Oroszország rossz szelleme: a Wagner-csoport

A jeltelen sereg

Külpol

Kivégzések, váltságdíjszedés, kínzás: az orosz Wagner-csoport kulcsszerepet játszik az ukrajnai háborúban, bár hivatalosan nem is létezhetne. A kormánypropaganda nemzeti hősként beszél róluk, vezetőjük, Jevgenyij Prigozsin az orosz katonai vezetéssel verseng a forrásokért és Putyin kegyeiért.

Kevés oroszországi történet mutatja jobban, hogy a Nyugat mennyire félre akart nézni Vlagyimir Putyin és környezete viselt dolgai kapcsán, mint a Wagner-csoporté. A ködös hátterű magánhadsereg veszélyét csak az ukrajnai invázió megindulása előtt, 2021 decemberében kezdte el komolyan venni az Európai Unió, akkor a Külügyek Tanácsában döntöttek úgy, hogy a Wagnerhez kötődő nyolc embert kitiltanak az EU-ból, vagyonukat befagyasztják, és elvágják őket az európai üzleti élettől.

A Wagner zsoldosai nem sokkal később a hivatalos orosz hadsereggel együtt rohanták le Ukrajnát. A megtámadott települések lakói számára az sem mindig volt egyértelmű, hogy az orosz hadsereg vagy a paramilitáris csoport támad rájuk. A több mint 50 ezer fegyverest foglalkoztató Wagner sokszor kifejezetten verseng az orosz hadsereggel a hadisikerekért – miként a lőszerért, a fegyverekért, a pénzért és Putyin kegyeiért is.

Kis zöld emberkék mindenhol

Hogy egyáltalán miért született a Wagner, és miért kellett Putyinnak, arra egyszerű a válasz: Oroszország egészen 2022. február 24-ig tíz körömmel ragaszkodott a maga látszatdemokráciájához, amibe nem fér bele egy másik ország tudatos destabilizálása. Így épp kapóra jött 2014-ben a Wagner: ha nem az orosz hadsereg, hanem egy magánpénzből működő zsoldos csapat kezd el balhézni a Krímben, a Donbaszban és Luhanszkban, akkor Vlagyimir Putyin moshatja kezeit.

A csoportot valószínűleg az orosz titkos­szolgálat, a GRU egykori alezredese, Dimitrij Utkin trombitálta össze, aki a csecsen háborúban nagy rutinra tett szert nem hivatalos katonai erők irányításában és a civil lakosság üldözésében. Amit a 2009-ben véget ért háborúban láthatott a világ, az tulajdonképpen az orosz hadviselés alapját képezi: a jelöletlen, hivatalosan sehova nem köthető, emiatt elszámolással sem tartozó és kiszámíthatatlanul viselkedő zsoldosok sokat tettek azért, hogy a függetlenségi álmokat dédelgető Csecsenföld mára brutális diktatúra legyen.

A Wagner első embere Jevgenyij Prigozsin lett. A fiatalsága egy részét rablások, nők elleni erőszak és fosztogatás miatt börtönben töltő férfi sokáig amolyan csendes oligarcha volt, de a jelenleg börtönbe zárt orosz ellenzéki aktivista, Alekszej Navalnij egyik nyomozása kiderítette, hogy az egyik cége gondoskodik a Kreml étkeztetéséről, továbbá az orosz iskolai menzák üzemeltetését is megszerezte. Ez elsőre még csak gyanús közbeszerzésnek tűnik, de Navalnij vagyonát mégis Prigozsin miatt fagyasztották be. Utóbbinak ugyanis nem az fájt, hogy a neve kapcsolatba került egy moszkvai iskolai ételmérgezéssel, hanem inkább az, hogy a Navalnij-féle nyomozás itt nem állt meg, s hamarosan az is kiderült, hogy Prigozsinnak privát katonai cégei is vannak, amelyek például Szíriában, Líbiában és különféle afrikai országokban ügyködnek „az orosz érdekek védelmében”. Az első nagy visszhangot keltő manőverük 2014-ben a Krím annektálása volt. A világ hetekig nézte értetlenül, hogy csapatjelzés nélküli katonák gyakorlatilag ellenállás nélkül veszik át a hatalmat a félszigeten. Az orosz sajtó csak kis zöld emberkékként számolt be róluk. A világ itt megláthatta, hogy mi a trükk a Wagner mögött, de a felismerésre csak pár könnyen kijátszható szankcióval tudtak reagálni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.

Mindent és mindenkitől

Megkárosítva érzi magát és feljelentést tervez több olyan orosz állampolgár, aki magyar letelepedési kötvényt vásárolt a VolDan Investments Ltd. nevű közvetítőcégen keresztül.