A jövőben rovarok és műhús úszkál majd a gulyásban, de ez nem baj

Külpol

Ha teljesen le kell mondanunk a húsról, akkor mondjuk le róla – állítja az ENSZ Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) svájci képviselője, aki szerint olyan innovációk valósulnak meg napjainkban, amelyek évtizedekkel ezelőtt csak a szélsőbaloldali emberek fejében született meg. A Budapesti Víz Világtalálkozón beszéltünk vele.

Narancs.hu: Szereti a magyar konyhát?

Pio Wennubst (PW): Nem nagyon ismerem, de gyerekként ettem gulyáslevest.

Narancs.hu: A magyar konyha népszerű a zöldségeiről. Ugyanakkor mindenbe teszünk húst és nagyon szeretjük a tejtermékeket is, például a tejfölt. Mennyibe fognak kerülni ezek az élelmiszerek 10-20 év múlva?

PW: Az élelmiszerárak emelkedése szinte folyamatos. 2008-ban a rizs ára a sokszorosára emelkedett, de nem a mennyiségi előállítással volt a probléma már akkor sem: egy rendszerszintű válság bontakozott ki. 20 évig azt gondoltuk, hogy az élelmiszerkrízis már a múlté, ezért abbahagytuk a fejlesztéseket. Úgy hittük, hogy akinek megvan a komparatív előnye, az megtermeli az ételt, és elszállítja a világ minden pontjára.

Narancs.hu: Mi változott? Manapság is gyakorlatilag bármihez hozzájuthatunk.

PW: Mint mondtam, korábban, még pár évvel ezelőtt is sok mindent félreértettünk, benéztünk. De napjainkban olyan dolgokat látunk megvalósulni, amelyek 30 éve kizárólag a szélsőbaloldali emberek fejében születtek meg: ilyen az organikus gazdálkodás is. A 90-es évek elején jómagam is egy gazdálkodó szövetkezetnek voltam a képviselője Svájcban. Egyszer azt találtam ki, hogy álljunk át teljesen biotermelésre, fejlesszünk ki egy márkát, amivel majd ellátjuk a tőlünk 60 kilométerre található Milánót. Azt gondolták, hogy elment az eszem.

Erre most Európa fejlett országaiban kezdjük felfedezni a mediterrán diéta különböző variációit, amelynek egyik lényege, hogy az élelmiszerek előállítása a városok környékén történik meg. A meglévő alapanyagokból új ételeket hozunk létre, feldolgozási módszereket fejlesztünk ki. A fiatalokat nem érdekli a múlt, nem akarnak Chiquita-banánt enni (a cég az egyik legnagyobb banán-disztribútor, több ezer kilométerről hozatja be a gyümölcsöt - a szerk.). Svájcban a termelés 20 százalékát városközeli gazdák állítják elő. Ez már nemcsak pusztán egy ideológia, hanem egy jól megalapozott üzleti modell is.

Pio Wennubst (b), mellette Nyikolaj Koszov, a Nemzetközi Befektetési Bank (NBB) elnöke a Budapesti Víz Világtalálkozón.

Pio Wennubst (b), mellette Nyikolaj Koszov, a Nemzetközi Befektetési Bank (NBB) elnöke a Budapesti Víz Világtalálkozón.

Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Narancs.hu: Tételezzük fel, hogy az élelmezési problémákat felszámoljuk. Lesznek ételek, amelyektől búcsút kell vennünk így is, úgy is?

PW: Sokat dolgoztam Latin-Amerikában, ahol több fajta burgonya is megélt, viszont ma már nem lehet termelni őket a hőmérséklet növekedése miatt. A klímaváltozás már most is érezteti a hatását.

Narancs.hu: Mit tud kezdeni ezzel a helyzettel egy olyan ország, amelynek instabil a gazdasága?

PW: Az urbanizáció mindenhol megtörténik. Afrikában is sok időt töltöttem, vegyük példának Lagost (Nigéria legnagyobb városa – a szerk.), ahol 20 millióan élnek. Ott is van egy jómódú réteg, amely minőségi élelmiszert szeretne fogyasztani. A termelés és a szállítás költsége lecsökken, ha egyre többen – főleg a fiatalok – kezdeményezőek az új technológiák irányába.

Narancs.hu: Az élelmiszeriparban van egy furcsa kettősség: ahhoz, hogy a növekvő népességet ellássuk, a termelést növelni kell, viszont ennek környezetkárosító hatása van, ami kihat a termelékenységre, így végül kevesebb élelmiszert fogunk tudni előállítani.

