A Gólem Színházban néha még el lehet csípni Mundstock úr című, Ladislav Fuks szövegéből készített rendezését (kritikánk: Élet, nagyság, Magyar Narancs, 2022. június 29.). Abszurd deportálástörténet, humorral átitatott vegytiszta fájdalom és rettenet, ajánlom mindenki figyelmébe. Cseri most egy hibbant, bárányos mesét tett színpadra.
Az utolsó bárány egy kisiskolásoknak készített produkció, Ulrich Hub mesekönyvének adaptációja. Karácsonyi történet, de csak annyira, amennyire a Reszkessetek, betörők!, a nézőtéren ülve nem ragad magával semmiféle karácsonyi hangulat, és nem csak azért nem, mert még messze vagyunk az ünnepektől. A keret a következő: hét kis bárány szundikál a réten, amikor az őket őrző három pásztor (Ács Norbert, Spiegl Anna és Teszárek Csaba) szokatlan fényjelenségre lesz figyelmes, amelyet, hátrahagyva a nyájat, követni kezdenek. Amikor a bárányok felkelnek, már se hírük, se hamvuk nincsen. Mit tehetnének? Kis tanakodás után úgy döntenek, egykori őrzőik nyomába erednek.
Az előadás központi témája nem a betlehemi történet, hanem a közösség, annak összetartó ereje. Hogy mennyire fogadjuk el a másságot, és hogy mennyire válhatunk rebellissé, ha az általunk kitűzött cél csak együttműködve érhető el. És persze az is, hogy hogyan vállalunk felelősséget egymásért, hogyan tudunk önzetlen módon viselkedni. Mindez persze egy rettentően aranyos és humoros történetbe csomagolva, ahol nagy szerep jut a fiatal birkák bemutatásának is. A kaland során mind a heten kapnak egy-egy kis epizódot, így az előadás végére már nem csupán egy nyájat, hanem külön egyéniségeket láthatunk a színpadon.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
