Az ukrajnai háború mindennapjai

Az ivóvíz nélküli város

Külpol

Az orosz hadsereg 2022 áprilisában tette tönkre a Mikolajivot ellátó vízvezetéket. Azóta a városban nincs vezetékes ivóvíz. Ezzel is együtt lehet élni, mint az állandó légiriadóval és a néha becsapódó rakétákkal. Mert a minilovak is ott vannak a sétálóutcában a gyerekek örömére.

Mindent meg lehet szokni. Az úttestbe becsapódó rakéták nyomát körbe lehet festeni kis virágszirmokkal vagy egyéb motívumokkal, és a mindennapi élet része lehet az is, hogy nincs víz – vagyis van, csak ihatatlan. A gyerekek szaladgálnak a sétálóutcában, ovisok játszanak a parkokban két foglalkozás között, de pár lépéssel arrébb a városkép része a szétlőtt gimnázium épülete.

Mikolajiv megközelítőleg félmillió lakosú város. Talán ez a leginkább élhető városméret, elég nagy, hogy minden rendelkezésre álljon – bolt, színház, múzeum, kocsma, villamos –, de elég kicsi, hogy ne egy örökkévalóság legyen eljutni egyik feléből a másikba. Az utcák szélesek, tucatnyi allé hálózza be a várost, száz­éves fák takarják el a gyönyörű, de sok helyen málló homlokzatú házakat. Mint szerte az országban, itt is beindult az átnevezési hullám, jellemzően a lakosság és közösség véleményét, javaslatait kikérve. A Moszkovszka utcát már átkeresztelték, a hosszú és forgalmas út immár a Mariupolszka nevet viseli.

A parkokban kortárs szobrok, posztszocialista alkotások és ötvenéves, vasból összehegesztett mászókák egyaránt megtalálhatók, attól függően, hogy a lakótelepes, a belvárosi vagy a hivatali negyedben járunk. A vasmászókára tizenéves fiúk kapaszkodnak fel, valószínűleg óvodáskoruk óta így csinálják, és talán majd a gyerekeikkel se mennek messzebbre.

A várost sosem foglalta el az orosz hadsereg, csak a környező úthálózatot tartotta az uralma alatt. Ez persze nem jelentette azt, hogy ne érezte volna a nyomást a lakosság. Például az egyik helyi újságból az oroszok gyártottak egy kamu verziót, és azt szórták ki a megyében. A címlapján kis szívecske volt az orosz lobogó színeivel. A valódi szerkesztőség nem tudott azonnal reagálni, mert a lap nyomdája a megszállt Herszonban volt.

Hajóépítők

A város folyója, a Déli-Bug kígyóként tekereg a vidéken, fordított S betűt leírva halad át a városon, majd ömlik a Fekete-tengerbe, így szinte bármilyen irányba is induljunk el, végül ott lesz a Déli-Bug vagy mellékfolyója, az Inhul. Nagy Katalin a 18. század végén döntött úgy, hogy itt olyan város lesz, amely a hajóépítéssel szerez magának hírnevet. Ez máig így van, Mikolajiv hajóépítő város – a nagyobb, fekete-tengeri hajógyár mostanában kezdte meg újra a működését a 2022. tavaszi bezárás után.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.