszahallgatja, az sok mindennek elmondható, de unalmasnak és kiégettnek aligha. Letisztultnak, minden ütemben motiváltnak és (kissé régimódin) elegánsnak viszont annál inkább.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.