A svájci UBS veszi át a pénzügyi nehézségekkel küzdő Credit Suisse-t

Külpol

A pénzügyi stabilitás biztosítása és a svájci gazdaság védelme érdekében.

A svájci UBS bankház veszi át a pénzügyi nehézségekkel küzdő riválisát, a Credit Suisse pénzintézetet

– közölte vasárnap este a svájci nemzeti bank (SNB). A jegybank 100 milliárd svájci frank (40 ezer milliárd forint) likviditási támogatást nyújt az átvételhez, amelynek keretében az UBS 3 milliárd svájci frankért (1200 milliárd forint) vásárolja meg a Credit Suisse-t.

A Credit Suisse UBS általi átvétele megoldás a pénzügyi stabilitás biztosítására, és a svájci gazdaság védelmére ebben a rendkívüli helyzetben – hangsúlyozták a svájci központi bank és az ország más hatóságai.

A második legnagyobb svájci bank átvétele a legjelentősebb bankfúzió Európában a 2008-as pénzügyi válság óta.

A mostani döntést a két bank, valamint a politikai élet és a felügyeleti hatóságok képviselőinek hosszadalmas tárgyalásai előzték meg a hétvégén. Az UBS a felvásárlás kockázatainak enyhítésére a svájci kormánytól 9 milliárd svájci frank (3600 milliárd forint) garanciát is kap bizonyos veszteségekre.

A 167 éves Credit Suisse az amerikai Silicon Valley Bank és a Signature Bank összeomlása nyomán sodródott válságba és a héten a svájci jegybanknak 50 milliárd svájci frankos (20 ezer milliárd forint) likviditási hitellel kellett kisegítenie. A két bank egyébként az utóbbi évben gyökeresen eltérő eredményt tudott felmutatni. Míg az UBS 2022-ben 7,6 milliárd dolláros (2800 milliárd forint) profitot termelt, addig a Credit Suisse veszteségei 7,9 milliárd dollárt (2900 milliárd forint) tettek ki. A Credit Suisse részvényei a tavalyi évhez képest 74 százalékkal estek, ugyanakkor az UBS részvényei viszonylag változatlan szinten maradtak.

Mindkét bank a 30 globális rendszerfontosságú pénzintézet közé tartozik, amelyek az illetékes hatóságok szoros megfigyelése alatt állnak, különös tekintettel arra, hogy a Credit Suisse összeomlása az egész pénzügyi rendszerre hatással lenne.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.