Az ukrajnai háború mindennapjai

Az ivóvíz nélküli város

Külpol

Az orosz hadsereg 2022 áprilisában tette tönkre a Mikolajivot ellátó vízvezetéket. Azóta a városban nincs vezetékes ivóvíz. Ezzel is együtt lehet élni, mint az állandó légiriadóval és a néha becsapódó rakétákkal. Mert a minilovak is ott vannak a sétálóutcában a gyerekek örömére.

Mindent meg lehet szokni. Az úttestbe becsapódó rakéták nyomát körbe lehet festeni kis virágszirmokkal vagy egyéb motívumokkal, és a mindennapi élet része lehet az is, hogy nincs víz – vagyis van, csak ihatatlan. A gyerekek szaladgálnak a sétálóutcában, ovisok játszanak a parkokban két foglalkozás között, de pár lépéssel arrébb a városkép része a szétlőtt gimnázium épülete.

Mikolajiv megközelítőleg félmillió lakosú város. Talán ez a leginkább élhető városméret, elég nagy, hogy minden rendelkezésre álljon – bolt, színház, múzeum, kocsma, villamos –, de elég kicsi, hogy ne egy örökkévalóság legyen eljutni egyik feléből a másikba. Az utcák szélesek, tucatnyi allé hálózza be a várost, száz­éves fák takarják el a gyönyörű, de sok helyen málló homlokzatú házakat. Mint szerte az országban, itt is beindult az átnevezési hullám, jellemzően a lakosság és közösség véleményét, javaslatait kikérve. A Moszkovszka utcát már átkeresztelték, a hosszú és forgalmas út immár a Mariupolszka nevet viseli.

A parkokban kortárs szobrok, posztszocialista alkotások és ötvenéves, vasból összehegesztett mászókák egyaránt megtalálhatók, attól függően, hogy a lakótelepes, a belvárosi vagy a hivatali negyedben járunk. A vasmászókára tizenéves fiúk kapaszkodnak fel, valószínűleg óvodáskoruk óta így csinálják, és talán majd a gyerekeikkel se mennek messzebbre.

A várost sosem foglalta el az orosz hadsereg, csak a környező úthálózatot tartotta az uralma alatt. Ez persze nem jelentette azt, hogy ne érezte volna a nyomást a lakosság. Például az egyik helyi újságból az oroszok gyártottak egy kamu verziót, és azt szórták ki a megyében. A címlapján kis szívecske volt az orosz lobogó színeivel. A valódi szerkesztőség nem tudott azonnal reagálni, mert a lap nyomdája a megszállt Herszonban volt.

Hajóépítők

A város folyója, a Déli-Bug kígyóként tekereg a vidéken, fordított S betűt leírva halad át a városon, majd ömlik a Fekete-tengerbe, így szinte bármilyen irányba is induljunk el, végül ott lesz a Déli-Bug vagy mellékfolyója, az Inhul. Nagy Katalin a 18. század végén döntött úgy, hogy itt olyan város lesz, amely a hajóépítéssel szerez magának hírnevet. Ez máig így van, Mikolajiv hajóépítő város – a nagyobb, fekete-tengeri hajógyár mostanában kezdte meg újra a működését a 2022. tavaszi bezárás után.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.