Interjú

„A biztonság mindig pénzbe kerül”

Nepop Ljubov, Ukrajna magyarországi nagykövete

Külpol

Putyint csak akkor lehet megállítani, ha a világ összefog és segít Ukrajnának. A nagykövetet többek között arról kérdeztük, van-e kapcsolat az Ukrajnából elhurcolt emberekkel, hogyan képzelik az ország újjáépítését, és mit gondol arról, hogy Magyarország felmentést kapott az olajembargó alól.

Magyar Narancs: Lassan századik napja tart a háború (az interjú június 2-án, csütörtökön készült). Korábban úgy tűnt, hogy Putyin egész Ukrajnát el akarja foglalni. Ön többször hangsúlyozta interjúiban, hogy ha ez sikerül, az orosz elnök akár tovább is menne Ukrajna határainál. Most hogy látja, mi Putyin háborús terve: még mindig az egész országot akarja bekebelezni, vagy inkább a Donyeck–Luhanszk régióra koncentrál?

Nepop Ljubov: Száz nap alatt Putyinnak nem sikerült megvalósítania a tervét. Az elején arra számított, hogy egész Ukrajnát el tudja foglalni, az ukránok pedig virágokkal várják az orosz hadsereget. Amikor ellenállásba ütköztek, megváltoztak a tervek, és Putyin azt gondolta, hogy az ország keleti és központi részét tudja majd elfoglalni. Jelen fázisban Donyeck és Luhanszk megye, illetve Herszon és Zaporizzsja megye is veszélyben van. De Putyin valószínűleg még mindig az egész ország bekebelezésére vágyik, illetve nemcsak arra, hanem a posztszocialista országokra is, sőt az egész európai rendszer megváltoztatására. Azt azért je­gyezzük meg, hogy maga a háború már nyolc éve tart. Sokszor hallottuk, hogy ha Putyin készül is valamire, az csak a megszállt Donyeck és Luhanszk megyékre vonatkozik majd, Kijev messze van. Kijev és Donyeck között majdnem 800 kilométer a távolság, ugyanannyi, mint Kijev és Ungvár között, amely a magyar határnál fekszik. Kijev és Luhanszk között 840 kilométer van, majdnem ugyanannyi, mint Kijev és Nyíregyháza között. A kijeviek ébredtek már arra, hogy rakétával lövik őket. Szeretném, ha másnak nem kellene ugyanezt az élményt átélni. Az orosz elnöknek vannak tervei, de ezeket meg lehet akadályozni, ha a partnerek segítenek Ukrajnának befejezni a háborút, és kiszorítani az orosz hadsereget az ukrán területekről.

MN: Sok hírt lehet arról olvasni, hogy az orosz erők kimerülőben vannak, fogytán a hadsereg muníciója. Ez igaz lehet? Meddig tarthat a háború?

NL: Az már kiderült, hogy az orosz hadsereg nem olyan erős, mint amire számítottunk, de még így is számottevő. Február vége óta több mint 30 ezer katonát veszítettek, 210 repülőgépet, 175 helikoptert, több mint 1300 tankot, vagyis komoly emberi és haditechnikai veszteségeik vannak, ráadásul a motivációban is megjelennek a problémák. Oroszország arra is számított, hogy nem lesz ekkora egyetértés az ukránok támogatásában az EU és a NATO-tagországok között. Ezért ma az orosz hadsereg állapota sokkal rosszabb, mint február végén, ugyanakkor még mindig sokan vannak. A háború egyébként akár holnap is befejeződhetne, ha Putyin úgy döntene. Vagy ha az orosz nép kellő nyomást gyakorolna a vezetésre. De az orosz nép többsége hallgat, nagy része pedig támogatja a háborút. Vagy­is addig kell harcolnunk és védekeznünk, amíg meg nem nyerjük a háborút. Ez viszont azon múlik, hogy milyen sok védelmi eszköz és fegyver áll a rendelkezésünkre. Puszta kézzel nagyon nehéz védekezni. Ha van fegyver, akkor gyorsabban ki tudjuk szorítani az orosz hadsereget az országunkból, meg tudjuk nyerni a háborút, és el tudjuk hozni a békét magunknak és mindenki másnak is.

MN: Az ukrán emberi jogi ombudsman szerint több mint 1,2 millió ukrán állampolgárt deportáltak eddig Oroszországba, köztük több száz gyereket. Csak a mariupoli Azovsztal acélműből több száz ember került orosz területekre. Van pontosabb adat arról, hány embert vihettek el eddig Ukrajnából? Van ezekkel az emberekkel bármilyen kapcsolatuk?

NL: Jelenleg nincs pontos adatunk arról, hogy eddig hány embert hurcoltak el, azok az adatok is, amiket említett, csak kalkulációk. Abból tudunk saccolni, hogy hányan próbáltak elmenekülni a humanitárius folyosókon, ahol a megállapodás ellenére az oroszok sokszor megölik a civileket. Azt tudjuk, hogy az orosz erők és az Oroszország által megszállt területeken filtrációs táborokat hoztak létre, ahol elkülönítik az embereket. Vannak, akiket megkínoznak, vannak, akiket megölnek, másokat továbbküldenek Oroszország távolabbi területeire. Ezektől az emberektől elveszik az útlevelüket, az orosz állampolgárság felvételére kényszerítik vagy messzire hurcolják őket. Az a céljuk, hogy minden lehetséges kapcsolatot elveszítsenek Ukrajnával. A deportált emberekkel nincs kapcsolatunk: ha Oroszország távolabbi területeire kerülnek, nagyon nehéz elérni őket, és onnan nehezebb megszökni is. Az a háború befejezése után is nagy probléma lesz, hogyan fogjuk őket megtalálni és visszahozni, a pszichológiai trauma kezeléséről nem is beszélve.

MN: Az Azovsztal eleste után Zelenszkij elnök fogolycserét említett, és többször történt is már fogolycsere a két ország között. Ilyenkor hogyan zajlik a kommunikáció, a tárgyalás?

NL: Amikor hadifogságba esett ukránokat próbálunk visszahozni Oroszországból, a nemzetközi közvetítők is fontos szerepet játszanak. Erről bővebb információt nem közölhetek. Egy óvatlan kijelentés emberek életébe kerülhet.

 
Fotó: Sióréti Gábor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.