Szakadozni látszik a szlovák kormánykoalíció az abortuszvita miatt. Pontosabban a művi terhességmegszakítás ürügyén kirobbant liberális-kereszténydemokrata ellentét miatt. Nemcsak a szakértők, hanem a politikusok is figyelmeztetnek, hogy a magzatelhajtás lehetősége, illetve tiltása csak ürügy a pofozkodásra.Az új Polgári Szövetség (ANO) és a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) a tavaly októberi, viharosan gyors kormányalakítás óta nem szíveli egymást. A gyűlöletjáték legújabb tárgya az abortusztörvény. A liberális ANO törvénytervezetet nyújtott be, amely megengedné, hogy súlyos esetekben akár a 24. hétig is el lehessen hajtani a magzatot. Ott csúszott baki a folyamatba, hogy ezt elfelejtette egyeztetni a kormánypártokkal, s az ellenzék segítségével juttatta második olvasatba a javaslatot. (A történelmi hűség kedvéért: három magyar, értsd MKP-s és három SDKU-s, értsd Dzurinda-párti honatya is támogatta a tervezetet.) A nem egyeztetés legfőbb okát kereszténydemokratáknak hívják, no meg koalíciós szerződésnek.
A szlovák koalíciós szerződés
valahogy úgy szól, hogy azok a témák, amelyek nem szerepelnek benne, tabunak számítanak, vagyis négy évig nem feszegetik a kérdést. Ezt a pontot mindenki úgy értelmezte, hogy az az állapot számít, amely a szerződés aláírásának pillanatában volt érvényes. Csak azzal foglalkozhatnak, amiben megegyeztek, pontosabban amit a kormány programnyilatkozatába belesűrítettek. A parlamentben csak a négy koalíciós párt együttesen fogadhat el törvényt, ha valaki az ellenzékkel kokettálva gyűri át akaratát, kihagyva a koalíciós partnereket, megsérti a szerződést, amit ezáltal fel lehet bontani. Igen ám, de az abortusz kérdésében nehéz meghatározni, hogy mi volt érvényben a koalíció megkötésének pillanatában. Papíron az, hogy Szlovákiában terhessége 12. hetéig bárki orvosi okokra való hivatkozás nélkül elvetethette gyermekét. Ezt kiegészítette egy miniszteri rendelet, amely alapján, ha a magzatnál genetikai hibát fedeznek fel, a magzat elhajtható a 24. hétig. A képlet tiszta lenne, ha a kereszténydemokraták az élet védelmére hivatkozva nem támadták volna meg a miniszteri rendeletet és magát a törvényt az alkotmánybíróságon. Természetesen még a koalíció megkötése előtt. Tehát a kérdés az, melyik az eredeti állapot, már ha talárosék úgy döntenének, hogy az állapot alkotmányellenes volt. Akkor kinek van igaza? A kereszténydemokraták állítják, ők nem akarnak semmit sem megváltoztatni, csak annyi történt, hogy az alaptörvénnyel akarják összhangba hozni az abortusztörvényt. Ez alapján - mondja a KDH - csak annyi történne, hogy nem úgy járnának a lányok orvoshoz, mint a piacra, nem lenne egyszerű azt mondani, ketten lettem, legyek egyedül. Vagyis csak akkor lehetne művileg megszakítani a terhességet, ha az anya vagy a magzat élete veszélyben forogna. A miniszteri rendeletről hallani sem akar a KDH, a 24. hétben már csak pihenhet az anya, mással nem foglalkozhat. Persze a kereszténydemokraták kötik az ebet a karóhoz, hogy a koalíciókötés idején ők már alkotmánybírósághoz fordultak, tehát az alaphelyzet eleve labilis volt. Az ANO kezdeményezése szerintük a labilis alaphelyzeten is túllő. Hogyan nézhetnének választóik szemébe, ha kormányzásuk idején liberalizálnák az abortusztörvényt? - hányják szemre a költői kérdést a kereszténydemokraták. A liberálisok állítják: semmi mást nem akarnak, csak konzerválni a helyzetet. Egy miniszteri rendeletet szeretnének törvényerőre emelni csupán, amely érvényben volt a koalíciókötés idején. Szerintük a már élő emberekre is vonatkoznia kellene az élethez való jognak, az anyát is védeni kell, jogában áll eldönteni, hogy mit tud vállalni. Azzal a helyzettel egyelőre nem foglalkoznak, hogy ha az alkotmánybíróság kedvezőtlen döntést hozna, mi lenne agendájukkal. Hogyan nézhetnének választóik szemébe, ha kormányzásuk idején szigorítanák az abortusztörvényt? - hányják szemre a költői kérdést a liberálisok. Mindhárom koalíciós partner arra próbálta meg rávenni a liberálisokat, hogy a második olvasat előtt vonják vissza javaslatukat, s várják meg az alkotmánybíróság döntését. A három jobboldali párt most egy emberként ostorozza a liberálisokat, akik nem vevők a szado-mazóra, nem vonták vissza a javaslatukat. Bugár Béla (Magyar Koalíció Pártja, elnök) szerint a megoldás egyszerű: létezett a koalíciós szerződés megkötése idején egy jogi rend, aminek érvényesnek kell maradnia. Ha
az alkotmánybíróság
esetleg alkotmányellenesnek ítélné a jelenlegi rendszert, akkor úgy kell módosítani a jogszabályt, hogy az mindenkinek jó legyen, de leginkább hasonlítson a jelenlegi helyzetre (ez esetben az ANO jönne ki jobban a játékból). Hogy miért nem engedett a kísértésnek az ANO, arra több magyarázat van. Mikulás Dzurinda kormányfő a halogatás nagymestere. Még ha nem szokványos megoldás is, "oda szokott hatni", ha valami esetleg nem az ő elképzelései alapján alakul. Az ANO attól fél, finom ráhatással akár három évig is elhúzódhat, mire az alkotmánybíróság dűlőre jut, s akkor oda az arculat. Az ANO Pavol Rusko sajtómágnás pártja, övé a Szlovákiában messze legnézettebb kereskedelmi adó, a Markíza. A liberálisok 8,01 százalékkal jutottak parlamentbe, századszázaléknyi pontossággal ugyanannyival, mint négy évvel korábban a szintén a Markíza által kitalált SOP (Rudolf Schuster államfő tömörülése), amely azonban a négy év kormányzás alatt teljesen eljátszotta magát, s eltűnt a politikai süllyesztőben. Nos, ettől a sorstól retteg Rusko és pártja. Több konfrontációban alulmaradtak már a kormányban, s ha ezt a csatát sem tudják megnyerni, lassan, de biztosan csúsznak majd a politikai pöcegödörbe. A parlamentnek e héten kell szavaznia (mire a nyájas olvasó kézbe veszi a Narancsot, valószínűleg már túl is van rajta) második olvasatban az abortusztervezetről, ami minden bizonnyal átmegy. A kérdés most az, hogy a liberálisok hajlandóak lesznek-e a harmadik olvasat előtt pauzát tartani. Ha igen, teljesen másról fog szólni a szlovákiai nyár. A hét elején ugyanis már nem az abortusztörvény körül forgott a szlovák világ, hanem egy másik elvetélt ötlet, a kedvezménytörvény körül. Az ANO és a KDH is nagy kedvvel harapott bele az MKP-ba, terelendő egy kicsit a figyelmet a meddő vitáról. A pole position azonban Dzurindáé az MKP-ellenes kedvezményharcban. S valószínűleg most ő taktikázott a legjobban. Mindenkibe belerúgott egy kicsit, tudva, hogy ebből a koalícióból senki sem akar kilépni. Ezt ugyanis mindegyik fél igyekezett leszögezni, még ha az ANO valamikor fenyegetőzött is ezzel. Azért a konc az úr.
Molnár Norbert
