Minden ízében kortárs darab ez, de felsejlenek benne a drámairodalom legklasszikusabb toposzai is, Oidipusztól Hamletig. A cselekménynek egy halotti tor ad keretet, ahol a szereplők azt próbálják kideríteni, milyen is volt valójában az elhunyt, a nagy hatalmú vállalkozó, az apa, a férj, a barát és az üzlettárs. Vagyis, hogy milyenek ők maguk.
A cím alapján gondolhatnánk egy laza krimire, esetleg szexről, megcsalásról szóló szalondrámára. A darabban végül is van pici mindenből, ám a helyzet jóval bonyolultabb.
A kétezres évek elején gyakori látvány volt a pályaudvarokon, ahogy reggelente frissen megfestett szerelvények gurulnak be a peronokra, vadabbnál vadabb rajzokkal. A graffitik sokszor olyan frissek voltak, hogy szinte érezni lehetett az alig megszáradt festék szagát.
Az agyondíjazott szerző, aki fotósként is tevékeny, sikeres, úgy egy évtizede költőként kezdte a pályáját. A 2010-es Aktív kórterem és a ’11-ben kiadott Állapotok – negyvenöt töredék című verseskötetei után aztán a próza felé fordult.
A zsúfolt Nemzeti Hangversenyterem közönségét az elsőtől az utolsó hangig, majdnem két órán át repítette gazdag képzeletének szárnyain a Joshua Redman (szaxofon), Brad Mehldau (zongora), Christian McBride (bőgő), Brian Blade (dob) összeállítású csodacsapat.
A Fészek Művészklub nyilván látott már szebb napokat is, bizonyára az alapító Benczúr Gyula vagy Lechner Ödön is felvonná a szemöldökét, látva, hogy hová jutott százhúsz év elteltével a bejáratánál most épp tortillacsipszet árusító épület.
Amikor egy gyerek a létezés fölöslegességéről kezd beszélni, az olyan, mint amikor Neo először nyúl bele az elfolyó tükörbe: egyszerre bizarr és hívogató egy másik világ kapuját birizgálni. Janne Teller Semmi című, erről szóló regényét először betiltották, majd kötelező olvasmánnyá tették, a viszonyulás a könyvhöz pedig azóta is csak e két szélsőségen mozog.
Ibsen hősnője szép és okos, mégsem tökéletes, kedves és elbűvölő, mégis velejéig gonosz. Melegszívű, ha akar, máskor meg hideg, mint a kő. Északi vérmérséklete mellett tábornok apja katonás nevelése is ráerősít távolságtartó jellemére. Sokszor kegyetlen.
„Nálam többet senki nem szenvedhetett” – írja 1941-es Kor című versében Aj Csing (1910–1996). Ez nem kérkedés, hanem szimpla ténymegállapítás, de a további életút ismeretében mégis elhamarkodott.
A sárga kutyáról, Pepéről és szedett-vedett kompániájáról szóló mesék egyszerűek, zenések és alapvetően kisebb gyerekeknek szólnak – az ajánlás szerint 3 éves kortól –, mindemellett a köteteknek földrajzi és kulturális ismeretterjesztő funkciójuk is van.
Jacob Collier csodaénekes és multihangszeres szupersztár Djesse vol. 1. című lemezét érdemes kivételes pillanatokra tartogatni, és még így is lehet, hogy egyetlen alkalomra túl sűrűnek bizonyul.
Senkit nem lehet hosszan izgalomban tartani, és ez nem csak a teljesítőképtelen férfiak védőbeszédének kulcsmondata, de a lankadni nem akaró thrillerdömping végzete is lehet.
Kedves, vicces karácsonyi történet, mi másra is lehetne szükségünk a napfényes októberben? Cseri Hanna a legtehetségesebb fiatal rendezők egyike, már most saját stílussal és látásmóddal, amelynek a humor a központi eleme.
