Magyar Narancs: Mi volt a norvég társadalom első reakciója a terrorcselekményre?
Laila Bokhari: A norvég társadalom aznap vesztette el az ártatlanságát. Addig egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy ez velünk is megtörténhet. Sokak első gondolata az volt, hogy egy radikális iszlamista szervezet az elkövető, sőt még ennél is rosszabb: az, hogy a norvég társadalomban élő második generációs fiatal. A terrorcselekmény elkövetése és Breivik személyének azonosítása közötti két-három órában bevándorlókat bántalmaztak az emberek, ami példátlan nálunk. Amikor kiderült, hogy az elkövető norvég, az első reakció a teljes elképedés volt.
MN: Mi pontosan a "Július 22-e bizottság" feladata? Mennyire tartja a norvég társadalom fontosnak a munkájukat? És semlegesnek?
LB: Arra kell választ adnunk, hogyan történt a terrorcselekmény, mi történt előtte és utána. Az pedig nem kérdés, hogy ez a legfontosabb vizsgálóbizottság a II. világháború óta. A tagok felkérésénél az volt a szempont, hogy minél szélesebben reprezentálják a norvég társadalmat, földrajzi származás, életkor, nemek szerint. A bizottságban hat fővel többségben vannak a nők, a vezetőnk is nő. A kilencfős titkárság csak a mi munkánk támogatásával, az írásos anyagok és az interjúk készítésével foglalkozik. Az objektivitásunkat részben az egyes tagok eddigi érdemei, integritása adja. Nem volt külön meghallgatás a parlamentben, de a képviselők mindannyiunkról részletes tájékoztatást kaptak. A bizottság első ülésén pedig arról tartottunk önvizsgálatot, hogy kit hogyan érintett az esemény, voltak-e ismerősök, barátok az áldozatok között, van-e olyan körülmény, amely befolyásolhatja a tisztánlátásunkat. El akartuk kerülni azt, hogy a végső jelentést egyesek netán azért utasíthassák el, mert valamelyik munkatárs érintett volt az eseményekben.
MN: Miből áll a gyakorlati munkájuk?
LB: Percről percre végig fogunk menni az eseményeken, az egyes helyszíneken. Mi történt Utø ya szigetén, mi volt a rendőrség, a katasztrófavédelem reakciója, mi a média szerepe, és a többi. De olyan tágabb kérdésekre is válaszolunk, hogy milyen jellegű társadalomban akarunk élni a jövőben? Fel kell tennünk olyan kényelmetlen kérdéseket is, mint hogy megakadályozható lett volna ez a terrorcselekmény? Voltak-e jelei korábban annak, hogy mi készül? Sok interjút készítettünk azokkal, akik valamilyen módon érintettek voltak, a túlélőkkel, az áldozatok rokonaival, szakemberekkel. Megvizsgáljuk más országok tapasztalatait is: a londoni robbantásokét, a 2001. szeptember 11-i támadásét. Foglalkoznunk kell az áldozatok hozzátartozóival, az árvákkal, az áldozattá vált gyermekek szüleivel is, és mindazokkal, akik az első támadás helyszínén, a felrobbant épületnél megsebesültek. A végső jelentést 2012. augusztus 10-ig kell letennünk az asztalra. Ebben javaslatokat is megfogalmazunk majd: mit kell tennünk ahhoz, hogy időben elháríthassuk az ilyen veszélyt.
MN: Az ilyen esetekben a média szerepe megnő. Természetes igény, hogy minél többet mondjanak el Breivikről - de a túlzott nyilvánosság sértheti az áldozatokat és a norvég társadalom igazságérzetét is, és fölösleges propagandát csinál az elkövető számára. Próbált-e nyomást gyakorolni a kormány, hogy a sajtó mérsékelje az érdeklődést?
