Lemez

Verseny, társakkal

Beethoven – Complete Piano Concertos

Kritika

A járványadatok ismeretében fölöttébb abszurd és érzéketlen dolog lenne Beethovent megtenni 2020 nagy vesztesének, de tény, hogy a komponista emlékéve jócskán megsínylette a (kultúr)élet leállását.

Persze tudjuk, amúgy is minden egyes esztendő Beethovené a világ koncerttermeiben, s azért tavaly sem maradt el minden az évfordulóra szánt ünnepi vállalkozások közül. A Deutsche Grammophon például így is elkészíttette a zongoraversenyek összkiadását Krystian Zimermannal és Simon Rattle Londoni Szimfonikus Zenekarával. A felvételek közben természetesen a közösségi távolságtartás szempontjait is szigorúan szem előtt tartották, így a háromlemezes kiadványt hallgatva az lehet az egyik kézenfekvő alapkérdés, hogy vajon a hangzó végeredményből kiérezhető-e a szétültetés meg a plexifalak kényszermegoldása. Míg a másik okvetlenül választ igénylő kérdés valahogy így hangzik: kedveljük mi Krystian Zimermant, mármint úgy szívből, igazán?

Az utóbbi felvetésnél már csak azért is különösen indokolt az őszinte színvallás, mert a nagynevű lengyel zongorista nem szereplője a hazai koncertéletnek, és magyarországi megítélése legalábbis ambivalensnek nevezhető. Zimerman fellépett már Budapesten, még 1976-ban (egy évvel a varsói Chopin Nemzetközi Zongoraversenyen aratott szenzációs győzelmét követően), de azóta nem járt nálunk, így nincs is errefelé semminő kultusza, szemben Szokolovval vagy Koroljovval. S ha írtak is a pesti lapok az évek során a lemezeiről vagy a bécsi koncertjeiről, a beszámolókban az obligát elismerő szavakat többnyire olyan kitételek követték, mint például „unalmas”, „csalódás” vagy „ki­égett”. Ez ugyan a jelenleg 64 esztendős művésznek aligha szerzett álmatlan éjszakákat bázeli otthonában, ám e sorok íróját némiképp megzavarta. Mert akinek a játékát a most megjelentetett három lemezről pár hete újra és újra visszahallgatja, az sok mindennek elmondható, de unalmasnak és kiégettnek aligha. Letisztultnak, minden ütemben motiváltnak és (kissé régimódin) elegánsnak viszont annál inkább.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.