Leváltható-e Jarosław Kaczyński?

Az ősz tarka színei

  • Domány András
  • 2023. május 3.

Külpol

Lengyelországban októberben parlamenti választást tartanak. A kormányt valójában irányító Kaczyńskitól sokan szeretnének megszabadulni, de a sokfelé húzó ellenzék erőlködésének az lehet a vége, hogy újra ő győz. Mintha az összefogás előnyeiről vagy veszélyeiről szóló magyarországi vitákat látnánk újrajátszódni.

Állítson-e a demokratikus ellenzék mindenütt közös jelölteket az autoriter kormánypárttal szemben, mert csak így lehet elérni a kormányváltást? Vagy inkább legyen több ellenzéki lista, mert az kevés a győzelemhez, ha nagyon különböző erők csak a kormánypárt leváltásában értenek egyet? Hónapok óta az az érzésem, mintha az elmúlt évek magyar cikkeit olvasnám lengyelre fordítva, pedig nem: az ottani őszi parlamenti választások előtt ugyanazokat a vitákat folytatják, amelyeken mi már túl vagyunk. Az értelmiség jelentős része, és vele például Adam Michnik lapja, a ma is befolyásos Gazeta Wyborcza szinte hisztérikusan követeli, hogy minden – a szélsőjobboldalon kívüli – ellenzéki párt azonnal fogjon össze, mert csak akkor lehet leváltani a demokráciát romboló, nepotista és az EU-val megegyezni képtelen Jog és Igazságosságot (PiS), ha minden körzetben egyetlen komoly lista áll szemben az övével. (A választási rendszerről lásd keretes írásunkat.) Különböző modellszámítások is készültek ennek bizonyítására, míg más számítások szerint éppen a nagyobb választék a jobb, mert önmagában a PiS-ellenesség sok választó számára nem elég ahhoz, hogy tőle távol álló ellenzéki jelöltekre szavazzon. A vezetők taktikáznak, az idő közben múlik. A választásokat októberben tartják.

Tusk in the hood

A legfontosabb ellenzéki erő a 2007 és 2015 között kormányon volt Polgári Platform (PO), illetve az általa dominált, három kisebb pártot is tartalmazó Polgári Koalíció (KO). Amikor Donald Tusk volt miniszterelnök 2021-ben hazatért az Európai Tanács, majd az Európai Néppárt elnöki tisztségéből, és visszavette a PO vezetését, a párt népszerűsége nagyot ugrott. De ez csak egy darabig tartott, annak ellenére, hogy legalábbis látszólag rendeződött a viszony a pártelnök és a nála fiatalabb, népszerűbb Rafał Trzaskowski varsói főpolgármester között, akit a saját tábora is szívesebben látna győzelem esetén a kormány élén, mint Tuskot. Tusk küzd saját kormányzása kritizált elemeinek emlékével. Például esküdözik, hogy tanult a múltból, és nem emelné fel újra a PiS által visszacsökkentett nyugdíjkorhatárt, ám ezt sokan nem hiszik el, mert a közgazdászok zöme szerint az emelés elkerülhetetlen. A PO nagy szociális programokat is hirdet, és jelentősen enyhítené az abortusztilalmat, ám ez ellentétes a párt korábbi, gazdaságilag liberális, viszont társadalmilag konzervatív jellegével. Félő, hogy konzervatív katolikus választóinak egy része emiatt otthagyja, és kérdés, lehet-e ezzel több új szavazót nyerni a másik oldalról, hiszen a fordulatot a baloldal nem tartja hitelesnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.