A török nyelvű országok e laza szövetségének munkájában Magyarország másfél éve vesz részt – megfigyelői státusban. Az onnan érkező segítség mértéke és haszna az uniós projektekkel összevethetetlen ugyan, de a hivatalos magyar kommunikáció simán elefántot csinál a sivatagi kisegérből is. Szijjártó Péter külügyminiszter a minap már győzelmi jelentésként adta elő, hogy stratégiai együttműködés várható a magyar és kirgiz egészségügyi hatóságok között a vírus elleni háború minden frontján.
A vírus megjelenésekor az iszlám világ a maga heterogenitásának megfelelően reagált: merőben eltérő, de korántsem meglepő módokon. Míg Délkelet-Ázsia dinamikusan fejlődő államaiban a keleti fegyelmezettség dominált, az arab országokban sokáig a szinte tradicionálisnak mondható hanyag és tanácstalan állami hozzáállás érvényesült. A posztszovjet térséghez tartozó belső-ázsiai, autoriter államok és Azerbajdzsán viselkedését a régi szovjet reflexek irányították.
Ahol nincs és ahol van
A tagadásban a legmesszebbre a régió (és a világ) egyik legzártabb és legdiktatórikusabb állama ment. Türkmenisztánban hivatalosan meg sem jelent a vírus. A mindennapi közbeszédben betiltották a „koronavírus” és a „járvány” szót. Ezeket maximum a média használhatja, tagadó kontextusban, noha teljesen kizárható, hogy a március végére a legfertőzöttebb országok sorába lépett szomszédos Iránból ne hurcolták volna be a járványt, hiszen a határtól mindössze negyven kilométerre fekvő főváros, Asgabat kedvelt célpontja az iráni kereskedőknek, míg az ugyancsak közel lévő iráni Meshed hatalmas bazárjaiban mindenkori slágertermék a türkmén kereskedők kínálta szőnyeg.
A sportot különösen kedvelő elnök, Gurbanguly Berdimuhamedow, aki lóversenyzésben és ralikrosszban is nyert már nemzeti bajnokságot (az ezekről és az aranysúlyzóval tartott kormányülésről szóló filmek a videómegosztó portálok méltán híres darabjai), április 7-ére egészséges világnapot hirdetett. A kivezényelt lakosság önfeledt örömétől kísért utcai szpartakiád legnépszerűbb sportja a birkózás volt, amely talán a leginkább megy szembe a személyes távolságtartás világszerte hirdetett gyakorlatával. Április 19-e óta ismét dübörög a futballbajnokság.
Ám az is a teljes képhez tartozik, hogy Türkmenisztán állította le elsőként a légi közlekedést Kínával, s zárta le szárazföldi határait. Az egészségügyi miniszter koordinálásával a nemzeti mobilhálózat külön applikációt készített a lakosság számára, amelyen úgymond hiteles tájékoztatáshoz juthat a vírusról. Szabadságjogi szervezetek ehhez persze hozzáteszik, hogy az appon keresztül az állam nemcsak a fertőzöttek, betegek mozgását, kapcsolati hálóját követheti, de bárki másét is.
A helyi média ugyan hallgat, de a lakosság a jelekből is ért. Megugrott az alapvető élelmiszerek ára, a hús kétharmadával lett drágább, a főzőolaj ára megduplázódott. Ám az elnöknek erre is van válasza. Az eredetileg fogorvos, de polihisztorrá emelkedett Berdimuhamedow, aki maga könyvet is írt a gyógyfüvekről, televíziós beszédben szólította fel a lakosságot a nem létező koronavírus elleni gyógynövények begyűjtésére, szakszerű megfőzésére és inhalálására. Ennek hatásosságáról még nincsenek hírek.
