Ki volt II. Erzsébet?

A pompás időutazás  

Külpol

Teljesen logikátlan, kész képtelenség, de szomorú republikánusok, letört demokraták siratják II. Erzsébetet. Hiába volt az általa képviselt intézmény merő anakronizmus, ósdi maradvány a 21. században, mégis elismerés, rajongás övezte őt, aki a múlt egy darabját képviselte.

Erzsébet legitimációját nem választás, a képviseleti demokrácia processzusa adta, hanem a tradíció, az örökletes alkotmányos királyság történelmi kényszerzubbonya. Nem voksolás, hanem alattvalóinak (micsoda kifejezés a 21. században!) szeretete tartotta hatalmon, valamint az a brit politikai hagyomány, amelynek – forradalmakkal, megrázkódtatásokkal, mély traumákkal alig-alig szegélyezett – kontinuus útján a monarchia hintója kényelmesen ringott. A 17. században volt utoljára Anglia köztársaság, de a rövid intermezzo emléke távoli és véres, s a republikanizmus ma sem vált ki rajongást a brit szigetlakók nagy részéből.

A köztársaságiak csekély tábora persze nem szerette a haszontalan intézményt, viszont az embert tisztelhette II. Erzsébetben. Rendíthetetlensége, munkabírása és elkötelezettsége, higgadt szolgálata valóban elismerésre méltó volt. A monarchisták a királyi palotákra pillantva a megszokott bútordarabokat, a régi dicsfény továbbélését, esetleg a birodalmi hagyomány – sok szempontból büszkeségre egyáltalán nem okot adó – photoshopolt képét látják viszont szívesen.

A populizmus beköszönte előtt a britek már kaptak egy populáris idolt, sőt, egy egész családot, amely rajongásuk és utálatuk tárgyává válhatott, amely alkalmasnak bizonyult a láthatatlan emocionális nemzeti kötelék fenntartására. Kormányok, rendszerek, focicsapatok jöttek, mentek, a Család meg maradt.

És vannak, akiket nem érdekel az intézmény ellentmondásossága, nem elkötelezett köztársaságpártiak, nem monarchisták, nem koronás főt, hanem egy idős embert látnak most eltávozni, aki már akkor is élt, amikor ők megszülettek, aki a második világégés meg- és túlélője volt. Élő szuvenír egy eltűnt korból, szem az eltávozott államférfiak, Sztálin, Churchill, Adenauer, Kennedy és kortársaik láncolatában, a háborút és a beköszöntő boldog békeidőket végigélő szemtanú.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.