Az ukrajnai háború mindennapjai

Az ivóvíz nélküli város

Külpol

Az orosz hadsereg 2022 áprilisában tette tönkre a Mikolajivot ellátó vízvezetéket. Azóta a városban nincs vezetékes ivóvíz. Ezzel is együtt lehet élni, mint az állandó légiriadóval és a néha becsapódó rakétákkal. Mert a minilovak is ott vannak a sétálóutcában a gyerekek örömére.

Mindent meg lehet szokni. Az úttestbe becsapódó rakéták nyomát körbe lehet festeni kis virágszirmokkal vagy egyéb motívumokkal, és a mindennapi élet része lehet az is, hogy nincs víz – vagyis van, csak ihatatlan. A gyerekek szaladgálnak a sétálóutcában, ovisok játszanak a parkokban két foglalkozás között, de pár lépéssel arrébb a városkép része a szétlőtt gimnázium épülete.

Mikolajiv megközelítőleg félmillió lakosú város. Talán ez a leginkább élhető városméret, elég nagy, hogy minden rendelkezésre álljon – bolt, színház, múzeum, kocsma, villamos –, de elég kicsi, hogy ne egy örökkévalóság legyen eljutni egyik feléből a másikba. Az utcák szélesek, tucatnyi allé hálózza be a várost, száz­éves fák takarják el a gyönyörű, de sok helyen málló homlokzatú házakat. Mint szerte az országban, itt is beindult az átnevezési hullám, jellemzően a lakosság és közösség véleményét, javaslatait kikérve. A Moszkovszka utcát már átkeresztelték, a hosszú és forgalmas út immár a Mariupolszka nevet viseli.

A parkokban kortárs szobrok, posztszocialista alkotások és ötvenéves, vasból összehegesztett mászókák egyaránt megtalálhatók, attól függően, hogy a lakótelepes, a belvárosi vagy a hivatali negyedben járunk. A vasmászókára tizenéves fiúk kapaszkodnak fel, valószínűleg óvodáskoruk óta így csinálják, és talán majd a gyerekeikkel se mennek messzebbre.

A várost sosem foglalta el az orosz hadsereg, csak a környező úthálózatot tartotta az uralma alatt. Ez persze nem jelentette azt, hogy ne érezte volna a nyomást a lakosság. Például az egyik helyi újságból az oroszok gyártottak egy kamu verziót, és azt szórták ki a megyében. A címlapján kis szívecske volt az orosz lobogó színeivel. A valódi szerkesztőség nem tudott azonnal reagálni, mert a lap nyomdája a megszállt Herszonban volt.

Hajóépítők

A város folyója, a Déli-Bug kígyóként tekereg a vidéken, fordított S betűt leírva halad át a városon, majd ömlik a Fekete-tengerbe, így szinte bármilyen irányba is induljunk el, végül ott lesz a Déli-Bug vagy mellékfolyója, az Inhul. Nagy Katalin a 18. század végén döntött úgy, hogy itt olyan város lesz, amely a hajóépítéssel szerez magának hírnevet. Ez máig így van, Mikolajiv hajóépítő város – a nagyobb, fekete-tengeri hajógyár mostanában kezdte meg újra a működését a 2022. tavaszi bezárás után.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.