Boris Johnson tündöklése és bukása

A parti vége

Külpol

Orcátlanul magabiztos volt – vagy legalábbis ezt sugározta. Ravaszsága és gátlástalansága segítette hatalomra, kéjjel hazudott bármit bármiről. Maradáspárti politikusból lett a „kemény Brexit” hopmestere, s ekként mérhetetlen károkat okozott az Egyesült Királyságnak és Európának is. A keljfeljancsit végül az a politikai osztály taszította le, amelynek ő maga volt a fenegyereke.

Nem szakpolitikai baki, a nagypolitikában elkövetett szarvashiba vezetett a bukáshoz, amely közel hatvan miniszter és alacsonyabb beosztású kormányzati tisztviselő lemondása után következett be. Konstans botrányok, a három P (Owen Paterson képviselő korrupciós ügye, a partygate és az utolsó banánhéj, Chris Pincher szexuális zaklatási ügye) ásták alá a kormányfő hitelét, és ezzel párhuzamosan pártja támogatottságát. Így távolról sem meglepetés, hogy párttársai végre megszabadulnak a Johnson-ballaszttól, inkább az a meglepő, hogy eddig lojálisak voltak hozzá, s falaztak neki.

Az elmúlt napok zűrzavaros eseményei után tisztán látszik, hogy Johnson mennyire ragaszkodott a hatalmához. Július 7-én reggel, miután sikertelenül próbálta addigi híveit maradásra bírni, lemondott a konzervatív párt vezetéséről, de őszig, a parlamenti szezon újranyitásáig hivatalban kíván maradni, hogy az október 2-i pártkonferenciáig kellő időt adjon az új pártvezér/miniszterelnök kiválasztásához. Ügyvezető kormányfő maradna – érvel –, aki nem dobja be a gyeplőt, a káosztól akarja megóvni a hont.

Az új miniszterelnök kiválasztásának elhúzódása azt jelenti, hogy nincs tiszta lap, az evickélés, az alkudozás hosszú hetei következnek épp a legsúlyosabb politikai és gazdasági helyzetben. Johnson úgy megy, hogy egyelőre marad, s ezzel aligha segíti az országban a politikai rendeződést, inkább hátráltatja, mert túlélni nem tud; de még az utolsó percekben is farigcsálja a történelemnek szánt szobrát. Lemondási beszédében a sértettség hangján az ellene fordulók csordaszellemét emlegette, a lemondás kifejezést ki sem ejtette a száján, s egy puccs áldozatának állította be magát.

Dérrel és durral

Johnson azon ritka politikusok egyike, akinek személyisége, karaktere azonnal szembeötlött bárkinek, s ez a típus hiánycikk volt az elmúlt években, hiszen sem David Cameron, sem Theresa May nem hús-vér embert, hanem szürke hivatalnokot juttattak a választók eszébe. Elődeit angolos távolságtartás, merevség, aktatologató imázs jellemezte, míg BoJo vagy Boris, ahogy a köznép nevezi, természetes kétbalkezességével és ösztönös politikai ügyeskedői zsenijével jutott a kormányfői székbe. Londoni polgármesterként remekelt, sikeresen levezényelte a 2012-es olimpiát, s azt követően a May-kormány külügyminiszteri székébe katapultált. Sokan esélyesnek tartották már korábban is a kormányfői posztra, de annyira megosztó személyiség volt, hogy legalább annyian egy pennyt sem tettek volna rá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.