PW: Egy városi lakos több mindenre odafigyel, mert jobb minőségű élelmiszerhez jut hozzá, például kevesebbet pazarol – pedig még így is minden megvásárolt ételnek a 30 százaléka a kukában végzi. Ha környezetbarát módon termelünk, akkor jobban tudunk reagálni a városiasodó népességnek az igényeire, és fel lehet hagyni azzal az elképzeléssel, hogy hatalmas élelmiszeriparra van szükség.

Személyes álmom az, hogy létrehozzunk egy alternatív gazdaságot, hiszen vannak, akiknek nincs idejük főzni. Jó példa erre Kairó, ahol fiatal vállalkozók megalapítottak egy étkeztetési társaságot, amely hagyományos és olcsó élelmiszereket juttat helyi munkásoknak. Ha el tudjuk képzelni, hogy másképpen is lehet, akkor olyan folyamatokat indulhatnak be, ami a társadalmi kohéziót is erősíti.

Narancs.hu: Ez egy nagyon pozitív szemlélet, de nem ez az általános trend. Brazíliában az Amazonas-térség lángokban áll, mert helyiek felgyújtják az őserdőt, hogy több és több termőföldjük legyen.

PW: A mezőgazdaság történetében ilyen sokszor előfordult már, minden országban szüntettek meg erdőségeket. Vegyük Svájcot: az 1850-es években az alpesi régió nem számított egy fejlett térségnek. A gazdaság romokban állt, mert a túlnépesedés miatt elvesztette az önfenntartó képességét. A régi felvételeken alig lehet egy-egy fát látni. Az emberek ezért elvándoroltak. Ha most megnézi ezt a területet, sosem gondolná, hogy min ment keresztül. Majdnem azt mondanám, hogy Brazíliának is szüksége van arra, ami most ott zajlik. (Nevet)

Lángok pusztítják a növényzetet az Amazonas-medencében, a brazíliai Rondonia szövetségi államban lévő Porto Velho közelében 2019. szeptember 9-én.

Lángok pusztítják a növényzetet az Amazonas-medencében, a brazíliai Rondonia szövetségi államban lévő Porto Velho közelében 2019. szeptember 9-én.

Fotó: MTI/EPA-EFE/Fernando Bizerra Jr

Narancs.hu: Tehát egyetért azzal, ami most ott történik?

PW: Nem, dehogy! Ezzel azt akartam szemléltetni, hogyha ismerjük a múltunkat, akkor a jövő eseményei megfordíthatóak. De csak akkor, ha újféle együttműködésekre törekszünk. Azon vagyok, hogy a saját, kifejezetten konzervatív miniszteremet is meggyőzzem arról, hogy ökológiai gazdálkodás hasznos a svájci termelőknek. Ha sikerül minél több országgal megértetni, hogy nincs szükség brutális élelmiszeripparra, mert a város-környéki termelés megvalósítható, akkor utat tudunk mutatni. Nem lesz könnyű, de az idők változnak. Tegyük hozzá, az sem árt, ha nem eszünk az év mind a 12 hónapjában epret.

Narancs.hu: Mit gondol a génmódosításról (GMO)? Nagy az elutasítottsága, de a tudomány képviselői szerint megoldást jelenthet a technológia élelmezési problémákra.

PW: Svájcban épp most újítottuk a GM-növényekre vonatkozó moratóriumot. Még nem vagyunk meggyőződve arról, hogy hosszútávon nem jelentkezhetnek egészségügyi problémák, de nyitottabbak vagyunk. Jelenleg úgy látjuk, az aggályok feloldásához nincs szükség erre a technológiára. Azonban, ha nem hajtunk végre beruházásokat, nem törekszünk a fenntartható fejlődésre, akkor a génmódosítás lesz az egyetlen megoldás.

Narancs.hu: Az Európai Unión belül tilos génmódosított növényeket termeszteni, viszont olyan feldolgozott élelmiszereket lehet forgalmazni, amelyek tartalmaznak GMO-t. Ebből nekem úgy tűnik, hogy politikai-gazdasági érdekek motiválják a döntéshozókat, és nem hallgatnak a tudomány képviselőire.

PW: Napestig vitázhatnánk arról, hogy mi az, ami tudományosan megalapozott. Ha egy fogyasztói szervezetnek lennék a tagja, akkor azért harcolnék, hogy a termékek legalább kielégítően fel legyenek címkézve. Ez alapján a vásárlók el tudnák dönteni, hogy adnak-e tízzel több forintot egy olyan termékért, ami nem tartalmaz GMO-t.

