Merényletek Koppenhágában

A szabadság ára

  • - kovácsy -
  • 2015. március 19.

Külpol

Európán kívül tombol a muszlim szélsőségesek terrorja: fejlevágások Líbiában, ezrek lemészárlása Nigériában. De folytatódik a merényletsorozat Európában is.

Ezúttal két ember halálát követően lelőtték a rendőrök a gyilkos merénylőt, de így is megállapítható egyfajta szerkezeti párhuzam a tizenkét halottat követelő januári párizsi tömegmészárlás és a mostani koppen­hágai lövöldözések között. Akkor is és most is a szó­lás­szabadsággal (a muszlim értékek felől nézve az istenkáromlással) kapcsolatos intézmény, helyzet volt az egyik célpont, a másik pedig a zsidósággal függött össze.

Mint még jól emlékszünk, Párizsban a kegyetlenül szatirikus, erősen balos Charlie Hebdo szerkesztősége volt az első célpont, a második meg egy kóser kereskedés. Koppenhágában egy karakteresen egyértelmű cím alatt futó nyilvános beszélgetés hívta ki a lövöldöző gyűlöletét: „Művészet, istenkáromlás és szólásszabadság”. Nyilván olaj volt a tűzre, hogy az egyik résztvevő Lars Vilks svéd rajzoló volt, akinek nyolc éve jelentek meg Mohamedet kifigurázó karikatúrái a balosnak éppenséggel nem mondható Jyllands-Posten című lapban, egyfajta öncenzúravita keretében. Vilks azóta is védőőrizet alatt áll, miután az ügy az egész mohamedán világban dühödt reakciókat váltott ki, beleértve bizonyos, Dániával szembeni kereskedelmi szankciókat is.

A rendezvény helyszínére a támadó nem tudott behatolni, kívülről, az ablakon át, véletlenszerűen tüzelt. Egy résztvevő halt meg, egy Finn Noergaard nevű 55 éves filmrendező, két rendőr pedig megsebesült. A vita egy másik résztvevője az Allahu akbar! (Allah a legnagyobb!) kiáltást vélte hallani, miközben ő maga is elrejtőzött. Azután többedmagával folytatta a beszélgetést az erőszakkal történő szándékosan kihívó szembeszegülés jeleként.

A támadónak mindezek után sikerült autóval – később pedig taxira váltva – megszöknie, hogy aztán éjfél után újból akcióba lendüljön. Ezúttal egy zsinagógához ment, ahol éppen a vége felé tartott egy lány felnőtté avatási ünnepsége (bát micvája), amelyet rendőrök és a hitközséghez tartozó férfiak is őriztek. Az utóbbiak közül a merénylőnek egyet sikerült leterítenie, két rendőrt pedig megsebesített. Eddigre a hatóságok már tudták, hol lakik, úgyhogy vártak rá, a találkozást azonban lerövidítette, hogy rájuk is tüzet nyitott az immár kétszeres gyilkos, amit ők erőteljesen viszonoztak. Így aztán ő maga is meghalt, úgyhogy akciói hátteréről, esetleges támogatóiról vagy felbujtóiról immár nem lesz könnyű információkat szerezni. Igaz, időközben már letartóztattak két személyt, akik a vád szerint fegyvereket szereztek neki, illetve segítették a rejtőzködésben.

A 22 éves fiatalember, Omar El-Huszein szülei egy palesztin menekülttáborból érkeztek, és telepedtek le Dániában. Fiuk már itt született, és iskolatársai emlékei szerint értelmes, viszont hirtelen haragú ember volt, aki szívesen bonyolódott vitákba az arab–izraeli konfliktus tárgykörében. Aztán az előmenetele elakadt, csupán a kickbox iránt mutatott érdeklődést. Elköltözött otthonról, és dílerkedésből tartotta fenn magát. A bevándorlók lakta városrészben, ahol élt, nem tartozott egyik bandához, baráti körhöz sem – elutasították, nem illett közéjük, jegyezték meg helyi lapok. Ezután már meredek lett a lejtő: megkéselt egy fiatalembert, és még szerencséje volt, hogy nem gyilkossági kísérlet, hanem testi sértés miatt ítélték el. Két hete szabadult.

Nem lehet tudni, érték-e mindeközben olyan hatások, amelyek iszlamista irányba mozdították volna el a nézeteit. A börtönből mindenesetre értesítették a hírszerzést, amelynek ugyanúgy kikerült a látóköréből, mint a párizsi merénylő testvérek.

Miközben Franciaországban teljes mértékben bevett érték a szólásszabadság, hozzá kapcsolódva a laicizmus, amely a blaszfémia számára is szabad utat jelent, Dániában kissé más a helyzet. Törvényei között még mindig ott van egy, amely tiltja az istenkáromlást. Az is igaz, hogy ennek alapján 1938 óta senkit sem ítéltek el, úgyhogy – miként Xavier Landes, a koppenhágai egyetem politikai és gazdaságfilozófiai kutatója megállapítja – a két ország a szólásszabadság maximumát képviseli. Ugyanakkor nagyon sokáig teljes mértékben homogén volt a lakossága nyelvi és vallási szempontból is, ami még ma is megnehezíti az újonnan érkezők számára
a beilleszkedést. Az elmúlt időkben Dániából több mint százan utaztak Irakba és Szíriába harcolni, ami arra utal, hogy a hivatalos szintű befogadás nem biztosítja még az itt születettek számára sem az otthonosság érzetét.

Sokkal rejtélyesebb az antiszemitizmus megjelenése – aminek ez a mostani merénylet azért semmiképp sem tendenciaszerű bizonyítéka. Furcsa is volna egy ilyen, tömeges érzületi fordulat, mert Dánia a második világháború idején éppen hogy ellentétes irányú, egységes kiállásával tüntette ki magát. Franciaországban, mint tudjuk, más volt a helyzet, és az elmúlt évtizedek folyamán, ha ritkásan is, de mindig voltak antiszemita megmozdulások, kegyeletsértő akciók. Arra kell következtetnünk, hogy a dániai antiszemitizmus hordozói maguk a bevándorlók – hiába is igyekszik a dán állam minél tökéletesebben integrálni, a nemzet részeként tekinteni őket. Valószínű, hogy ez a helyes álláspont, csak éppen a reméltnél sokkal több időt vesz igénybe, mire a bevándorlók megértik és osztják az őslakosság által természetesnek tartott szabadságjogi alapelveket.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.