Kiállítás

Hiba a szárítókötélen

Végül is autonóm – Gink Sára

  • Mayer Kitti
  • 2022. november 9.

Kritika

A Fészek Művészklub nyilván látott már szebb napokat is, bizonyára az alapító Benczúr Gyula vagy Lechner Ödön is felvonná a szemöldökét, látva, hogy hová jutott százhúsz év elteltével a bejáratánál most épp tortillacsipszet árusító épület.

A MOME hallgatóinak közel egy éve bemutatott, az 1972-es, dizájntörténeti mérföldkőnek számító „Magyar design (10 kísérlet)” című kiállítás előtt tisztelgő anyaga mintha jelezné, hogy végre itt is fény gyúl az alagút végén. Gink Sára mostani kiállítása is ezt támasztja alá. Értékes és izgalmas tartalom vár ránk, ha legyőztük a kezdeti közegellenállást.

A fiatal médiaművész témája szorosan kapcsolódik a Fészek történetéhez és tereihez. Gink ugyanis – aki nemcsak vizuális kommunikáció, de művészetterápia szakon is tanult – egyéni munkamódszerével a klub és a hozzá köthető textiltervezők kapcsolatát kutatja már évek óta. S ebbe a kutatási folyamatba ad most betekintést. A klasszikus kiállításokhoz képest itt nem egy letisztázott anyaggal van dolgunk. Ez itt nem végeredmény, hanem az idő egy kimerevített pillanata.

Gink mintha egy pause-gombot nyomott volna meg: egyszerre mutat sokat és keveset, jó érzékkel villantva fel a kutató szakember vizsgálódásának részleteit egy viszonylag szűk térben, miközben fontos életművekről (Bajkó Anikó, Lévai Nóra, Nagy Judit, Pápai Lívia, Gulyás Kati, Kelecsényi Csilla, T. Doromby Mária), megkerülhetetlen szakemberekről (Molnár Éva, Fitz Péter) és személyes, női történetekről is mesél. Ami a látogató előtt máshol rejtve marad, Gink szégyenérzet nélkül mutatja meg a hibának gondolt kulisszatitkokat (az asztali számítógép képernyőjén megjelenő figyelmeztető jelzést, megfakult és összefirkált kartotékok nagyításait), amelyek minden valamirevaló kutató archívumának félt­ve őrzött kincsei. De fontos: nem esik túlzásba, éppen csak egy levegővételnyi szünetet enged a befogadónak a szárítókötélre csíptetett pausz- és fotópapírok lapozgatása közepette. Egyszerre ismerjük meg nemcsak a kísérleti textilművészet terén tevékenykedő ipari munkásnők életét és munkáját, de Gink kutatói-tervezői attitűdjét is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.