A Kazahsztán nyugati részén fekvő Zsanaozenből január 2-án kiindult tüntetéssorozat eredetileg csupán az autókban használt gáz hatósági árának duplájára emeléséről szólt. Az ország egyik legszegényebb térségében – a szénhidrogén-kitermelés központjában – az autósok túlnyomó többsége már jó ideje gázzal hajtja kocsiját.
De nem ez volt itt az első látványos tiltakozás: 2011-ben az olajmunkások hónapokon át sztrájkoltak és tüntettek, míg a hatóságok a tiltakozók közé nem lövettek. Zsanaozen volt az a hely is, ahol a késői Szovjetunió talán első súlyos etnikai összetűzésére sor került. Az akkor még Novij Uzeny nevet viselő városban kazah fiatalok csaptak össze a sztálini időkben odadeportált észak-kaukázusiakkal, főként csecsenekkel.
Egy idő után a szociális követelések politikai jelszavakkal egészültek ki, és a tüntetők már Nurszultan Nazarbajev távozását követelték. Ő ugyan 2019 tavaszán lemondott államfői posztjáról, de megtartotta a kazah Nemzetbiztonsági Tanács elnökének tisztét, és továbbra is az Alkotmányos Tanács – a kazah alkotmánybíróság – tagja maradt. S mert az ember nem lehet elég óvatos, ő maradt a hatalompárt, a Nur Otan elnöke is. De még ez sem tűnt számára elég biztosítéknak, ezért már néhány évvel lemondása előtt létrehoztak egy felettébb egzotikus intézményt. Ő lett a „Nép feje”, az „Elbaszi”, amely teljes körű érinthetetlenséget biztosított számára. Elnöki utódjává Kaszim-Zsomárt Tokajevet, a korábban diplomataként szolgáló, klánjabeli politikust tett meg, aki elfogadta a „kettős hatalomban” neki felkínált szerepet. Olyannyira, hogy szinte nem volt nyilatkozata, amelyben ne utalt volna Nazarbajevre, a vele megejtett előzetes egyeztetésekre – mindenki előtt világos volt, hogy formálisan ugyan Tokajev az elnök, de a végső szót továbbra is Nazarbajev mondja ki. Akivel nemcsak ez a kamutávozás volt a probléma, de a szabadjára engedett korrupció is, amely hihetetlen vagyonhoz juttatta a hozzá közel állókat, leginkább népes rokonságát. A kazah társadalom pedig lassan kezdte megelégelni a klán nepotizmusát, és azt, hogy a nyersanyagokban rendkívül gazdag országban óriási vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek jöttek létre, s egyre többen éltek nyomorúságos, emberhez méltatlan körülmények között. Ezért abban sem volt semmi váratlan, hogy a tiltakozók nem csak szociális követelésekkel álltak elő, de azzal is, hogy az országot a Szovjetunió széthullásának pillanatától irányító Nazarbajev és kliensei végre távozzanak a politikából.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
