Kiállítás

Hiba a szárítókötélen

Végül is autonóm – Gink Sára

  • Mayer Kitti
  • 2022. november 9.

Kritika

A Fészek Művészklub nyilván látott már szebb napokat is, bizonyára az alapító Benczúr Gyula vagy Lechner Ödön is felvonná a szemöldökét, látva, hogy hová jutott százhúsz év elteltével a bejáratánál most épp tortillacsipszet árusító épület.

A MOME hallgatóinak közel egy éve bemutatott, az 1972-es, dizájntörténeti mérföldkőnek számító „Magyar design (10 kísérlet)” című kiállítás előtt tisztelgő anyaga mintha jelezné, hogy végre itt is fény gyúl az alagút végén. Gink Sára mostani kiállítása is ezt támasztja alá. Értékes és izgalmas tartalom vár ránk, ha legyőztük a kezdeti közegellenállást.

A fiatal médiaművész témája szorosan kapcsolódik a Fészek történetéhez és tereihez. Gink ugyanis – aki nemcsak vizuális kommunikáció, de művészetterápia szakon is tanult – egyéni munkamódszerével a klub és a hozzá köthető textiltervezők kapcsolatát kutatja már évek óta. S ebbe a kutatási folyamatba ad most betekintést. A klasszikus kiállításokhoz képest itt nem egy letisztázott anyaggal van dolgunk. Ez itt nem végeredmény, hanem az idő egy kimerevített pillanata.

Gink mintha egy pause-gombot nyomott volna meg: egyszerre mutat sokat és keveset, jó érzékkel villantva fel a kutató szakember vizsgálódásának részleteit egy viszonylag szűk térben, miközben fontos életművekről (Bajkó Anikó, Lévai Nóra, Nagy Judit, Pápai Lívia, Gulyás Kati, Kelecsényi Csilla, T. Doromby Mária), megkerülhetetlen szakemberekről (Molnár Éva, Fitz Péter) és személyes, női történetekről is mesél. Ami a látogató előtt máshol rejtve marad, Gink szégyenérzet nélkül mutatja meg a hibának gondolt kulisszatitkokat (az asztali számítógép képernyőjén megjelenő figyelmeztető jelzést, megfakult és összefirkált kartotékok nagyításait), amelyek minden valamirevaló kutató archívumának félt­ve őrzött kincsei. De fontos: nem esik túlzásba, éppen csak egy levegővételnyi szünetet enged a befogadónak a szárítókötélre csíptetett pausz- és fotópapírok lapozgatása közepette. Egyszerre ismerjük meg nemcsak a kísérleti textilművészet terén tevékenykedő ipari munkásnők életét és munkáját, de Gink kutatói-tervezői attitűdjét is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.