De, hadd kérdezzek én is valamit! Nagyon boldog vagyok svájciként, hogy mindenki espresso kávét iszik. Az miért nem zavar senkit, hogy az a kávé, amit régen ittunk, mert saját magunk készítettük el, 10-szer olcsóbb, mint a kapszulás kávé? Hiszen, ha az arányokat nézzük, a „sima kávé” 500, az organikus 600, a kapszulás pedig 5 000 forintba kerül!

Imádja a kapszulás kávét? Mutatjuk, mennyi kárt okoz környezetének a szenvedélyével!

Egyre nagyobb károkat okozunk a természetben az egyszer használatos műanyag eszközökkel. Az ipar és a kereskedelem néhány éve újabb káros csomagolású termékkel állt elő: nagy divat lett a kapszulás kávé. „Az elmúlt években egyre több kutatás bizonyította, hogy már az általunk fogyasztott ételekben, sóban, ivóvízben, mi több, a levegőben is jelen vannak a szabad szemmel nem vagy csak alig látható mikroműanyagok.

Narancs.hu: Erre a dilemmára nyújthatnak megoldást a méltányos kereskedelemből származó Fair trade-termékek, amelyek után ráadásul az előállító országokban dolgozó alkalmazottak is több pénzt kapnak.

PW: Igen, de ehhez komoly ismeretterjesztésre is szükség van.

Narancs.hu: A génmódosított növényekhez hasonlóan a glifozát megítélése is megosztó. Hogyan lehet kiszolgálni ekkora népességet kemikáliák nélkül?

PW: Ha létrehozol egy sokszínűségre és városközeliségre alapuló, ha úgy tetszik permakultúrális (emberi élőhelyek és mezőgazdasági rendszerek olyan kialakítása, mely a természetben zajló ökológiai folyamatokat utánozza – a szerk.) termelői hálózatot, és ezt minél szélesebb körben elterjeszted, akkor fogadok, hogy nincs szükséged glifozátra! De már 20 éve erről vitázok... (Nevet)

A leghasznosabb méreg: viták a glifozát tartalmú növényvédőszerek körül

Környezetvédelmi, egészségügyi kérdések övezik a glifozát használatát az Európai Unión belül, miközben a piacon fellelhető leghatásosabb gyomirtó, a kockázatait pedig vitatják. A magyar kormány álláspontja ellentmondásos ebben az ügyben. „A meddőség problémája egyre több embert érint, jelenleg Magyarországon mintegy 150 ezer pár küzd azzal, hogy hiába tesz meg mindent a gyermekáldásért.

Narancs.hu: Végül beszéljünk pár feltörekvő élelmiszertrendről. Mi a véleménye a veganizumusról, a rovarevésről, és a laboratóriumban előállított húsokról?

PW: Az utóbbihoz nem tudok mit hozzátenni. Tehén lábak nélkül – ez jut róla az eszembe. (Nevet) A rovarevéssel nincs probléma, már kóstoltam Indiában ízeltlábúakat. Kulturális kérdés, csak a marketingtől függ, hogy népszerű-e vagy sem. A veganizmus pedig egy életmód, aminek minden formáját tisztelem. Ha az, amit csinálsz, jó érzéssel tölt el, akkor az a közösségnek is hasznos. Ha 10-20 év múlva kiderül, hogy a túléléshez le kell mondanunk a húsról, akkor csináljuk!

Narancs.hu: El tudna képzelni olyan gulyáslevest, amiben műhús vagy rovarok úszkálnak?

PW: Ha finom és fenntartható módon készül el, akkor miért ne ehetnénk ilyen levest?

Névjegy

Pio Wennubst agroökológus, aki a vidékfejlesztés, a mikrofinanszírozás és a közegészségügy területén szerezte tapasztalatát. Egy svájci vegyipari vállalat ügyvezető igazgatójaként dolgozott, majd 1995-ben csatlakozott a svájci Fejlesztési és Együttműködési Ügynökséghez (SDC). 2008 és 2011 között a Svájci-misszió képviselő-helyettese volt Romában, később pedig a gazdasági társadalmi csoport fejlesztési vezetője New Yorkban.

Jelenleg az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszerveztének (FAO), a Nemzetközi Mezőgazdasági-fejlesztési Alap (IFAD), a Világ Étel Program (WFP) állandó képviselője.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.