Afrikai háborús bűnös a bíróság előtt: Vér és gyémánt

  • - kovácsy -
  • 2007. július 12.

Külpol

A múlt héten elkezdődött Hágában Charles Taylor pere. Tizenegy rendbeli háborús, emberiesség elleni és a nemzetközi humanitárius jogba ütköző bűncselekménnyel vádolják - pontosabban azzal, hogy elrendelte, elősegítette, illetve tudomásul vette a különféle rémtetteket.

A múlt héten elkezdődött Hágában Charles Taylor pere. Tizenegy rendbeli háborús, emberiesség elleni és a nemzetközi humanitárius jogba ütköző bűncselekménnyel vádolják - pontosabban azzal, hogy elrendelte, elősegítette, illetve tudomásul vette a különféle rémtetteket.

*

A háborús bűnöket, amelyek miatt a volt libériai elnöknek felelnie kell, Sierra Leonéban követték el, ám a történet még csak nem is a szomszédos Libériában, hanem az akkor még békében élő Elefántcsontparton kezdődött. Ide érkezett Taylor, aki az Egyesült Államokból a XIX. század első felében hazatelepített rabszolgautódok államában előzőleg már töltött be kormányzati tisztséget. A hetvenes években Amerikában járt egyetemre, ahová vissza is tért, miután sikkasztási ügyek miatt forró lett számára a hazai talaj. Utánanyúltak, nemzetközi körözési parancs alapján börtönbe is került, de aztán máig homályos körülmények között sikerült megszöknie, hogy aztán egy líbiai kiképzőtáborban bukkanjon fel, úgy 1986-ban. Itt ismerkedett meg a Sierra Leone-i Foday Sankoh-val, későbbi szövetségesével. Ezután került Elefántcsontpartra, ahol továbbadta néhány tucat libériai menekültnek a Kadhafi hadseregétől szerzett ismereteit. Csoportja, a Libériai Nemzeti Hazafias Front (NPLF) 1989 decemberében hatolt be az ország területére, majd gyors népszerűséget szerezve sikeresen eljutottak a fővárosig, Monroviáig, ahol az egyik harcostársa (és riválisa), bizonyos Prince Johnson vezetésével elfogták, megkínozták és megölték a puccsista őrmesterből lett, okkal népszerűtlen Samuel Doe államfőt. Ezután még további hat évig tartott a polgárháború, amelyet nem sokkal később egy újabb követett. Ennek már az időközben államfővé választott Taylor elmozdítása volt a célja (részletesen minderről: Polgárháború Libériában: Remény nélkül, Magyar Narancs, 2003. június 29.). Végül 2003 augusztusában mondott le, és 2006-ban fogták el Nigériában. A véres polgárháborúban kétszázezren haltak meg, egymillióan földönfutók lettek. Jelenleg a kiéleződött törzsi ellentétek enyhülésének és a teljesen tönkrement alapinfrastruktúra újjáépülésének nehéz időszakát éli az ország, Afrika első választott női államfője, Ellen Johnson-Sirleaf irányítása alatt.

Sierra Leone Taylor hatalmi törekvéseinek és háborújának botcsinálta szponzoraként került a történetbe: a kis országban jelentős gyémántlelőhelyek vannak. Taylor felkelői 1991-ben először maguk csaptak át a határon, hogy bányákat foglaljanak. Aztán a Líbiában megismert, hadseregfotósból lett harcostárs, Foday Sankoh 1991-ben maga is felkelést indított az Egyesült Forradalmi Front (RUF) nevű szervezet élén. Az ő kiinduló bázisa értelemszerűen Libériában, a Taylor fennhatósága alatt álló területen volt. Az üzlet beindult, legfeljebb Sierra Leone kezdetben még valamelyest lelkesedő népe csalódott, amennyiben egyáltalán tudott róla és rettenetes helyzetében érdekelte, hogy a gyémántüzlet hasznát nem az ő helyzetének a javítására, hanem fegyverekre, az immár két országban zajló háborúra költik.

A RUF mint szervezet egyik figyelemre méltó különlegessége az volt, hogy lényegében nincs semmiféle - sem szocialista, sem nacionalista - ideológiája, vállalt célja. A másik pedig a mértéktelen kegyetlenség: itt bukkantak föl Afrikában először a szüleiktől elrabolt, illetve meggyilkolásukra kényszerített gyerek katonák, itt terjedt el, hogy egész falvak lakosságát legyilkolták vagy kéz- és láblevágással megcsonkították, hogy képtelenné tegyék őket a fizikai munkára. Az évek során aztán egyre több fegyveres csoport bukkant fel, amelyek részben a felkelőkből, részben a kormánycsapatok katonáiból alakultak, és szintén részt akartak a gyémántbevételekből, és a fegyvertelen lakossággal szemben is a jól bevált, borzalmas módszereket alkalmazták.

A felkelés nem járt sikerrel, mert a nyugat-afrikai gazdasági közösség, az ECOWAS a kormány mellé állt, ami konkrét nigériai katonai jelenléttel - valamint amerikai és brit logisztikai támogatással - is járt. Mindezek és az új meg új béketárgyalások ellenére a harcok még évekig zajlottak, azután is, hogy 1999-ben ENSZ-csapatok is érkeztek az országba. A lázadók lefegyverzése 2001-ben kezdődött el, egy évvel később választásokat tartottak, amelyeken indulhatott a RUF utóda is, de képviselői helyet nem tudott szerezni, ami kevéssé meglepő az előzmények fényében.

*

Az ENSZ Sierra Leone-i Különleges Bíróságát a nyugat-afrikai ország újraválasztott államfőjének, Ahmad Tejan Kabbahnak a kezdeményezésére, a Biztonsági Tanács határozata alapján hozták létre 2002-ben. Az intézmény példa nélkül áll, amenynyiben működése során egyszerre alkalmazkodik a helyi törvényekhez és a nemzetközi humanitárius jog anyagához, és magában a háborús bűntettektől sújtott országban állították föl, rögtön a konfliktus befejeződése után. A jelenlegi állapot szerint tizenegy fő ellen emeltek vádat háborús és emberiesség elleni bűncselekmények, illetve a nemzetközi humanitárius jogok egyéb megsértése miatt. A bíróság június végén mondta ki az első három vádlott többrendbeli bűnösségét, és a jövő héten hirdeti ki az - alighanem hosszú börtönbüntetésről szóló - ítéletüket.

A persorozat legfontosabb vádlottja Charles Ghankay Taylor, mint a szörnyű Sierra Leone-i polgárháború legfontosabb háttérszereplője, egyfajta végső mozgatója. Az ő perét az eredeti elképzelésekkel szemben mégsem a helyszínen tartják, hanem Hágában (de ez nem jelent semmiféle összefüggést az ott székelő Nemzetközi Bírósággal). Azért döntöttek így, nehogy bármiféle tömegharagot, elégedetlenséget keltsen a megviselt, a stabilitást éppen csak kóstolgató két szomszédos országban a felidézett közelmúlt - habár az eredeti elképzelés szerint éppen a működésében megfigyelhető igazságszolgáltatás jelentené a katartikus élményt, amely elősegítené a lakosság számára a múlt feldolgozását. Foday Sankoh-t már 2000-ben elfogták, de ő időközben agyvérzést kapott, majd meghalt. A RUF egy másik vezetőjét, Sam "Mosquito" Bockarie-t gyaníthatóan maga Taylor tetette el láb alól 2003-ban, hogy a nemzetközi bíróság előtt ne vallhasson ellene.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.