Az ősz tarka színei

Lengyelországban októberben parlamenti választást tartanak. A kormányt valójában irányító Kaczyńskitól sokan szeretnének megszabadulni, de a sokfelé húzó ellenzék erőlködésének az lehet a vége, hogy újra ő győz. Mintha az összefogás előnyeiről vagy veszélyeiről szóló magyarországi vitákat látnánk újrajátszódni.

Állítson-e a demokratikus ellenzék mindenütt közös jelölteket az autoriter kormánypárttal szemben, mert csak így lehet elérni a kormányváltást? Vagy inkább legyen több ellenzéki lista, mert az kevés a győzelemhez, ha nagyon különböző erők csak a kormánypárt leváltásában értenek egyet? Hónapok óta az az érzésem, mintha az elmúlt évek magyar cikkeit olvasnám lengyelre fordítva, pedig nem: az ottani őszi parlamenti választások előtt ugyanazokat a vitákat folytatják, amelyeken mi már túl vagyunk. Az értelmiség jelentős része, és vele például Adam Michnik lapja, a ma is befolyásos Gazeta Wyborcza szinte hisztérikusan követeli, hogy minden – a szélsőjobboldalon kívüli – ellenzéki párt azonnal fogjon össze, mert csak akkor lehet leváltani a demokráciát romboló, nepotista és az EU-val megegyezni képtelen Jog és Igazságosságot (PiS), ha minden körzetben egyetlen komoly lista áll szemben az övével. (A választási rendszerről lásd keretes írásunkat.) Különböző modellszámítások is készültek ennek bizonyítására, míg más számítások szerint éppen a nagyobb választék a jobb, mert önmagában a PiS-ellenesség sok választó számára nem elég ahhoz, hogy tőle távol álló ellenzéki jelöltekre szavazzon. A vezetők taktikáznak, az idő közben múlik. A választásokat októberben tartják.

Tusk in the hood

A legfontosabb ellenzéki erő a 2007 és 2015 között kormányon volt Polgári Platform (PO), illetve az általa dominált, három kisebb pártot is tartalmazó Polgári Koalíció (KO). Amikor Donald Tusk volt miniszterelnök 2021-ben hazatért az Európai Tanács, majd az Európai Néppárt elnöki tisztségéből, és visszavette a PO vezetését, a párt népszerűsége nagyot ugrott. De ez csak egy darabig tartott, annak ellenére, hogy legalábbis látszólag rendeződött a viszony a pártelnök és a nála fiatalabb, népszerűbb Rafał Trzaskowski varsói főpolgármester között, akit a saját tábora is szívesebben látna győzelem esetén a kormány élén, mint Tuskot. Tusk küzd saját kormányzása kritizált elemeinek emlékével. Például esküdözik, hogy tanult a múltból, és nem emelné fel újra a PiS által visszacsökkentett nyugdíjkorhatárt, ám ezt sokan nem hiszik el, mert a közgazdászok zöme szerint az emelés elkerülhetetlen. A PO nagy szociális programokat is hirdet, és jelentősen enyhítené az abortusztilalmat, ám ez ellentétes a párt korábbi, gazdaságilag liberális, viszont társadalmilag konzervatív jellegével. Félő, hogy konzervatív katolikus választóinak egy része emiatt otthagyja, és kérdés, lehet-e ezzel több új szavazót nyerni a másik oldalról, hiszen a fordulatot a baloldal nem tartja hitelesnek.