LB: Tudtommal nem volt ilyen szándék. A norvég sajtóban a mai napig hatalmas az érdeklődés az eset iránt, de Breivik nem adhat interjút. Az elzárás a legutóbbi időkig a másik irányban is működött: Breiviknek csak nemrég engedélyezték a hozzáférést a norvég sajtóhoz, így most már olvashatja a saját magáról szóló híreket. Fontos fejlemény volt, hogy egy orvosi bizottság úgy ítélte meg, hogy Breivik nem beszámítható. Ez a norvég törvények értelmében azt jelenti, hogy nem büntethető.
MN: Amiből aztán nem kis vita kerekedett...
LB: Igen, a szakmában is többen vitatták a kétfős bizottság álláspontját. Ha Breiviket beskatulyázhatjuk mint őrültet, akkor a norvég társadalom fellélegezhet, felmentheti magát a felelősség és a szembenézés terhe alól. Most arra várunk, hogy egy újabb orvosi bizottság vizsgálja meg Breivik elmeállapotát. Ezután a következő bírósági meghallgatása április 16-án lesz.
MN: A sajtó jelen lesz ezen?
LB: Igen. A terrortámadás sajátosságai miatt a tárgyalást élőben is közvetítik az ország különböző pontjaira. Az Utø ya-szigeti ifjúsági táborba az egész országból érkeztek fiatalok, és az áldozatok hozzátartozói jelen akarnak lenni a tárgyaláson. Ám a nagy távolságok miatt ezt nem lehetett megoldani. Ezért tornatermekben, közösségi házakban berendezett vetítőkben élőben fogják közvetíteni a tárgyalóteremben történteket.
MN: Eddigi tudásunk szerint Breivik "magányos farkas" volt. Mennyire állt kapcsolatban a norvég vagy skandináv szélsőjobbos szubkultúrával?
LB: Erről csak annyit mondhatok, ami a sajtóban megjelent. A tervezés és a végrehajtás szakaszában mindenképpen egyedül tevékenykedett. Azt még nem tudni, hogy volt-e külső inspirációja, valaki, aki ilyen értelemben hatott a gondolkodására. Az ilyen magányos elkövetők kiszűrése igazi kihívás. Utólag visszatekintve azt látjuk, hogy Breivik rengeteg nyomot hagyott maga után az elmúlt években, de mivel csak az ő fejében létezett a teljes terv, ezeket senki sem volt képes összerakni.
MN: Az Egyesült Államok 2001. szeptember 11. után megváltozott kissé: a kormányzat megnyirbálta a szabadságjogokat, több jogosítványt kapott a behatolásra az egyén magánéletébe...
LB: A norvég miniszterelnök világosan leszögezte, hogy továbbra is demokratikus, nyitott társadalomnak kell maradnunk. Ma is alig vannak rendőrök az utcán, bárki besétálhat a parlamentbe. Szemben Európa többségével, a norvég politikai élet nem túl polarizált. Természetesen vannak véleménykülönbségek a pártok között, de inkább csak hangsúlyokban. Az egyik ilyen kérdés a bevándorlás - de ebben sem alakultak ki igazán szélsőséges álláspontok. A bevándorlás-ellenességet meglovagoló szélsőjobbos politikai csoportok utoljára az 1980-as években voltak aktívak. A 90-es években különböző kormányzati lépéseknek köszönhetően sikerült csaknem teljes egészében felszámolni ezt a jelenséget, nemcsak Norvégiában, de a szomszédoknál is, például Svédországban. A jelenlegi politikai erők közül a három ellenzéki konzervatív párt kritikusabb a bevándorlással, de az elképzelhetetlen, hogy kikacsintsanak a szélsőséges csoportok felé. A terrortámadásra a reakciójuk a kormány lépéseinek és a nemzeti összefogásnak a feltétlen támogatása volt. Bármiféle kétértelmű üzenet nélkül.
NévjegyA pakisztáni származású apától és norvég anyától 1974-ben született kutató szakterülete a politikai erőszak, az iszlám radikalizmus és a pakisztáni szélsőségesek. Korábban az ENSZ, a NATO és az EBESZ külső szakértőjeként is tevékenykedett; évekig Norvégia pakisztáni nagykövetségén dolgozott. |
