A magyarok többsége elutasítja az LMBTQ-közösség megbélyegzését

  • narancs.hu
  • 2020. december 10.

Külpol

Egy nemzetközi felmérés szerint a magyarok közel fele úgy gondolja, az LMBTQ-emberek jogait biztosítani kell. A többség elutasítja, hogy erős, tekintélyelvű vezető irányítsa az országot, akinek nem kell foglalkoznia a választásokkal és a parlamenttel.

Csütörtökön tette közzé legfrissebb, több országra vonatkozó felmérése eredményét a GLOBSEC nevű pozsonyi székhelyű kutatóintézet, nemzetközi think-thank. A közvélemény-kutatásokat legalább 1000 fős, reprezentatív mintán végezték Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Montenegróban, Észak-Macedóniában, Lengyelországban, Romániában, Szerbiában és Szlovákiában. A felmérés egyebek mellett olyan témaköröket érintett, mint a koronavírus-járvány, Oroszország szerepe a régióban, az EU- és a NATO-tagság, a demokrácia megítélése és az LMBTQ-közösségek helyzete. 

Koronavírus-járvány

A kutatás szerint a válaszadók több mint egyharmada hisz az új típusú koronavírus-fertőzéssel kapcsolatos összeesküvés-elméletekben. "Ezt tükrözi, hogy a régió lakosságának mindössze 37 százaléka lenne hajlandó beoltatni magát a COVID-19 ellen. Ugyanakkor ez az arány 53 százalékra nő azok között, akik bíznak a közintézményekben" - olvasható a felmérés összegzésében. (Lapunk a hét elején számolt be arról, hogy a Publicus Intézet közvélemény-kutatása kimutatta, a koronavírus-vakcinák elfogadottsága a magyarok körében mindössze 20-36 százalékon áll.) 

EU- és NATO-tagság, demokrácia

A demokrácia és a liberális demokrácia vonatkozásában a kutatás érdekes megállípatásra jutott. "Míg az emberek általánosságban támogatják a demokráciát, vagy éppen országaik EU- és NATO-tagságát, ha már »liberális demokráciaként« hivatkoznak rá, 41%-uk már fenyegetettségként tekint rá" - emelik ki. A felmérés egyik lényeges állítása szerint

sokan értenek egyet azzal az állítással is, hogy az EU „diktálja” országának, mit tegyen.

„A másokat démonizáló, az alapvető demokratikus értékeket és az euroatlanti partnerséget aláásó narratívákat több regionális politikai szereplő is igyekszik kihasználni. Különböző csoportok egy széles halmaza állítólag fenyegetést jelent a válaszadók értékeire és identitására, kezdve a liberálisoktól, a migránsokon és az LMBTQ+ közösségen át egészen az Egyesült Államokig. Az ilyesfajta polarizáció kulturális háborúvá válhat” – hangsúlyozta ezzel kapcsolatban Katarína Klingová, a GLOBSEC vezető kutatója.

Magyarországon azok aránya, akik szerint az ország kizárólag a Nyugathoz tartozik, a 2018-as és 2019-es 45 százalékos arányról 2020-ra 37 százalékra esett. Ezzel párhuzamosan a „köztes” opció támogatottsága 56 százalékra nőtt, szerintük az országnak valahol a Kelet és a Nyugat között kell elhelyezkednie. Ez a régióban Csehország és Lengyelország után a legmagasabb arány. A GLOBSEC kutatása rámutat, a magyarok túlnyomó többsége támogatja az ország NATO-tagságát (83% szavazna arra, hogy Magyarország maradjon a szövetség tagja), és a válaszadók 79%-a gondolja, hogy a tagság javítja az ország biztonságát. Ezzel Magyarország a régió második leginkább NATO-barát országa a lengyelek után.

Szintén hatalmas többség gondolja Magyarországon (80%), hogy egy erős vezető, akinek nem kell választásokkal és a parlamenttel foglalkoznia, rossz lenne az országnak.

Ez a legerősebb tekintélyelvűség-ellenes hozzáállás a felmért országok közt.

Az LMBTQ-közösségek megítélése

"A magyarok többsége (55%-a) nem ért egyet a kijelentéssel, miszerint az LMBTQ+ jogok dekadens ideológiát képviselnének, a kormány a közösséget megbélyegző erőfeszítései ellenére sem" - állapítja meg a kutatás. Mint írják, a magyarok közel fele gondolja, hogy az LMBTQ+ kisebbség jogait biztosítani kell, ez Csehország után a második legnagyobb arány.

Oroszország

A régióban szintén megjelennek az oroszbarát érzelmek, az erre fogékony csoportok pedig elhiszik a főként Moszkva által terjesztett narratívákat. Tíz NATO-tagállamban élő emberből négyen gondolják azt, hogy a szövetség provokálja Oroszországot azzal, hogy katonai támaszpontokat épít az orosz határok közelében, márpedig ezt a Kreml-barát médiumok hangoztatják. „Az oroszbarát érzelmek különösen erősek Bulgáriában, Szlovákiában, Szerbiában és Montenegróban. Itt a válaszadók háromnegyede azonosul azzal a feltételezéssel, hogy Oroszország egy »erős szláv testvér«” – mondja a GLOBSEC vezető tanácsadója, Daniel Milo. 

Ennek eredményeképp Oroszországot kevesen tekintik fenyegetésnek.

Valójában azok aránya, akik Moszkvát és Pekinget biztonsági kockázatnak tekintik, csökkent is 2019 óta. A többség nem tekint országuk biztonságát fenyegető tényezőként Oroszországra vagy Kínára. A legtöbb ember úgy gondolja, hogy országuk túl kicsi ahhoz, hogy a nagyhatalmak foglalkozzanak vele, ami - ahogy a kutatásban felhívják rá a figyelmet - veszélyes megközelítés, és szembemegy a térség hírszerző ügynökségeinek jelentéseivel.

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.