A 34 milliós Üzbegisztánban a kezdettől komolyan veszik a járványt. Shavkat Mirziyoyev elnök az egész országra kiterjedő rendkívüli állapotot hirdetett, ez a nagyvárosokban a magyarországihoz hasonló kijárási tilalommal jár. Csak élelmiszer-vásárlás, munkába járás és orvosi ellátás céljából lehet elhagyni a lakásokat, a házi kedvenceket pedig naponta egy alkalommal, maximum százméteres körzeten belül lehet sétáltatni. Emellett az autokrata rezsim az egyik első olyan iszlám ország volt, ahol rendeletileg tiltották be a mecsetlátogatást, sőt, április 14-én Usmonkhon Alimov országos főmufti fatvában tiltotta meg a 24-én kezdődő ramadán hónap idején szokásos böjttörő nyilvános vacsorák (iftárok) megtartását. Bár az iszlám világ legtöbb régiójában a vallási élet elleni támadásként értelmezték az ilyesfajta rendelkezéseket, Üzbegisztánban semmilyen kritikai hang nem hallatszott. Ám a social distance-ot előíró megszorítások dacára is igyekeznek fenntartani az ország gazdaságának stratégiai ágazataiban a termelést. Ez elsősorban a térség legérzékenyebb régiójában, a Fergána-medencében a nehézipari központokra vonatkozik. Az itt működő olajipari cégek mellett a Chevrolet-gyár termelését is fenntartják a munkások folyamatos orvosi ellenőrzésével és rendszeres teszteléssel. S bár az ország egészségügyi rendszere sok kívánnivalót hagy maga után, a magyarországival összevethetetlen mennyiségben végeznek teszteket: negyven laboratóriumban több ezret naponta.
Kazahsztánban ugyancsak rendkívüli állapot van érvényben, az iskolai oktatást beszüntették, a határokat lezárták. A kijárási tilalom megszegőit szigorúan büntetik, miként az úgynevezett rémhírterjesztőket is. Ez utóbbiaknak persze – tekintve a sajtószabadság teljes hiányát – kevés fóruma van. A rendkívüli törvényi helyzetet kihasználva immár több ellenzéki politikust is őrizetbe vettek, köztük az ismert filmproducert és emberjogi aktivistát, Arman Surajevet. Hivatalok, bankok, éttermek és bevásárlóközpontok is zárva tartanak, gyárak egész sora állt le, emberek százezrei maradtak munka nélkül. A gazdaság részleges leállása miatt a munkájukat vesztők elvben száz dollárnak megfelelő állami támogatást kapnak. Ugyanakkor adminisztratív, banki és egyéb hibákra hivatkozva az igénylők egyharmadát elutasították, így a városokban a járványhelyzet elhúzódása esetén várhatóan erősödni fognak a társadalmi feszültségek.
Kazahsztánhoz hasonlóan Azerbajdzsán is elsősorban az olajszektorban tapasztalható krízist szenvedi meg. Az olajárak zuhanása súlyos bevételi forrásoktól fosztja meg a kaukázusi térség „kistigrisét”. A közelmúltban tapasztalt gazdasági fejlődéssel párhuzamosan keményedő autokrata politikai rezsim is szigorú intézkedéseket volt kénytelen meghozni. Április 20-án beszüntették az iskolai oktatást, bezárták az üzleteket és lezárták a határokat. Még az Oroszországból hazatérő vendégmunkásokat sem engedték be. Ilham Alijev elnök minapi televíziós beszédében arról számolt be, hogy belső és külső ellenségek összehangolt támadást indítottak a gazdaság és a nemzeti valuta, a manat ellen. Az azeri közösségi médiában azonnal dekódolták a beszéd lényegét: Soros.
A rendkívüli állapot Kirgizisztánban is csaknem teljes lakáselhagyási tilalmat hozott, háromnál több ember nem csoportosulhat a közterületeken. A főmufti itt is betiltotta a közös imádkozást és a ramadáni rendezvényeket. Az országban, csakúgy, mint a régió másik szegény államában, a szomszédos Tádzsikisztánban, a legnagyobb kihívást az Oroszországból hazatérő vendégmunkások okozzák. A törvény ugyan többhetes karantént ír elő, ám ezt sokan nem tartják be. A második legnagyobb városban, Osban a karhatalmat kellett bevetni – így a helyi hivatalos kommüniké – a vendégmunkások izolálásának biztosítására. A lakosság mozgását még kerékpárral sem engedélyezik; Biskekben megkezdték a törvényeket áthágók (értsd: biciklizők) járműveinek hatósági elkobzását.
