Ki volt II. Erzsébet?

A pompás időutazás  

Külpol

Teljesen logikátlan, kész képtelenség, de szomorú republikánusok, letört demokraták siratják II. Erzsébetet. Hiába volt az általa képviselt intézmény merő anakronizmus, ósdi maradvány a 21. században, mégis elismerés, rajongás övezte őt, aki a múlt egy darabját képviselte.

Erzsébet legitimációját nem választás, a képviseleti demokrácia processzusa adta, hanem a tradíció, az örökletes alkotmányos királyság történelmi kényszerzubbonya. Nem voksolás, hanem alattvalóinak (micsoda kifejezés a 21. században!) szeretete tartotta hatalmon, valamint az a brit politikai hagyomány, amelynek – forradalmakkal, megrázkódtatásokkal, mély traumákkal alig-alig szegélyezett – kontinuus útján a monarchia hintója kényelmesen ringott. A 17. században volt utoljára Anglia köztársaság, de a rövid intermezzo emléke távoli és véres, s a republikanizmus ma sem vált ki rajongást a brit szigetlakók nagy részéből.

A köztársaságiak csekély tábora persze nem szerette a haszontalan intézményt, viszont az embert tisztelhette II. Erzsébetben. Rendíthetetlensége, munkabírása és elkötelezettsége, higgadt szolgálata valóban elismerésre méltó volt. A monarchisták a királyi palotákra pillantva a megszokott bútordarabokat, a régi dicsfény továbbélését, esetleg a birodalmi hagyomány – sok szempontból büszkeségre egyáltalán nem okot adó – photoshopolt képét látják viszont szívesen.

A populizmus beköszönte előtt a britek már kaptak egy populáris idolt, sőt, egy egész családot, amely rajongásuk és utálatuk tárgyává válhatott, amely alkalmasnak bizonyult a láthatatlan emocionális nemzeti kötelék fenntartására. Kormányok, rendszerek, focicsapatok jöttek, mentek, a Család meg maradt.

És vannak, akiket nem érdekel az intézmény ellentmondásossága, nem elkötelezett köztársaságpártiak, nem monarchisták, nem koronás főt, hanem egy idős embert látnak most eltávozni, aki már akkor is élt, amikor ők megszülettek, aki a második világégés meg- és túlélője volt. Élő szuvenír egy eltűnt korból, szem az eltávozott államférfiak, Sztálin, Churchill, Adenauer, Kennedy és kortársaik láncolatában, a háborút és a beköszöntő boldog békeidőket végigélő szemtanú.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.