Könyv

A világutazás monotóniája

Christoph Ransmayr: Egy félénk férfi atlasza

Kritika

Nem feltétlenül baj, ha nem tudjuk pontosan meghatározni egy könyv műfaját. Viszont jó, ha a szöveg maga megfelelő magyarázatot ad a zsánerkeveredésre.

A szerző legújabb magyarul megjelent (eredetiben egyébként 2012-es, angolul 2016-ban kiadott) könyvéről olvastuk már azt, hogy útikönyv, afféle szabálytalan memoár egy világutazó tollából, de definiálták vaskos novellagyűjteménynek, és rendhagyó regénynek is. Mindegyik, illetve egyik sem: ami ebben az esetben nem nagyon jó hír.

Az osztrák szerzőnek – akit a Thomas Bernhard és Peter Handke utáni osztrák irodalom legfontosabb alkotójaként emlegetnek – életművében számos műfajváltó, határátlépő mű található, és ezekben az utazás már a legelső műveitől kezdve fontos szerepet játszik. Így volt ez első nagyobb regényében, az 1872–1874-es osztrák–magyar sarkvidéki expedíció történetét elmesélő A jég és a sötétség borzalmaiban, a talán leghíresebb könyvévé vált Az utolsó világban, a különös versesregény-szerű formában megírt hegymászóeposzban, A repülő hegyben, vagy a kínai császár udvarában játszódó Cox vagy az idő múlásában is. Ám míg a felsoroltaknak a fikcionalitás mindig fontos eleme, az Egy félénk férfi atlasza végig a szerző életrajzi pozíciójából beszél. „Láttam…” – ezzel kezdi a hetven történet mindegyikét, s csak az utolsó előtti fejezet olvasásakor bizonytalanodunk el: amikor a szerző olyan dolgot „látott”, amiről biztosan tudhatjuk, hogy nem láthatta – legfeljebb a képzeletében vagy metaforikus értelemben. Kérdés, hogy egy rendesen szabott posztmodern írónál komolyan kell-e venni ezt a kis elbizonytalanodást. Ám sem az utolsó fejezetben nem lesz a nézőpontváltásnak folytatása, sem a megelőzőket nem írja felül utólag. Afféle kakukktojás ez a hatvankilencedik rész, indokolatlannak és emiatt zavarónak tűnik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.