Afrikai háborús bűnös a bíróság előtt: Vér és gyémánt

  • - kovácsy -
  • 2007. július 12.

Külpol

A múlt héten elkezdődött Hágában Charles Taylor pere. Tizenegy rendbeli háborús, emberiesség elleni és a nemzetközi humanitárius jogba ütköző bűncselekménnyel vádolják - pontosabban azzal, hogy elrendelte, elősegítette, illetve tudomásul vette a különféle rémtetteket.

A múlt héten elkezdődött Hágában Charles Taylor pere. Tizenegy rendbeli háborús, emberiesség elleni és a nemzetközi humanitárius jogba ütköző bűncselekménnyel vádolják - pontosabban azzal, hogy elrendelte, elősegítette, illetve tudomásul vette a különféle rémtetteket.

*

A háborús bűnöket, amelyek miatt a volt libériai elnöknek felelnie kell, Sierra Leonéban követték el, ám a történet még csak nem is a szomszédos Libériában, hanem az akkor még békében élő Elefántcsontparton kezdődött. Ide érkezett Taylor, aki az Egyesült Államokból a XIX. század első felében hazatelepített rabszolgautódok államában előzőleg már töltött be kormányzati tisztséget. A hetvenes években Amerikában járt egyetemre, ahová vissza is tért, miután sikkasztási ügyek miatt forró lett számára a hazai talaj. Utánanyúltak, nemzetközi körözési parancs alapján börtönbe is került, de aztán máig homályos körülmények között sikerült megszöknie, hogy aztán egy líbiai kiképzőtáborban bukkanjon fel, úgy 1986-ban. Itt ismerkedett meg a Sierra Leone-i Foday Sankoh-val, későbbi szövetségesével. Ezután került Elefántcsontpartra, ahol továbbadta néhány tucat libériai menekültnek a Kadhafi hadseregétől szerzett ismereteit. Csoportja, a Libériai Nemzeti Hazafias Front (NPLF) 1989 decemberében hatolt be az ország területére, majd gyors népszerűséget szerezve sikeresen eljutottak a fővárosig, Monroviáig, ahol az egyik harcostársa (és riválisa), bizonyos Prince Johnson vezetésével elfogták, megkínozták és megölték a puccsista őrmesterből lett, okkal népszerűtlen Samuel Doe államfőt. Ezután még további hat évig tartott a polgárháború, amelyet nem sokkal később egy újabb követett. Ennek már az időközben államfővé választott Taylor elmozdítása volt a célja (részletesen minderről: Polgárháború Libériában: Remény nélkül, Magyar Narancs, 2003. június 29.). Végül 2003 augusztusában mondott le, és 2006-ban fogták el Nigériában. A véres polgárháborúban kétszázezren haltak meg, egymillióan földönfutók lettek. Jelenleg a kiéleződött törzsi ellentétek enyhülésének és a teljesen tönkrement alapinfrastruktúra újjáépülésének nehéz időszakát éli az ország, Afrika első választott női államfője, Ellen Johnson-Sirleaf irányítása alatt.

Sierra Leone Taylor hatalmi törekvéseinek és háborújának botcsinálta szponzoraként került a történetbe: a kis országban jelentős gyémántlelőhelyek vannak. Taylor felkelői 1991-ben először maguk csaptak át a határon, hogy bányákat foglaljanak. Aztán a Líbiában megismert, hadseregfotósból lett harcostárs, Foday Sankoh 1991-ben maga is felkelést indított az Egyesült Forradalmi Front (RUF) nevű szervezet élén. Az ő kiinduló bázisa értelemszerűen Libériában, a Taylor fennhatósága alatt álló területen volt. Az üzlet beindult, legfeljebb Sierra Leone kezdetben még valamelyest lelkesedő népe csalódott, amennyiben egyáltalán tudott róla és rettenetes helyzetében érdekelte, hogy a gyémántüzlet hasznát nem az ő helyzetének a javítására, hanem fegyverekre, az immár két országban zajló háborúra költik.

A RUF mint szervezet egyik figyelemre méltó különlegessége az volt, hogy lényegében nincs semmiféle - sem szocialista, sem nacionalista - ideológiája, vállalt célja. A másik pedig a mértéktelen kegyetlenség: itt bukkantak föl Afrikában először a szüleiktől elrabolt, illetve meggyilkolásukra kényszerített gyerek katonák, itt terjedt el, hogy egész falvak lakosságát legyilkolták vagy kéz- és láblevágással megcsonkították, hogy képtelenné tegyék őket a fizikai munkára. Az évek során aztán egyre több fegyveres csoport bukkant fel, amelyek részben a felkelőkből, részben a kormánycsapatok katonáiból alakultak, és szintén részt akartak a gyémántbevételekből, és a fegyvertelen lakossággal szemben is a jól bevált, borzalmas módszereket alkalmazták.

A felkelés nem járt sikerrel, mert a nyugat-afrikai gazdasági közösség, az ECOWAS a kormány mellé állt, ami konkrét nigériai katonai jelenléttel - valamint amerikai és brit logisztikai támogatással - is járt. Mindezek és az új meg új béketárgyalások ellenére a harcok még évekig zajlottak, azután is, hogy 1999-ben ENSZ-csapatok is érkeztek az országba. A lázadók lefegyverzése 2001-ben kezdődött el, egy évvel később választásokat tartottak, amelyeken indulhatott a RUF utóda is, de képviselői helyet nem tudott szerezni, ami kevéssé meglepő az előzmények fényében.

*

Az ENSZ Sierra Leone-i Különleges Bíróságát a nyugat-afrikai ország újraválasztott államfőjének, Ahmad Tejan Kabbahnak a kezdeményezésére, a Biztonsági Tanács határozata alapján hozták létre 2002-ben. Az intézmény példa nélkül áll, amenynyiben működése során egyszerre alkalmazkodik a helyi törvényekhez és a nemzetközi humanitárius jog anyagához, és magában a háborús bűntettektől sújtott országban állították föl, rögtön a konfliktus befejeződése után. A jelenlegi állapot szerint tizenegy fő ellen emeltek vádat háborús és emberiesség elleni bűncselekmények, illetve a nemzetközi humanitárius jogok egyéb megsértése miatt. A bíróság június végén mondta ki az első három vádlott többrendbeli bűnösségét, és a jövő héten hirdeti ki az - alighanem hosszú börtönbüntetésről szóló - ítéletüket.

A persorozat legfontosabb vádlottja Charles Ghankay Taylor, mint a szörnyű Sierra Leone-i polgárháború legfontosabb háttérszereplője, egyfajta végső mozgatója. Az ő perét az eredeti elképzelésekkel szemben mégsem a helyszínen tartják, hanem Hágában (de ez nem jelent semmiféle összefüggést az ott székelő Nemzetközi Bírósággal). Azért döntöttek így, nehogy bármiféle tömegharagot, elégedetlenséget keltsen a megviselt, a stabilitást éppen csak kóstolgató két szomszédos országban a felidézett közelmúlt - habár az eredeti elképzelés szerint éppen a működésében megfigyelhető igazságszolgáltatás jelentené a katartikus élményt, amely elősegítené a lakosság számára a múlt feldolgozását. Foday Sankoh-t már 2000-ben elfogták, de ő időközben agyvérzést kapott, majd meghalt. A RUF egy másik vezetőjét, Sam "Mosquito" Bockarie-t gyaníthatóan maga Taylor tetette el láb alól 2003-ban, hogy a nemzetközi bíróság előtt ne vallhasson ellene.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.