Hogyan zajlik ez a munka, milyen lépéseket szükséges megtenni ahhoz, hogy bizonyítani lehessen a háborús és emberiesség elleni bűnöket? És mik a korlátai, buktatói annak, hogy Ukrajna pontosan meg tudja becsülni a háborús áldozatok számát?
Amikor április 1-jén bevonult az ukrán hadsereg Bucsába, és a felszabadított Kijiv megye helyzete stabilizálódott, megkezdődött a holttestek beazonosítása, a háborús bűnök feltárása. Az azonnal nyilvánvaló volt, hogy módszeres, szándékos pusztítást hajtott végre az orosz hadsereg: az utcákon temetetlen holttestek voltak, a pincékben hátrakötött kezű, tarkón lőtt emberek maradványait, megerőszakolt nőket találtak. A helyi lakosok kínzásról, nemi erőszakról, civilek elleni erőszakról számoltak be. Április végére 1187 civil áldozatot találtak a kijivi területen. Az azóta eltelt hónapok ukrán ellentámadása nyomán hasonló brutalitást dokumentáltak a déli és a keleti front visszafoglalt településein is. A megszállt területeken, az illegálisan annektált településeken értelemszerűen nehéz pontos képet kapni az atrocitásokról, például gyakorlatilag lehetetlen a mariupoli áldozatok számát dokumentálni. A feltáró munka komplex: a helyi önkormányzat, a rendőrség, a legfőbb ügyészség és igazságügyi orvos szakértők mellett többcsapatnyi külföldi szakember is részt vett benne.
A kriminológusok és igazságügyi orvos szakértők munkája alapvetően a terület átvizsgálásával kezdődik. Ugyan az orosz hadsereg rengeteg temetetlen civil áldozatot is hátrahagyott, gyakoribb, hogy a megszállók igyekeztek eltüntetni az atrocitások nyomait, így az eltűnt személyek keresése az épületek átvizsgálása mellett a sírok, esetleges tömegsírok, befalazott holttestek keresésével kezdődik. Mivel egész megyékről, településekről, potenciálisan hatalmas területről van szó, az azonosítás bonyodalmas, sokszereplős folyamat.
A kriminológiai munka lépései
A munka során tanúkat hallgatnak meg, digitális, főleg fényképes dokumentációt gyűjtenek helyi lakosoktól, lehetőleg geotaggelt, dátummal ellátott képeket. A mobiltelefonos képek segítségével viszonylag jól nyomon követhetők egy-egy terület változásai, így az épületeket érő találatok mellett a kertekben, mezőkön felbukkanó ásásnyomok is detektálhatók. A tavaszi események során egyébként az alacsony fegyelem miatt a tetteikről posztoló orosz katonák beazonosítása, közösségi médiás posztjainak verifikációja is fontos adalékokkal szolgált a kriminológiai munkához. A tanúvallomások, az eltűnt személyek bejelentései és a helyi adatgyűjtés, különösen a mobiltelefonos fényképek mellett műholdas és légi felvételek segítségével igyekeznek megragadni minden esetlegesen fontos változást, amely sírok hollétére utalhat.
Az elmúlt évtizedekben a lézeres távérzékelés, a hangradar-technológia és a műholdfelvételek használata forradalmasította a tömegsírok kutatásának lehetőségeit. A 90-es évek, az iraki és boszniai háborús atrocitások feltárása során, illetve a kolumbiai, mexikói drogháborúk során megölt emberek keresésekor már fontos szerepet játszottak a műholdas felvételek. Szemben a korábbi, tanúvallomásokon, magnetometrián, geofizikai elemzésen alapuló módszertannal az újabb generációs, távérzékelésre, főleg lézeres távérzékelésre építő eszköztár lehetővé teszi, hogy a kriminológusok nagy területet átvizsgáljanak anélkül, hogy hozzávetőleges tudásuk is lenne a sírok helyszínéről. Ugyanezek az innovációk segítették elő az elmúlt évtizedek legjelentősebb régészeti felfedezéseinek jelentős részét, például számos közép-amerikai város feltárását is.
A sírokat, kínzókamrákat és egyéb olyan helyszíneket, amelyek emberi maradványokat tartalmazhatnak, a lézeres és műholdas felvételek mellett erre kiképzett rendőrkutyák, fémdetektoros felderítők, speciális drónok, geofizikai felmérések segítségével igyekeznek megtalálni a keresőcsoportok.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
