Könyv

A világutazás monotóniája

Christoph Ransmayr: Egy félénk férfi atlasza

Kritika

Nem feltétlenül baj, ha nem tudjuk pontosan meghatározni egy könyv műfaját. Viszont jó, ha a szöveg maga megfelelő magyarázatot ad a zsánerkeveredésre.

A szerző legújabb magyarul megjelent (eredetiben egyébként 2012-es, angolul 2016-ban kiadott) könyvéről olvastuk már azt, hogy útikönyv, afféle szabálytalan memoár egy világutazó tollából, de definiálták vaskos novellagyűjteménynek, és rendhagyó regénynek is. Mindegyik, illetve egyik sem: ami ebben az esetben nem nagyon jó hír.

Az osztrák szerzőnek – akit a Thomas Bernhard és Peter Handke utáni osztrák irodalom legfontosabb alkotójaként emlegetnek – életművében számos műfajváltó, határátlépő mű található, és ezekben az utazás már a legelső műveitől kezdve fontos szerepet játszik. Így volt ez első nagyobb regényében, az 1872–1874-es osztrák–magyar sarkvidéki expedíció történetét elmesélő A jég és a sötétség borzalmaiban, a talán leghíresebb könyvévé vált Az utolsó világban, a különös versesregény-szerű formában megírt hegymászóeposzban, A repülő hegyben, vagy a kínai császár udvarában játszódó Cox vagy az idő múlásában is. Ám míg a felsoroltaknak a fikcionalitás mindig fontos eleme, az Egy félénk férfi atlasza végig a szerző életrajzi pozíciójából beszél. „Láttam…” – ezzel kezdi a hetven történet mindegyikét, s csak az utolsó előtti fejezet olvasásakor bizonytalanodunk el: amikor a szerző olyan dolgot „látott”, amiről biztosan tudhatjuk, hogy nem láthatta – legfeljebb a képzeletében vagy metaforikus értelemben. Kérdés, hogy egy rendesen szabott posztmodern írónál komolyan kell-e venni ezt a kis elbizonytalanodást. Ám sem az utolsó fejezetben nem lesz a nézőpontváltásnak folytatása, sem a megelőzőket nem írja felül utólag. Afféle kakukktojás ez a hatvankilencedik rész, indokolatlannak és emiatt zavarónak tűnik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.