A svájci UBS veszi át a pénzügyi nehézségekkel küzdő Credit Suisse-t

Külpol

A pénzügyi stabilitás biztosítása és a svájci gazdaság védelme érdekében.

A svájci UBS bankház veszi át a pénzügyi nehézségekkel küzdő riválisát, a Credit Suisse pénzintézetet

– közölte vasárnap este a svájci nemzeti bank (SNB). A jegybank 100 milliárd svájci frank (40 ezer milliárd forint) likviditási támogatást nyújt az átvételhez, amelynek keretében az UBS 3 milliárd svájci frankért (1200 milliárd forint) vásárolja meg a Credit Suisse-t.

A Credit Suisse UBS általi átvétele megoldás a pénzügyi stabilitás biztosítására, és a svájci gazdaság védelmére ebben a rendkívüli helyzetben – hangsúlyozták a svájci központi bank és az ország más hatóságai.

A második legnagyobb svájci bank átvétele a legjelentősebb bankfúzió Európában a 2008-as pénzügyi válság óta.

A mostani döntést a két bank, valamint a politikai élet és a felügyeleti hatóságok képviselőinek hosszadalmas tárgyalásai előzték meg a hétvégén. Az UBS a felvásárlás kockázatainak enyhítésére a svájci kormánytól 9 milliárd svájci frank (3600 milliárd forint) garanciát is kap bizonyos veszteségekre.

A 167 éves Credit Suisse az amerikai Silicon Valley Bank és a Signature Bank összeomlása nyomán sodródott válságba és a héten a svájci jegybanknak 50 milliárd svájci frankos (20 ezer milliárd forint) likviditási hitellel kellett kisegítenie. A két bank egyébként az utóbbi évben gyökeresen eltérő eredményt tudott felmutatni. Míg az UBS 2022-ben 7,6 milliárd dolláros (2800 milliárd forint) profitot termelt, addig a Credit Suisse veszteségei 7,9 milliárd dollárt (2900 milliárd forint) tettek ki. A Credit Suisse részvényei a tavalyi évhez képest 74 százalékkal estek, ugyanakkor az UBS részvényei viszonylag változatlan szinten maradtak.

Mindkét bank a 30 globális rendszerfontosságú pénzintézet közé tartozik, amelyek az illetékes hatóságok szoros megfigyelése alatt állnak, különös tekintettel arra, hogy a Credit Suisse összeomlása az egész pénzügyi rendszerre hatással lenne.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.