Az Egyesült Államok egykori külügyminisztere hétfőn érkezett Pekingbe, Hszi Csin-ping csütörtökön fogadta – írja a Telex a BBC cikke nyomán. A kínai elnök országa barátjának nevezte a száz esztendős Kissingert, akinek az 1970-es években kulcsszerepe volt abban, hogy Kína kikerült a nemzetközi elszigeteltségből – nem mellesleg a népi Kína csak ekkor, 1971-ben foglalta el helyét az ENSZ Nemzetbiztonsági Bizottság öt állandó tagjának egyikeként, ahol addig Tajvan – a Kínai Köztársaság – képviselte az országot.
Kissinger lehet az a nem hivatalos csatorna, amelyen keresztül Washington és Peking közeledhet egymáshoz a két ország diplomáciai – stratégiai, gazdasági alapokból kiinduló – feszültségének idején.
Hogy ez így van, azt jelzi az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének héten adott nyilatkozata, amely szerint nem lenne meglepetés, ha Kissinger röviden tájékoztatást adna útjáról. Ez ezért is fontos, mert
Kissinger nem hivatalos küldöttként nagyobb mozgástérrel rendelkezik, így kötöttségek nélkül megtehette, hogy találkozzon a kínai védelmi miniszterrel is, akivel szemben amerikai szankciók vannak érvényben.
Li Sangfu 2018-ban Oroszországtól vásárolt fegyverek miatt került fel a szankciós listára. A szankciók ellen tiltakozva Peking legutóbb nem is járult hozzá, hogy Li Szingapúrban találkozzon az amerikai védelmi miniszterrel, Kissingernek tehát kulcsszerepe lehet Peking és Washington párbeszédének elmélyítésében. A látogatás kínai fogadtatása jelzi, hogy Kína kész a párbeszédre, de ehhez a Li vel szembeni szankciók feloldását is elvárja.
Ezzel egybevághat a veterán amerikai diplomata egy decemberi interjúja, amelyben kritizálta a demokrata Joe Biden és republiknus elődje, Donald Trump kormányzatának hozzáállását, amely szerinte akadályozta az érdemi párbeszédet Kínával.
A politikai pályafutása alatt a republikánusok liberális szárnyát képviselő, Námetországban született Kissinger 1969 és 1975 között Nixon és Ford elnökök külpolitikai tanácsadója volt, 1973-77-ig a külügyminiszteri posztot is betöltötte.
Kissinger szerint a két ország kapcsolata a globális béke meghatározó összetevője kell, hogy legyen, Peking és Washington nem engedheti meg, hogy ellenségként tekintsenek egymásra.
Az ellenséges viszony azonban aktív szakaszban van, ennek geopolitikai vetülete Tajvan, amelynek biztonságát az Egyesült Államok katonai jelenléttel szavatolja, miközben Kína is egyre aktívabban jelzi hadgyakorlatokkal, hogy a szigetet Kína elválaszthatatlan részének tekinti.
Hogy miért is érdemes figyelmet fordítani Kissinger kínai látogatására, azt 25 évvel ezelőtt megjelent, ezeroldalas művét tanulmányozva sejthetjük meg. Diplomácia című könyvében Kissinger azt állítja, hogy a diplomáciatörténet két szemléletmód változó érvényesülésének története: a reálpolitikáé és a politikai moralizmusé:
