Abortuszvita a szlovák kormánykoalícióban: Varrás mentén hasadoz

Külpol

Szakadozni látszik a szlovák kormánykoalíció az abortuszvita miatt. Pontosabban a művi terhességmegszakítás ürügyén kirobbant liberális-kereszténydemokrata ellentét miatt. Nemcsak a szakértők, hanem a politikusok is figyelmeztetnek, hogy a magzatelhajtás lehetősége, illetve tiltása csak ürügy a pofozkodásra.

Szakadozni látszik a szlovák kormánykoalíció az abortuszvita miatt. Pontosabban a művi terhességmegszakítás ürügyén kirobbant liberális-kereszténydemokrata ellentét miatt. Nemcsak a szakértők, hanem a politikusok is figyelmeztetnek, hogy a magzatelhajtás lehetősége, illetve tiltása csak ürügy a pofozkodásra.Az új Polgári Szövetség (ANO) és a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) a tavaly októberi, viharosan gyors kormányalakítás óta nem szíveli egymást. A gyűlöletjáték legújabb tárgya az abortusztörvény. A liberális ANO törvénytervezetet nyújtott be, amely megengedné, hogy súlyos esetekben akár a 24. hétig is el lehessen hajtani a magzatot. Ott csúszott baki a folyamatba, hogy ezt elfelejtette egyeztetni a kormánypártokkal, s az ellenzék segítségével juttatta második olvasatba a javaslatot. (A történelmi hűség kedvéért: három magyar, értsd MKP-s és három SDKU-s, értsd Dzurinda-párti honatya is támogatta a tervezetet.) A nem egyeztetés legfőbb okát kereszténydemokratáknak hívják, no meg koalíciós szerződésnek.

A szlovák koalíciós szerződés

valahogy úgy szól, hogy azok a témák, amelyek nem szerepelnek benne, tabunak számítanak, vagyis négy évig nem feszegetik a kérdést. Ezt a pontot mindenki úgy értelmezte, hogy az az állapot számít, amely a szerződés aláírásának pillanatában volt érvényes. Csak azzal foglalkozhatnak, amiben megegyeztek, pontosabban amit a kormány programnyilatkozatába belesűrítettek. A parlamentben csak a négy koalíciós párt együttesen fogadhat el törvényt, ha valaki az ellenzékkel kokettálva gyűri át akaratát, kihagyva a koalíciós partnereket, megsérti a szerződést, amit ezáltal fel lehet bontani. Igen ám, de az abortusz kérdésében nehéz meghatározni, hogy mi volt érvényben a koalíció megkötésének pillanatában. Papíron az, hogy Szlovákiában terhessége 12. hetéig bárki orvosi okokra való hivatkozás nélkül elvetethette gyermekét. Ezt kiegészítette egy miniszteri rendelet, amely alapján, ha a magzatnál genetikai hibát fedeznek fel, a magzat elhajtható a 24. hétig. A képlet tiszta lenne, ha a kereszténydemokraták az élet védelmére hivatkozva nem támadták volna meg a miniszteri rendeletet és magát a törvényt az alkotmánybíróságon. Természetesen még a koalíció megkötése előtt. Tehát a kérdés az, melyik az eredeti állapot, már ha talárosék úgy döntenének, hogy az állapot alkotmányellenes volt. Akkor kinek van igaza? A kereszténydemokraták állítják, ők nem akarnak semmit sem megváltoztatni, csak annyi történt, hogy az alaptörvénnyel akarják összhangba hozni az abortusztörvényt. Ez alapján - mondja a KDH - csak annyi történne, hogy nem úgy járnának a lányok orvoshoz, mint a piacra, nem lenne egyszerű azt mondani, ketten lettem, legyek egyedül. Vagyis csak akkor lehetne művileg megszakítani a terhességet, ha az anya vagy a magzat élete veszélyben forogna. A miniszteri rendeletről hallani sem akar a KDH, a 24. hétben már csak pihenhet az anya, mással nem foglalkozhat. Persze a kereszténydemokraták kötik az ebet a karóhoz, hogy a koalíciókötés idején ők már alkotmánybírósághoz fordultak, tehát az alaphelyzet eleve labilis volt. Az ANO kezdeményezése szerintük a labilis alaphelyzeten is túllő. Hogyan nézhetnének választóik szemébe, ha kormányzásuk idején liberalizálnák az abortusztörvényt? - hányják szemre a költői kérdést a kereszténydemokraták. A liberálisok állítják: semmi mást nem akarnak, csak konzerválni a helyzetet. Egy miniszteri rendeletet szeretnének törvényerőre emelni csupán, amely érvényben volt a koalíciókötés idején. Szerintük a már élő emberekre is vonatkoznia kellene az élethez való jognak, az anyát is védeni kell, jogában áll eldönteni, hogy mit tud vállalni. Azzal a helyzettel egyelőre nem foglalkoznak, hogy ha az alkotmánybíróság kedvezőtlen döntést hozna, mi lenne agendájukkal. Hogyan nézhetnének választóik szemébe, ha kormányzásuk idején szigorítanák az abortusztörvényt? - hányják szemre a költői kérdést a liberálisok. Mindhárom koalíciós partner arra próbálta meg rávenni a liberálisokat, hogy a második olvasat előtt vonják vissza javaslatukat, s várják meg az alkotmánybíróság döntését. A három jobboldali párt most egy emberként ostorozza a liberálisokat, akik nem vevők a szado-mazóra, nem vonták vissza a javaslatukat. Bugár Béla (Magyar Koalíció Pártja, elnök) szerint a megoldás egyszerű: létezett a koalíciós szerződés megkötése idején egy jogi rend, aminek érvényesnek kell maradnia. Ha

az alkotmánybíróság

esetleg alkotmányellenesnek ítélné a jelenlegi rendszert, akkor úgy kell módosítani a jogszabályt, hogy az mindenkinek jó legyen, de leginkább hasonlítson a jelenlegi helyzetre (ez esetben az ANO jönne ki jobban a játékból). Hogy miért nem engedett a kísértésnek az ANO, arra több magyarázat van. Mikulás Dzurinda kormányfő a halogatás nagymestere. Még ha nem szokványos megoldás is, "oda szokott hatni", ha valami esetleg nem az ő elképzelései alapján alakul. Az ANO attól fél, finom ráhatással akár három évig is elhúzódhat, mire az alkotmánybíróság dűlőre jut, s akkor oda az arculat. Az ANO Pavol Rusko sajtómágnás pártja, övé a Szlovákiában messze legnézettebb kereskedelmi adó, a Markíza. A liberálisok 8,01 százalékkal jutottak parlamentbe, századszázaléknyi pontossággal ugyanannyival, mint négy évvel korábban a szintén a Markíza által kitalált SOP (Rudolf Schuster államfő tömörülése), amely azonban a négy év kormányzás alatt teljesen eljátszotta magát, s eltűnt a politikai süllyesztőben. Nos, ettől a sorstól retteg Rusko és pártja. Több konfrontációban alulmaradtak már a kormányban, s ha ezt a csatát sem tudják megnyerni, lassan, de biztosan csúsznak majd a politikai pöcegödörbe. A parlamentnek e héten kell szavaznia (mire a nyájas olvasó kézbe veszi a Narancsot, valószínűleg már túl is van rajta) második olvasatban az abortusztervezetről, ami minden bizonnyal átmegy. A kérdés most az, hogy a liberálisok hajlandóak lesznek-e a harmadik olvasat előtt pauzát tartani. Ha igen, teljesen másról fog szólni a szlovákiai nyár. A hét elején ugyanis már nem az abortusztörvény körül forgott a szlovák világ, hanem egy másik elvetélt ötlet, a kedvezménytörvény körül. Az ANO és a KDH is nagy kedvvel harapott bele az MKP-ba, terelendő egy kicsit a figyelmet a meddő vitáról. A pole position azonban Dzurindáé az MKP-ellenes kedvezményharcban. S valószínűleg most ő taktikázott a legjobban. Mindenkibe belerúgott egy kicsit, tudva, hogy ebből a koalícióból senki sem akar kilépni. Ezt ugyanis mindegyik fél igyekezett leszögezni, még ha az ANO valamikor fenyegetőzött is ezzel. Azért a konc az úr.

Molnár Norbert

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.