Orosz brutalitás Ukrajnában

A holtak üzenete

Külpol

Bucsától, Irpinytől, Hosztomeltől Izjumig próbálják kriminológusok, orvos szakértők, rendőrök feltárni az Ukrajna elleni háborúban elkövetett atrocitásokat, azonosítani az áldozatokat.

Hogyan zajlik ez a munka, milyen lépéseket szükséges megtenni ahhoz, hogy bizonyítani lehessen a háborús és emberiesség elleni bűnöket? És mik a korlátai, buktatói annak, hogy Ukrajna pontosan meg tudja becsülni a háborús áldozatok számát?

Amikor április 1-jén bevonult az ukrán hadsereg Bucsába, és a felszabadított Kijiv megye helyzete stabilizálódott, megkezdődött a holttestek beazonosítása, a háborús bűnök feltárása. Az azonnal nyilvánvaló volt, hogy módszeres, szándékos pusztítást hajtott végre az orosz hadsereg: az utcákon temetetlen holttestek voltak, a pincékben hátrakötött kezű, tarkón lőtt emberek maradványait, megerőszakolt nőket találtak. A helyi lakosok kínzásról, nemi erőszakról, civilek elleni erőszakról számoltak be. Április végére 1187 civil áldozatot találtak a kijivi területen. Az azóta eltelt hónapok ukrán ellentámadása nyomán hasonló brutalitást dokumentáltak a déli és a keleti front visszafoglalt településein is. A megszállt területeken, az illegálisan annektált településeken értelemszerűen nehéz pontos képet kapni az atrocitásokról, például gyakorlatilag lehetetlen a mariupoli áldozatok számát dokumentálni. A feltáró munka komplex: a helyi önkormányzat, a rendőrség, a legfőbb ügyészség és igazságügyi orvos szakértők mellett többcsapatnyi külföldi szakember is részt vett benne.

A kriminológusok és igazságügyi orvos szakértők munkája alapvetően a terület átvizsgálásával kezdődik. Ugyan az orosz hadsereg rengeteg temetetlen civil áldozatot is hátrahagyott, gyakoribb, hogy a megszállók igyekeztek eltüntetni az atrocitások nyomait, így az eltűnt személyek keresése az épületek átvizsgálása mellett a sírok, esetleges tömegsírok, befalazott holttestek keresésével kezdődik. Mivel egész megyékről, településekről, potenciálisan hatalmas területről van szó, az azonosítás bonyodalmas, sokszereplős folyamat.

A kriminológiai munka lépései

A munka során tanúkat hallgatnak meg, digitális, főleg fényképes dokumentációt gyűjtenek helyi lakosoktól, lehetőleg geotaggelt, dátummal ellátott képeket. A mobiltelefonos képek segítségével viszonylag jól nyomon követhetők egy-egy terület változásai, így az épületeket érő találatok mellett a kertekben, mezőkön felbukkanó ásásnyomok is detektálhatók. A tavaszi események során egyébként az alacsony fegyelem miatt a tetteikről posztoló orosz katonák beazonosítása, közösségi médiás posztjainak verifikációja is fontos adalékokkal szolgált a kriminológiai munkához. A tanúvallomások, az eltűnt személyek bejelentései és a helyi adatgyűjtés, különösen a mobiltelefonos fényképek mellett műholdas és légi felvételek segítségével igyekeznek megragadni minden esetlegesen fontos változást, amely sírok hollétére utalhat.

Az elmúlt évtizedekben a lézeres távérzékelés, a hangradar-technológia és a műholdfelvételek használata forradalmasította a tömegsírok kutatásának lehetőségeit. A 90-es évek, az iraki és boszniai háborús atrocitások feltárása során, illetve a kolumbiai, mexikói drogháborúk során megölt emberek keresésekor már fontos szerepet játszottak a műholdas felvételek. Szemben a korábbi, tanúvallomásokon, magnetometrián, geofizikai elemzésen alapuló módszertannal az újabb generációs, távérzékelésre, főleg lézeres távérzékelésre építő eszköztár lehetővé teszi, hogy a kriminológusok nagy területet átvizsgáljanak anélkül, hogy hozzávetőleges tudásuk is lenne a sírok helyszínéről. Ugyanezek az innovációk segítették elő az elmúlt évtizedek legjelentősebb régészeti felfedezéseinek jelentős részét, például számos közép-amerikai város feltárását is.

A sírokat, kínzókamrákat és egyéb olyan helyszíneket, amelyek emberi maradványokat tartalmazhatnak, a lézeres és műholdas felvételek mellett erre kiképzett rendőrkutyák, fémdetektoros felderítők, speciális drónok, geofizikai felmérések segítségével igyekeznek megtalálni a keresőcsoportok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.