Lemez

Verseny, társakkal

Beethoven – Complete Piano Concertos

Kritika

A járványadatok ismeretében fölöttébb abszurd és érzéketlen dolog lenne Beethovent megtenni 2020 nagy vesztesének, de tény, hogy a komponista emlékéve jócskán megsínylette a (kultúr)élet leállását.

Persze tudjuk, amúgy is minden egyes esztendő Beethovené a világ koncerttermeiben, s azért tavaly sem maradt el minden az évfordulóra szánt ünnepi vállalkozások közül. A Deutsche Grammophon például így is elkészíttette a zongoraversenyek összkiadását Krystian Zimermannal és Simon Rattle Londoni Szimfonikus Zenekarával. A felvételek közben természetesen a közösségi távolságtartás szempontjait is szigorúan szem előtt tartották, így a háromlemezes kiadványt hallgatva az lehet az egyik kézenfekvő alapkérdés, hogy vajon a hangzó végeredményből kiérezhető-e a szétültetés meg a plexifalak kényszermegoldása. Míg a másik okvetlenül választ igénylő kérdés valahogy így hangzik: kedveljük mi Krystian Zimermant, mármint úgy szívből, igazán?

Az utóbbi felvetésnél már csak azért is különösen indokolt az őszinte színvallás, mert a nagynevű lengyel zongorista nem szereplője a hazai koncertéletnek, és magyarországi megítélése legalábbis ambivalensnek nevezhető. Zimerman fellépett már Budapesten, még 1976-ban (egy évvel a varsói Chopin Nemzetközi Zongoraversenyen aratott szenzációs győzelmét követően), de azóta nem járt nálunk, így nincs is errefelé semminő kultusza, szemben Szokolovval vagy Koroljovval. S ha írtak is a pesti lapok az évek során a lemezeiről vagy a bécsi koncertjeiről, a beszámolókban az obligát elismerő szavakat többnyire olyan kitételek követték, mint például „unalmas”, „csalódás” vagy „ki­égett”. Ez ugyan a jelenleg 64 esztendős művésznek aligha szerzett álmatlan éjszakákat bázeli otthonában, ám e sorok íróját némiképp megzavarta. Mert akinek a játékát a most megjelentetett három lemezről pár hete újra és újra visszahallgatja, az sok mindennek elmondható, de unalmasnak és kiégettnek aligha. Letisztultnak, minden ütemben motiváltnak és (kissé régimódin) elegánsnak viszont annál inkább.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.