Az állami restrikciós lépések szemmel láthatóan jók, ugyanakkor az egészségügy még a hivatalos közlemények szerint is felkészületlen. A hatmilliós országban alig több mint hatszáz lélegeztetőkészülék van, s – Nurbolot Usenbajev egészségügyi miniszter szerint – ezeknek is csak a fele működőképes. A kormány a külföldhöz fordult segítségért. Szooronbaj Dzsejenbekov kirgiz elnök személyesen kérte kínai kollégáját, Hszi Csin-pinget az ország befagyott gazdaságának kisegítésére. A természeti adottságai miatt Közép-Ázsia Svájcának nevezett, gazdaságilag azonban erősen elmaradott ország, amely az egy főre eső GDP-t tekintve a világranglista 140. helye körül tanyázik, gyakorlatilag egy évtizede a kínai gazdasági befolyási övezet része. A kérés nyomán a napokban kínai és lengyel orvosok érkeztek a helyi egészségügyi teamek felkészítésére.
Hol vagyunk?
Nincs ugyanakkor semmi visszhangja a magyar diplomácia térségben tett lépéseinek. A kirgiz fővárosban két hónapja nyitották meg a magyar nagykövetséget, ennek kapcsán Szijjártó Péter a járvány előtti utolsó ázsiai útjainak egyikén Biskekben járt. Valószínűleg az itt belengetett 50 millió eurós magyar–kirgiz befektetési alap lehetett a témája a külügyminiszter – saját szavai szerint: többórás – telefonos tárgyalásainak Csingiz Ajdarbekov kirgiz egészségügyi miniszterrel. A hivatalos közlemény szerint a két kormány összehangolja járványügyi tevékenységét. Ez a kijelentés, tekintve a két ország közötti földrajzi izolációt, az egészség- és járványügyi helyzetben fennálló különbözőségeit, nem több puszta lózungnál. Hacsak nem a magyar kormány és a Türk Tanács közötti gazdasági kapcsolatokban vezető szerepet kapó Eximbank további kirgizisztáni beruházásairól volt szó.
A Türk Tanácsra való hivatkozás a járvány kirobbanása óta nem először hangzik el. A krízis első heteiben, a maszkellátás körüli mizéria idején a kormány közlése szerint 150 ezer, majd áprilisban további félmillió maszk érkezett Üzbegisztánból. Mindez eltörpül az azóta Kínából érkező milliós szállítmányok mellett.
Legalább annyira, mint a Türk Tanács országainak többségével való, a „keleti nyitás” keretében hangoztatott gazdasági együttműködés. A G7 gazdasági portál tavaly őszi számításai szerint bár a kormány nagy volumenű fejlődésként interpretálja, hogy a Türk Tanács országaival a magyar külkereskedelem 2010 óta megkétszereződött, a valóságban ennek a 4 milliárd dollárnyi forgalomnak a négyötöde Törökországhoz köthető, s a magyar–szlovén kereskedelmi forgalommal egyenértékű. A teljes magyar külkereskedelem 241 milliárd dolláros összegének ez mindössze 2 százaléka. Törökországon kívül pedig csak Kazahsztánnal van valamirevaló kereskedelmi kapcsolatunk, onnan importáljuk kőolaj formájában a türk külkereskedelmi forgalom nyolcadát. Az üzbég, azeri és kirgiz mérleg együttesen is kevesebb mint 100 millió dollár, aminek a jelentősége enyhén szólva kérdőjeles.
Az Üzbegisztánból – eddig – érkezett 650 ezer maszk vagy a Kirgizisztánnal meghirdetett egészségügyi koordináció tehát körülbelül úgy viszonyul a koronavírus elleni küzdelemhez, mint az ezekkel az országokkal fennálló kereskedelmi kapcsolataink viszonyulnak a valós világgazdasági szereplőkkel folytatott együttműködéshez. Magyarország szerepét a Türk Tanácsban arrafelé a helyén kezelik: a helyi politikai-gazdasági elit lát némi személyes mozgásteret egy uniós tagállam kormányának a kontójára.
