Elnökválasztás Algériában

A vég kezdete

  • - kovácsy -
  • 2014. május 30.

Külpol

Demokratikus körülmények között meglehetősen furcsának mondható egy olyan, elsöprő (85 százalékos) elnökválasztási győzelem, amely úgy születik meg, hogy a nyertes még csak részt sem vesz a saját kampányában. Abdelaziz Buteflikának viszont sikerült a mutatvány, és így immár negyedszer ismétel az algériai államfői tisztségben. Pedig az ország, ha nem is tartozik a makulátlan demokráciák közé, diktatúrának sem nevezhető, hiszen az uralmat több, egymással szövevényes viszonyban álló hatalmi centrum gyakorolja.

Buteflika elmúlt 77 éves, betegségei az utóbbi időben ágyhoz kötik, nyilvános beszédet már vagy két éve nem mondott, a tévében csak külföldi politikusok látogatása kapcsán mutatják pár percre, amint éppen üdvözlésre feltápászkodik kerekes székéből. Nem nélkülözi az abszurditást, hogy kampányában egy hétfős testület járta helyette az országot: a nyomaték kedvéért három volt kormányfő, a szenátus elnöke, két miniszter és a legnagyobb párt, a Nemzeti Felszabadítási Front képviselte, kifejezésre juttatva a politikai elit támogatását. Politikusi tapasztalatai azonban messzire nyúlnak vissza, bő tizenöt évig (25 éves korától, 1963-tól) külügyminiszter volt, vagyis otthonosan eligazodik a színfalak mögötti nem szűnő és gyakran kíméletlen politikai küzdelmek világában. Alighanem ezért - kompromisszumos megoldásként - lehetett elnök 2002-ben, és sikerült is megfelelnie az időszak elvárásainak. Ekkor kezdett lecsengeni a tíz évig tartó, hatvanezer emberéletet követelő polgárháború, amely a radikalizálódó iszlamistákat állította szembe a fegyveres erőkkel, kiterjesztve a vérontást a két fél aktív tagságának szűkebb környezetére (család, lakóhely) is.

Az akkori végleges pacifikáció Buteflika nevéhez fűződik - bár az is igaz, hogy megkönnyítette a dolgát az érthető módon elmélyült elégedetlenség a háborús közállapotokkal. A polgárháború természetesen a gazdaságnak sem tett jót, egyébként is feszültséget teremtett a társadalom fiatalodása és a munkahelyek szűkössége. Algéria jórészt kőolaj- és földgázkitermelésből él, exportbevételeit szinte kizárólag ebből nyeri, és költségvetési bevételeinek kétharmada is innen származik. A természeti kincs bősége és az ebből fakadó kényelmes költségvetési többlet jó alapot teremthetne egy hosszabb távra szóló, a diverzifikációra törekvő gazdaságpolitikához, amit Buteflika meg is hirdetett a energiaszektoron kívüli gazdasági területek fejlesztése céljából, de az eredmények - például a hatalom környékén virágzó korrupció miatt - kevéssé mutatkoznak.

Visszatérve magához az április 17-i elnökválasztáshoz, mindenképpen le kell szögezni, hogy a lakosság egy része magát a sok szenvedés után visszakapott stabilitást azonosítja az államfő személyével. Ez a stabilitás egyfajta mozdulatlansággal jár, amit a jelek szerint sokan nem tartanak túlzott árnak. Akik fiatalabbak annál, semhogy tudatosan élhették volna át a vészterhes 90-es éveket, elégedetlenek a közállapotokkal, és a megosztottságot az alacsony, alig több mint 50 százalékos részvételi arány is jelezte. Hivatalos bojkottot ezúttal nem szerveztek (mint tíz éve két ellenzéki párt is), de a távolmaradás ettől még sok esetben a rendszerrel szembeni ellenállás kifejeződése volt. Buteflikának összesen öt ellenfele volt, de közülük a legesélyesebb, Ali Benflis korábban - Buteflika alatt - maga is miniszterelnök volt. Hiába járta be az egész országot - egy Boeing 737-tel, utalva az üzleti körökkel fenntartott jó kapcsolataira - a kampánya során, nem sikerült megváltoztatnia a közhangulatot, amely elsősorban azt érzékelte, hogy a versengés ugyanazon a politikai eliten belül zajlik. Így csak 12,3 százalékra futotta a támogatásából - talán azért is, mert miközben már a választások előtt ordas csalások valószínűségére figyelmeztetett, algériai ellenzéki lapok arról írtak, hogy amikor korábban ő irányította Buteflika kampányát, maga is kreatív módon vett részt az elnök számára kedvező eredmények formálásában.

És hát Benflis sem hajlandó véleményt nyilvánítani abban a kérdésben, hogy helyes volt-e 1992-ben félbeszakítani a választásokat. (A parlamenti választások első fordulójában váratlanul magas szavazati aránnyal szereztek vezetést az iszlamista pártok, amire a hatalom elállt a második forduló megtartásától, a fegyveres erők vették a kezükbe az ügyek irányítását, az iszlamista vezető politikusokat őrizetbe vették, és mindez a már említett polgárháborúhoz vezetett.) Az érintetteknek biztosítandó jóvátétel kérdésében viszont nyitottnak mondta magát. A szavazást követően aztán - a konkrét bizonyítékok tekintetében nem túl meggyőző módon - győztesnek jelentette ki magát a 69 éves kihívó, aki szemlátomást már a Buteflika utáni időkre pozicionálja magát. Hogy mi történik, ha az elnök nem képes kitölteni negyedik mandátumát? A megoldás kulcsa természetesen a politikai elitnél van, amelyen belül az utóbbi években egyre nagyobb súlya lett magának a Buteflika-klánnak, élén az elnök testvéreivel. Egyértelműnek tűnik, hogy már ez a negyedik jelölés is a hatalmi küzdelem nyitott voltára utal. Kérdéses, hogy mennyire lesznek képesek az önkorlátozásra a hatalmi erők, demokratikus útra tudják-e terelni ellentéteiket.

Több ellenzéki politikus kifejezetten katasztrofálisnak lát még öt évet Buteflikával. Megválasztását követően az ország keleti részében 11 katonát ölt meg az al-Káida helyi szervezete. Három éve nem fordult elő ennyire súlyos támadás, de ez még nem feltétlenül jelenti a vég kezdetét. Később a kabilok lakta keleti országrészben volt tüntetés, amelyet kíméletlenül elfojtottak. Ez sem különös, Algériában átlagosan három-négy ilyen-olyan tüntetés jut egy napra (lásd például képünkön). Az igazán súlyos problémát az ország leszakadása jelenti a gazdaság, a népjólét és az emberi jogok minden területén.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.