Ahol a pénz terem

Március 10-én összeomlott az Egyesült Államok 16. legnagyobb bankja, a Silicon Valley Bank (SVB). Két hétre rá a 166 éves svájci csúcsbankot, a világhírű Credit Suisse-t a csőd előtti utolsó pillanatban vásároltatták fel első számú svájci versenytársával. Van-e a két eset között összefüggés, és lesz-e globális bankválság a nyomukban? A tanulságokat foglaljuk össze.

Az SVB kaliforniai regionális bank (volt) – regionális annyiban, amennyiben Kalifornia állam jegyezte be, és ügyfelei nagyrészt a régióbeli startup cégek voltak. De ne valamiféle helyi takarékszövetkezetre gondoljunk: bukásakor az SVB nemhogy az OTP-nél, de az egész magyar bankrendszernél nagyobb volt. Az pedig, hogy a betétesei és a betétkivonás hatására összeomlott, egyáltalán nem magától értetődő.

 

Pedig milyen jól kezdődött

Az 1983-ban alapított fiatal pénzintézetet semmilyen nagyobb botrány nem övezte. Idén februárig a The Financial Times mindössze pár tucat cikke foglalkozott vele; leginkább dicsérték, mint a feltörekvő „tech cégek” igazi támogatóját, amely elkötelezetten segíti hiteleivel a szektor kezdő vállalkozásait, startupjait. Szolid banknak tűnt, amely nem vállal túlzott kockázatot (bár bőven kínált az IT-szektorban divatos, de konzervatív banki szemmel meglehetősen kockázatos hiteltermékeket). Nem voltak jelentős veszteséggel fenyegető kihelyezései – márpedig bankok általában ezek miatt omlanak össze. David Cameron egy 2010-es beszédében olyan, jövőbe mutató cégként emlegette, amelyet érdemes Angliába vonzani – és valóban, az SVB 2012-ben fiókot nyitott Londonban. Igaz, részvényárfolyama 2018–2019-ben csökkent, amikor az ekkoriban egyre alacsonyabb kamatkörnyezetben – a többnyire változó kamatozású hitelei miatt – a kamatmarzsa (a hitelek és betétek közötti kamatrés) már szinte eltűnt. Ám a Covid idején a gazdaság életben tartására szinte számolatlanul ömlött az állami pénz a tech szektorba – és mivel ügyfelei továbbra is bíztak az SVB-ben, ott helyezték el betéteiket. Így a bank mérlegfőösszege egy év alatt közel megduplázódott. A megkétszereződött betétállományt az SVB nem tudta azonnal hitelek formájában kihelyezni, így hosszabb lejáratú, fix kamatozású államkötvénybe (illetve azokkal azonos kockázatúnak számító jelzálogkötvénybe) fektette.

Hol ment mindez félre? Mitől nőttek úgy meg a veszteségei ennek a kockázatkerülő banknak, hogy elvesztette a tőkéjét – azaz csődbe ment? A bankot számos kisebb késszúrás érte, amelyek egyike sem lett volna önmagában halálos – de együtt és egyszerre kivéreztették az SVB-t.