Ki volt II. Erzsébet?

A pompás időutazás  

Külpol

Teljesen logikátlan, kész képtelenség, de szomorú republikánusok, letört demokraták siratják II. Erzsébetet. Hiába volt az általa képviselt intézmény merő anakronizmus, ósdi maradvány a 21. században, mégis elismerés, rajongás övezte őt, aki a múlt egy darabját képviselte.

Erzsébet legitimációját nem választás, a képviseleti demokrácia processzusa adta, hanem a tradíció, az örökletes alkotmányos királyság történelmi kényszerzubbonya. Nem voksolás, hanem alattvalóinak (micsoda kifejezés a 21. században!) szeretete tartotta hatalmon, valamint az a brit politikai hagyomány, amelynek – forradalmakkal, megrázkódtatásokkal, mély traumákkal alig-alig szegélyezett – kontinuus útján a monarchia hintója kényelmesen ringott. A 17. században volt utoljára Anglia köztársaság, de a rövid intermezzo emléke távoli és véres, s a republikanizmus ma sem vált ki rajongást a brit szigetlakók nagy részéből.

A köztársaságiak csekély tábora persze nem szerette a haszontalan intézményt, viszont az embert tisztelhette II. Erzsébetben. Rendíthetetlensége, munkabírása és elkötelezettsége, higgadt szolgálata valóban elismerésre méltó volt. A monarchisták a királyi palotákra pillantva a megszokott bútordarabokat, a régi dicsfény továbbélését, esetleg a birodalmi hagyomány – sok szempontból büszkeségre egyáltalán nem okot adó – photoshopolt képét látják viszont szívesen.

A populizmus beköszönte előtt a britek már kaptak egy populáris idolt, sőt, egy egész családot, amely rajongásuk és utálatuk tárgyává válhatott, amely alkalmasnak bizonyult a láthatatlan emocionális nemzeti kötelék fenntartására. Kormányok, rendszerek, focicsapatok jöttek, mentek, a Család meg maradt.

És vannak, akiket nem érdekel az intézmény ellentmondásossága, nem elkötelezett köztársaságpártiak, nem monarchisták, nem koronás főt, hanem egy idős embert látnak most eltávozni, aki már akkor is élt, amikor ők megszülettek, aki a második világégés meg- és túlélője volt. Élő szuvenír egy eltűnt korból, szem az eltávozott államférfiak, Sztálin, Churchill, Adenauer, Kennedy és kortársaik láncolatában, a háborút és a beköszöntő boldog békeidőket végigélő szemtanú.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.