Nemzeti Dózsa

Justin Kurzel: A Rend

Robert Jay Mathews úgy kezdte, ahogy Al Capone végezte – adócsalóként.

De nem érte be ennyivel, az Egyesült Államok történetének legsötétebb gazemberei közé, illetve az ő Hollywoodra néző panoptikumába már karizmatikus neonáci vezérként érkezett, holott valójában rabló volt és gyilkos, aki valamiféle ideológiát igyekezett keríteni bűnös működéséhez. Gondolatai ugyan távolról sem voltak eredetiek, de egy bizonyos körben kétségtelen mozgósító erővel bírtak: az újabb kori kormányzatok (ti. a zsidók) elveszik az egyszerű, ám derék fehér emberek munkáját, és odaadják az állati sorból soha ki nem emelkedő feketéknek, s így biztosítják örök hatalmukat. De ha Oregonba jössz, nem veheted el az oregoniak munkáját, mert figyelmeztetés nélkül lövünk, s a túlélőkre ismét lövünk. Mindennek gyakorlati megvalósítása érdekében ifjúkori zsengéi után Mathews csatlakozott a National Alliance nevezetű, fehér felsőbbrendűséget hirdető politikai szervezethez, amelynek egyik kongresszusán elmondott beszéde tette őt a náci terrorizmus egyfajta rising starjává. A National Alliance azért érdekes, mert az alapítója, William Luther Pierce írt egy szép könyvet, az A Turner naplókat, amely haszonnal forgatható afféle vademecumként is abban a tekintetben, hogy a jó levegőn tett cserkészkirándulásoktól hogyan jussunk el pár lépcsőn át a végső megoldásig (addig a végső megoldásig). A mű Bob Mathews számára is fáklyaként szolgált, útmutatásai szerint maroknyi tettestársával – akiket immár saját szervezetébe, a The Orderbe (A Rend) tömörített, voltak vagy tucatnyian – először egy pornóboltot raboltak ki, ahonnan 369 dollárt és 10 centet zsákmányoltak, majd elég béna ötvendollárosokat nyomtattak, de aztán már egy seattle-i bank következett, ami kétségtelen szintlépés volt, s rendesen vérszemet is kaptak tőle. Bankok, pénzszállító autók sora került terítékre. A rablott érték is emelkedett, 26 ezer, 100 ezer, s a csúcson közel 4 millió dollár…